Mi baja a kutyámnak?

Az ilyen kérdést betenném azokhoz a kérdésekhez, ahol megkérdezik, hogy kisgyerek mellé való-e kutya, mert a válasz nagyrészt egyértelműen az, hogy nem. Ez nem volt egy átgondolt döntés szerintem részetekről, és én első körben azt javaslom, hogy - mivel szaporítós a kutya és nem tudod visszavinni annak, akitől vetted, tenyésztővel más lenne a helyzet - ezért keress neki egy másik gazdát. Inkább most, mikor még kisebb és kelendőbb, mint egy év múlva, mikor a gyereked esetleg durván szeparál dackorszakkal fűszerezve és ennyi időd sem lesz a kutyára, aki még akkor is baromi élénk lesz. Így a kutyának is jó esélye van elindulni úgymond.

3 hónaposan nem lenne vészes amúgy, hogy nem szobatiszta, az enyém sem volt az, bár mi eleve annyi idősen kaptuk meg. Három hónapos kutyával simán ki kellene járni még most is(!) 2-3 óránként sétálni (panelban lakva a sajáttal ezt tettem), de minimum nem bentre szoktatni, hanem tényleg legalább kiengedni a kertbe.

Napi séta megvan? Ha igen mennyit sétáltok, közben mit csináltok?

Mentálisan mennyit van fárasztva, tanitasz neki dolgokat, vagy legalább van egy szimatszőnyege, stb., ami gondolkodásra készteti? Hogy fogod megoldani a fárasztást, ha a gyerek nagyobb lesz, elindul és még többet kell rá figyelni, majd bölcsibe és oviba megy, ahol az első években minden nyavalyát összeszed és adja tovább nektek, stb? A helyedben ezeket átgondolnám, mert kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond (én se hittem, pedig még az enyém se túl nagy), de egy neveletlen közepes testű kutyával se lesz jó dolgod.

Igazabol siman meg lehet oldani a kutyaval valo foglalkozast gyerek mellett is, csak akarni kene, ugye. 🤷‍♀️

Mondjuk persze egy kolyok az mas,tobb melo, alairom, de 4 eves volt a kutyam, amikor szuletett a kisfiam. Ugyanugy menni kell vele setalni, foglalkozni kell vele, az elet nem allt meg akkor sem, ha 2 nap alatt osszesen aludtam 2 orat.

Ezzel jar egy kutya, ez van.