A szomszédom (akár veszélyes) maradékot dobál be a kutyámnak - mi a véleményetek róla?

Itt nem az a legfőbb baj szerintem, hogy milyen csontot kap- persze ez is- hanem hogy egyáltalán etetik.

Az én szomszédom is ezt csinálta. Idős néni.

Aztán pénteken műtötték a kutyámat, ugye aznap már nem ehetett, és még szerencse hogy észrevettem, hogy épp egy almáspitét próbáld átdugni neki a kerítésen. Na akkor lekaptam a 10 körméről, nagyon ideges lettem.

Szerintem beszélj velük, mondd hogy láttad a csontokat, és nagyon kedvesek, de sajnos a kutyád nem ehet csontot, mert annyira érzékeny a gyomra, hogy hűha. És csak speckó táppal tud egyáltalán életben maradni és blabla.

Kamuzzál valamit.

Az a tapasztalat, hogy sajnos erről egyes emberek nem tudnak maguktól leszokni, és nem is értik hogy a gazdit miért zavarja ez a kedves gesztus.

Ezért kell velük beszélni.

Sokan félnek a csontoktól, én sosem csináltam ebből problémát. 3 éves a kutyám, szokott kapni akár csirkeszárnyat is, pedig elvileg azt ugye szigorúan tilos. Lehet, hogy felelőtlenség, de mindig volt kutyánk, mióta külön élek a családtól nekem is van, és mindig mindegyik kapott csontot.

Az a vicces, hogy ausztráliában pl. soha nem is hallottak arról, hogy csirkét nem szabadna etetni, náluk a nyúlcsont a mumus.

A mérgezés viszont tényleg veszélyes.

Esetleg azt meg tudod oldani, hogy keményen elkezdesz dolgozni, és megpróbálsz egy komoly élelem megtagadást belenevelni a kutyádba. Nekem már vannak ötleteim, hogy hogy kell, meg ugye tanultuk a kutyasuliban is, de baromira melós mire odáig eljutsz, hogy biztos lehetsz abban, hogy a távollétedben sem fogad el senkitől semmilyen kaját.