Miért van az, hogy a kutyával és a macskával is tudok kommunikálni, de ha "egymással beszélnek", csak annyit látok, hogy kommunikálnak?

Olyankor nem akarják, hogy tudd amiről beszélgetnek.

"Fifi, te eltereled a figyelmét a bohóckodásoddal, addig én kilopakodom a konyhába és elcsenek egy szalámit, a végén osztozunk!"

"Vettem-vettem Kormi, de akkor már nem lehetne inkább egy kolbászkát elcsenni?"

"Majd legközelebb. Akkor én terelem el a figyelmét cukiskodással!"

Hány éves vagy kérdező?

10?

Nonverbális kommunikáció.

Te vagy a főnök - a domináns állat. Tőled jön a kaja és a figyelem. A kutyát az ember alakította ki, szelektíven kiválogatva a ragaszkodóbb példányokat, azokat tenyésztve lett a mai kutya. A macska maga döntött úgy, hogy az ember közelében marad - mi szívesen láttuk, mert féken tartotta a rágcsálókat (megették a mi elraktározott gabonánkat, betegségek terjesztésében vettek részt) ők meg élvezték a biztonságot és a meleget.

Mindkét állat évezredeket töltött velünk. Tudják, hogy tőlünk sok jó származik, érdemes a kedvünkre tenni. Az emberi érzelmek felismerését is kifejlesztették (felismerik a mikro-mimikákat is, emiatt tűnhetnek néha gondolatolvasónak)

Magyarul tudják, hogy az embertől függnek. Emiatt annyira figyelmesek, ha te kommunikálsz velük.

A kutya és macska ezzel szemben sosem szorult egymás társaságára. Van egy közös "haver", a gazdi, és ők ketten szobatársak, de nincs szükség többre.

Jelzik, ha a másikból elegük van, néha jelzik a barátságos szándékukat, de ennyi.

Emellett ugye mondtam, hogy a háziállatok a hosszú idő alatt kiismerték az embert, az ember meg a fejlett értelme és kommunikációja miatt megtanulta az állatok testbeszédét. Ők viszont nem tanulták meg egymásét (nem volt rá szükség) plusz ez meg az kifejezetten ellentétes jelekkel összekeverhető (dorombolás-morgás, farokcsóválás: idegesség-öröm) ez is félreértések forrása.

Végezetül meg: az emberek kommunikációja hihetetlenül fejlett. Mindent is el tudunk egymásnak mondani: a teljes élettörténetemtől kezdve absztrakt gondolatokig (pl. hogy mit álmodtam ma)

A kutya és macska se nem beszél, se nem gondolkodik a mi szintünkön. Őket nem igazán érdekli, hogy mi jár a másik fejében. Két szimatolásból megszerzik a nekik fontos infót ("Igen, ez a Mirci, nyalakodott a szomszéd macskával. Halat evett. Egészséges") és csókolom, mennek tovább