Mikortól lett divat a kutyákat sétáltatni?

Sokat olvasok állatos témákban, mindenkinek nagyon ajánlom James Herriot regényeit. Yorkshire egy kisebb településén, az akkoriban kb. 4000 főt számláló Thirsk-ben (a könyvekben Darrowby) élt és rendelt állatorvosként, a két világháború közötti időszakban kezdett praktizálni. Egyrészt nagyon szeretem a könyveit, mert a saját tapasztalatait írja le az akkori gazdákkal, az akkori módszerekről és úgy általában az emberek életmódjáról és az ember-állat kapcsolatról sokat meg lehet tudni. Ez utóbbi nagyon érdekes szempont, mivel vidékről beszélünk a farmerek voltak többségben a praxisában és végigkövethetjük a haszonállatok eltűnésének időszakát, a gépiesítés hatásait az állattartásra, stb. De ami a lényeg: egyértelműen kiderül a történetek egy részéből, hogy sokan sétáltattak akkor is kutyát, sokan vittek magukkal kutyát a kocsmába, női gyűlésekre is, stb. (Konkrét kutyás könyv a Kutyák a rendelőmben, de minden könyvben van kutyás történet, egyikkel sem lehet mellényúlni.) Az is kiderül sok történetből, hogy akkoriban sem mindenki csak olyan jószágként tekintett a kutyára, hogy “megdöglött, lesz másik”, egyesek akkor is végtelenségig kényeztették az ebeket.

A másik példa ami hirtelen eszembe jut a Susie és Tekergő (1955), illetve a 101 kiskutya (1961), mindkettőben van kutyasétáltatós rész, nyilván azért, mert akkoriban ezek szerint ez nem volt egy elképzelhetetlen (sőt mondhatni mindennapos helyzet volt, legalábbis Amerikában) élethelyzet.

#12-el kapcsolatban:

Azt hiszem itt sokan félreértik a "sétáltatás" fogalmát. Ugyanis a városi kutyagazdatestek azt értik sétáltatás alatt, hogy napi minimum két órát a kutyáddal járkálsz a környékbeli közterületeken (utána meg még minimum egy óra napi petting a kanapén, fürdetés, dupla mennyiségű takarítás, stb.).

Egy vidéki pedig azt érti "sétáltatás" alatt, hogy hétvégén elmegy sétálni a kutyájával, amikor úgyis már illik sétálni a gyerekeivel is, vagy meg akarja látogatni a falu ellentétes oldalán lakó gyerekkori haverját, ideje lemenni a kocsmába (és utána jól jöhet egy hazavezető kutya), meg hasonló szituk...

Egy átlagos vidékinek annyi gondja-baja van, hogy abszolút nem engedheti meg magának, hogy az esetlegesen fennmaradó napi max. 2-3 óra aktív szabadidejét céltalanul a kutyájára áldozza.

Ez a "kutyámnak élek napi 3 órát" életstílus az SSC-kben és hasonló nullértékteremtő-seggelősdi helyeken stresszmentesen elvegetáló városi léhűtők életstílusának a része, hogy ne hízzanak el olyan hamar és ne felejtsék el azt, hogy hogyan néz ki a bolygónk felszíne!

#13, Falun élek, falun is nőttem fel, a városba járok dolgozni. És naponta sétáltatom a kutyáimat.

Azok, akikről te beszélsz, nekik egyetlen nagy gondjuk-bajuk van, hogy végtelenül ostobák. De semmi baj (legalábbis nekik, a környezetüknek persze ez baj), mert ugyan gyógyszer nincs ezellen, viszont nem kötelező állatot tartaniuk és gyereket csinálniuk. Ostobaság esetén nem is ajánlott egyik sem.