Hogyan játszak a kutyámmal?

Szia.

Ezt az én kutyám is imádja de nekünk lekellet rolla szoktatnunk mert olyan a jelleme hogy visszaharpna ha nem szolunk rá. Szerintem néha lehet vele igy játszani de csak finoman,nem szabad hagyni hogy elfajuljon a dolog. Én olyat szoktam játszani a kutyámmal hogy labda a szájába vagy valami olyasmi amit nem akar odaadni. Azután én mindig ugy teszek mintha elakarnám venni töle. Vagyis majdnem fogocskázunk. És mindenféle képpen ha elkezded "kergetni" akkor egy idő után vedd el a játékot és kezd elöröl vele. És ebbe a játtékba bele lehet finoman vonni a lökdösést is. Remélem segitettem.

Szia! Kutyakiképző vagyok :)

A kutyáknál a játék célja az, hogy feloldd a kutya és közted lévő határokat, így süllyedj le az ő szintjére, mind fizikailag is, mind elméletben is. Tehát, ha több időd van, térdelj le, így a kutyus(mivel még kicsi), sokkal jobban érezheti, hogy a játsótársa vagy, és sokkal könnyebben tud veled játszani.Ne mutasd, hogy unod a játékot, hiszen neki még minden új, minden érdekes! Neked kell meghatározni a játék kezdetét, és végét, hiszen Te vagy a falkavezér, azonban hadd döntse el néha a kutyus hogy mit szerete játszani. Térdelj vagy ülj le a kutyussal szemben, nézz a szemébe, de ne szigorúan, hanem pajkosan-cinkosan. Tedd a tenyeredet a földre, és próbáld felvenni az a testhelyzetet, ahogy a kutyák játékra hívják a másikat. Merevedj meg, és hirtelen csapd a földhöz a tenyered. kicsi érezni fogja hogy itt a játékidő, és beszáll a buliba. Birkózzatok, álatlában azt szeretik a legjobban, ha a mellső lábukat megpróbálod kigáncsolni. biztosan meg fogja próbálni harapni a kezed, de ne engedd neki, csapj az orrára, és egy erőteljes, éles hangnemben kiejtett'Nem' vagy 'Nem harap' vezényszóval fogd meg az orrát, szorítsd össze a száját(vigyázz a pofájára, és ne erősen, csak hogy ne tudja kinyitni), amíg hátrálni kezd, vagy nyüszít. Ekkor engedd el, és nagyon dícsérd meg, simogasd meg. Még valami. Nagyobb korában csak akkor lesz belőle probléma, ha ezt most megtanítod neki. Az nem gond ha a kezed felé kap, és ha elkapja, nem harapja meg, csak megfogja a kezdet, tehát nem erősen. Ha érzed, hogy direktben fájdalmat akar okozni, csak akkor tedd azt, amit javasoltam az előbb. A vizslák alapvezően nagyon szelídek, nem hiszem, hogy probléma lenne belőle később.

Remélem sikerül, bocs a kisregényért!

Én nem értek egyet az előttem szólalóval.

1, nem kell a kutya szintjére lesüllyedni, mert nem vagyunk kutyák. Nem kell úgy hívni játszani mint egy kutya, ha egyszer nem vagyunk azok.

2, a kutyát ne üsd meg! Hogyan bünteti az anya állat a kölyköket? Elkapja a grabancánál, és megrázza. Ez egy 4 hónapos vizslánál kivitelezhető, egy 3 éves rottweilernél kevésbé, de erre most inkább nem térnék ki.

Miért kellene megfogni az orrát, és összeszorítani a száját? Azért hogy később esetleg gondok legyenek az állatorvosnál, vagy a fogmutatásnál? Ha nyüszít, utána miért kellene megdicsérni? Kutyakiképző létedre, elég érdekesen közelíted meg a dolgokat. No mind1.

A válaszolónak én csak annyit mondanék, soha ne engedje, hogy a kutya rámorogjon, vagy a keze után kapjon, mert az később elfajul. Minél hamarabb elfojtod, annál jobb, de ne üsd meg a kutyát. A vizslák szelídek, elkapod a grabancánál, megrázod, és rákiabálsz „fúj, nem szabad!”, és békén hagyod, nem kell több. Nem kell dicsérni utána, hisz miért dicsérnéd meg, ha egyszer rosszat tett. Dicséret akkor jár, ha úgy viselkedik, ahogy Te szeretnéd.

Hogy hogyan játsszál vele? Fogj egy rongydarabot, és húzogassátok, vannak már nagyon jó madzagos labdák, vagy akár sima labdával. A kutyának minden veled töltött pillanat játék lehet, ha te annak éled meg. Játék lehet az is, ha egy párizsi darabbal a kezedben, csalogatod a bal oldaladon, elfutsz tőle pár méter, és hívod, majd jutalmazod. Eldobhatod neki a labdát, és beindul a vadászösztöne és utána szalad, esetleg visszahozza. Rákötsz egy botdarabra egy zsinórt, végére egy plüs állatott, és kergeteted játszol vele. (Fiatal korban nem ajánlom!)

Egyébként jó volt a kérdésed, nagyon kevesen tudnak a kutyájukkal játszani. Amikor először voltam életemben kutya suliba, erre akkor döbbentem rá. Akkor most mindenki játszón! Én pedig csak néztem bambán, játszani, de hogyan? Keresd a kutyával a kontaktot, és ha van hozzá kedved és időd, keres fel egy kutyaiskolát.

Kedves utolsó válaszoló!

Szeretnék választ adni.

Nomármost, pontosan azért kell lessülyedni a kutyák szintjére, hiszen mi emberek vagyunk. Egy ilyen kicsi kutyának, aki nemrég került ki az alomból, és ahol pedig a játszótársai vele egyméretű apróságok voltak. Most el kell fogandia, hogy ezt az új családot, ahová ő most került, is úgy kell tekinteni, mint egy falkát, és meg kell TANÍTANI játszani a 'falkatagokkal'. Igen, tényleg hülyén hangzik. A kicsinek meg kell tanulni játszani az emberekkel. És, ahogy nagyon jól mondtad, nagyon sokan nem tudnak játszani a kutyájukkal. Könnyebb így megszoktatni vele, hogy mostantól kezdve mi vagyunk a falkatagok. TE mit szólnál hozzá, ha most hirtelen körülvennének a nálad 9x-10x magasabb fura lények, és nem tudnál mit kezdeni velük? Ugye, könnyebb lenne, ha valamelyik egy szintbe kerülne Veled és játszani hívna?

A másik. Igen az anyakutya tényleg úgy bünteti a kicsiket(és CSAK az anyakutya teszi így, hogy megrázza a grabancánál fogva, a többi falkatag mit tesz? A nyakánál fogva a földre kényszeríti.Persze ezt nem szabad alkalmazni). Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kutya őse még mindig a farkas, és még mindig magában hordozza az ősi ösztönet, amit pedig oly sokan figyelmen kívül hagynak. Nahát, egy falkában, a kölyök az ivarérésével egyidejűleg, ösztönből megpróbál az anyja fölé kerekedni a rangsorban. Tehát,ha a gazdi így bünteti a kutyust, eléri, hogy az az anyjának tekintse, majd néhány hónap múlva megpróbáljon fölé kerekedni, ami ugye minden eszközzel kerülendő. És pedig a vizslák, amellett, hogy emberrel és állattal nagyon barátságosak, még mindig vadászkutyák. És a vadászkutyákban maradt meg az ősi farkasösztön a legjobban(hiszen mindig ezt az ösztönét használták ki a vadászkutyáknak az évezredek során!)mégpedig a falkában vadászás ösztöne. Ami, ugye együtt jár azzal is, hogy a rangsorban minnél magsabbra kell kerülni, hiszen az elejtett vadból is a rangsor tetején állók ehetnek először.Persze a vizslák nem sűrűn bonyolódnak rangsorvitákba, de -mint minden így büntetett kölyök, azok, akik az anyjuknak tekintették a gazdit- mindenképp meg fogják próbálni kijátszani a kártyáikat, hiszen a vadonban is csak a legerősebb marad életben!

Végül pedig a kutyát TILOS verni! Én egy szóval sem említetem, hogy verni kell a kutyát, csak annyit, hogy az orrára kll koppintani, csak ütni, egy kicsit, de semmiképpen sem szabad fájdalmat okozni neki.(Persze, vannak akik a Pair-force-ra esküsznek) Hiszen, a cél nem egy, a gazditól rettegő kutya engedelmessége, hanem egy, a gazdival jókedvvel és vidámsággal együttműködő kutya. Ezzel az orra csapással helyetessíthetjük a nyaknál fogva a fölre való leteperést, ami a rangsorban fölötte álló tagoknak a büntetési módja. Nem, az állatorvosnál semmi probléma nem lesz, a fogmutogatást meg egyszerűen nem tudom, hogyan lehet összehozni azzal, hogyha a kutya harap, és az orrára csapok, ez sehogy sem áll összefüggésben a fogaival. Azért fog nyüszíteni, mert így jelzi, hogy megértette a büntetés lényegét, és jó lenne, ha elengedném(persze, nem kell órákig úgy tartani!). Másképp nem tudja jelezni, (esetleg ha hátrál, és ezt oda is írtam) hiszen beszélni nem tud. Nem, tévedés, nem azért kell megdicsérni, ha nyüszít, hanem, azért, mert abbahagyta a harapdálást(és ez az a viselkedés, ami nekem tetszik, nem?). A pozitív megerősítés módszerével lehet a legtöbbre menni. Magyarán, ha rosszat csinált, eltereled róla a figyelmét, valahogy megakadályozod, hogy csinálja, és ha abbahagyta, megdicséred, ezzel jelzed neki, hogy az a jó, és az a pozitív, hogyha nem csinálja. Ez így most furán hangzik, de ma már szinte az összes kutyakiképző ezzel dolgozik. (Példa: {kutyagolndolatok} Ástam. Jött a gazdi, rámszólt. Abbahagytam, és kaptam egy jó nagy dögönyözést! Tehát mit szűrök le ebből? Akkor kapok dicséretet a gazditól, hogyha abbahagyom az ásást. Remek, én nagyon szeretm a gazdit, és imádom, mikor dicsér. Azaz, nem fogok többet ásni, és akkor kapok dicséretet!)

Remélem, így érthető volt az előző válaszom is! Ja, és azok a játékok nagyon jók, amiket ajánlottál.

Üdv

Többféle kutyánk volt/van, egyik vizsla (labrador-német vizsla keverék), és a lökdösős játékot mi is játszuk vele, imádja. Szerintem nincs gond vele.

Abba a pillanatban, hogy ici-picit jobban használja a fogát, rászólsz és adja a puszikát és elnézést kér.

Alapvető, hogy meg kell tanítani a kutyádnak, hogy mi fáj neked. Utána már játékosan közelít a fogával hozzád.

Első módszer talán meredek, de nekünk a legjobb megoldás lett: nem durván, de visszaharapod. (pl. oldalán)

játékosan, de érezze, általában ezt a módszert egyszer kell bevetni :)

Meg fog lepődni nagyon, az biztos. De kis korában tudatosul, hogy amit csinál másnak az milyen lenne neki.

light-osabb megoldás egy határozott, de nem erős seggre verés és rászólás. Ezt néha ismételned kell, de helyreteszi a kutyust és szintén vigyázni fog a harapásával (inkább csak játékosan használja a száját, fogai közé veszi a kezed, de egyáltalán nem fáj)

Hmm…

Távol álljon, hogy szakmai vitát generáljak, bár már valamennyire beletorkoltunk. Én is kutyakiképzéssel foglalkozom, lassan már több mint 15 éve. Mindenki máshogy közelíti meg a dolgokat, és minden kutyát is másképp kell megközelíteni. Ezt fontos kihangsúlyozni, hisz ami az egyik kutyára, vagy akár fajtára igaz, az egy másikra nem. Más erősségű dominanciát követel egy őrző-védő fajta, mint egy vadász, vagy szobacirkálónak kitenyésztett fajta.

A kutya szocializációja nem attól lesz egyszerűbb, hogy négykézláb játszok vele. Nem gond, ha valaki így játszik a kutyával (én is szoktam), de nem feltétlenül célra vezető. Hogy miért? Mert mint kutyával akar veled játszani, ami magával hordozza a harapást, amiről viszont leszeretnéd szoktatni. Nem lenne egyszerűbb nem rászoktatni, és akkor nincs miről leszoktatni? Ha valaki megengedi, hogy a kutyája „megharapja” (legyen az gyenge, fájdalommentes, játékos), az ne csodálkozzon, hogy harcolnia kell a falkasorrendért, hisz engedélyt adott, sőt, lesüllyedt arra a szintre, ezzel teret adva a kutyának egy esetleges próbálkozáshoz. Szerintem nem szabad elfelejteni azt sem, hogy kinek adunk tanácsot. Nekem rottweilereim van, amióta az eszemet tudom, Isten ments, hogy valaki ilyen módszerrel játszón vele. Egy vizslát, hátrakötött kézzel, röhögve helyreutasítok, de egy tapasztalatlanabb ember, bizony könnyen súlyos balesetnek lehet áldozata ha ezt egy rottival próbálja meg, este pedig nézzük a fókuszban, hogy a vérszomjas kutya már megint embert harapott. Lehet 2-3 éves koráig, szépen eljátszik így a gazda, de a kutya ma úgy kelt fel, hogy huuu de erős vagyok, most megmutatom, na ilyenkor mi van? Az addig megszokott finom játék lassan átmegy durvulásba, és az orra koppintás bizony kevés lehet. Én ezért azt az álláspontot képviselem, hogy soha ne engedd, hogy a kutya harapjon, és vele azonos félként kezeljen, ezért hiába kölyök, nem süllyedek a szintjére. Illetve az így nem igaz, hisz az általam említett játékokkal már azt teszem, hisz egy gyermekkel nem így játszanék.

Ha attól hogy megrázod a grabancát, anyának tekint, ami szerinted kerülendő a későbbi rangsorolásra való tekintettel, akkor kérdem én, az miért nem kerülendő, hogy négykézláb, mint falkatársként játsszál vele? Hisz biztos lehetsz benne, hogy egyszer megpróbál föléd keveredni. Ahogy Te is írtad, hogyan is működik egy falka, és a falkában, hogyan döntik el a falkasorrendet? Gondolod, ha anyaként tekint rád akkor gondba kerülsz, de ha mint falkatárs nézz rád, akkor nem? Egyébként szerintem a büntetés típusától, nem tekintene anyjaként rád, hisz tudja ki az anyja, mert tőle szakítottad el, viszont mint büntetésforma, számára már ismerős.

Az orra koppintás, mind1, hogy verésnek, ütésnek vagy minek nevezzük, kezet emelsz a kutyára. Hogy-hogyan lehet összehozni az állatorvossal, vagy a fogmutatással? „Birkózzatok, általában azt szeretik a legjobban, ha a mellső lábukat megpróbálod kigáncsolni. biztosan meg fogja próbálni harapni a kezed, de ne engedd neki, csapj az orrára, és egy erőteljes, éles hangnemben kiejtett'Nem' vagy 'Nem harap' vezényszóval fogd meg az orrát, szorítsd össze a száját(vigyázz a pofájára, és ne erősen, csak hogy ne tudja kinyitni), amíg hátrálni kezd, vagy nyüszít.”

Na már most, nyilván nem kell magyaráznom, hogyan is nézz ki egy fogmutatás, de pont így mint az általad említett büntetés, összeszorítod a pofáját azzal a különbséggel, hogy felhúzod az ínyét. Ez egyébként is problémát szokott okozni a gazdiknak, hisz a kutyának kellemetlen (nyilván ezért említtetted, mint büntetést, mert ha nem lenne az, nem lenne büntetés se), és ezt csak tetőződ a kölyökkori emlékekkel, amikor így büntetted, jött a hátrálás, és a nyüszítés. Én amikor összeszorítom a pofáját, dicsérem hogy okos, és igenis engedje, nemhogy hátráljon.

Azért kell megdicsérni, mert abbahagyta a harapdálás? Nem abbahagyta, hanem befogtad a száját, és nem azért nyüszít mert megértette a büntetést, hanem azért hogy engedd el. Én büntetés után soha nem dicsérek, pláne ha nincs miért. Azért nem dicsérem meg, hogy nem harap! De igen, elvárom tőle, de ezért még nem jár dicséret, mint ahogy azért sem, hogy nem szökött meg otthonról, hogy nem akart felmászni a fára, hogy nem ugrik fel a kocsira, hogy nem ugrik rám ha hazajövök stb, ezekért büntetés jár, nem dicséret.

Fontos a dicséret! Sőt, talán még fontosabb mint a büntetés, de a megfelelő időben, pillanatban. Ha kiképzésen elront egy gyakorlatot, büntetés, és akár élesen jöhet a dicséret, ha pl korrigálta. Fontos a pozitív megerősítés, ez kétségtelen, de azért nem jár dicséret, hogy nem harapott meg, ez alap, magától értetődő.

Sok dologban nem értek még veled egyet, de soha véget nem érő beszélgetésbe kezdenénk, és erre megvannak a megfelelő helyek.

Szerintem a kutyagondolat úgy megy, az ásásnál, hogy ástam, és büntetést kaptam. Tehát nem áshatok, mert ismét büntetést kapok. „Abbahagytam, kaptam egy jó nagy dögönyözést?” Egy fenét, azért hagytam abba mert megbüntettek, és nem azért nem fogok ásni, mert szeretem a gazdit, és dicsértetett szeretnék (hisz valljuk be, azért később nem kap dicsértetett), hanem azért mert tudom ezért büntetés jár.

Lehet most azt gondolod, én a félelemmel tartom sakkba a kutyát, pedig nem, nincs rosszabb látvány, mint egy gazdájától félő, rossz kapcsolatban élő kutya, monoton munkája. Szükség van a büntetésre, és még annál is jobban a dicséretre, de ha most hazamegyek, nem fogom megdicsérni a kutyákat, hogy egyik sem kapta meg otthon a 3 éves gyereket, viszont ha bármelyik akár csak csúnyán nézne rá, könyörtelen szankciók következnének. Következetesnek, kell lenni, a kutya egy kutya, mi pedig emberek vagyunk, neki az első másodperctől kezdve tudnia kell, a családban MINDEN ember felette áll a falkasorrendbe, akár küzdött érte akár nem.

A legnagyobb pluszmunkát azzal csinálod magadnak, ha olyan dologra szoktatod a kutyát amiről később leakarod szoktatni.

Nekem most van egy imádni való Cane Corso-m nagyon szeret fadarabokkal játszani ,szerintem ha hagyod sokáig így kis korában hogy harapdáljon akkor később megszokja és nem érti majd hogy miért kiabálsz rá amikor esetleg már fájdalmas.

Volt már 2 vizslám 1 pulim és egy tacsi keverékem is ők szegénykék mind öregek voltak(befogadó típus vagyok)

és már meghaltak, amúgy kutyafüggő, vagyis személyiség függő ,hogy mit és mivel szeret játszani a kutya.

Maradj a labda dobálásnál:)

17/Lány