Ételféltés ügyben ennél előbbre nem jutok. Elég ez szerintetek?

10 hónapos kutya, kölyökként nagyon durván féltette az ételét, de még most se valami jó a helyzet. Annyit sikerült elérnem, hogy csak parancsra áll neki enni, el is távolodhatok, amíg nem mondom, hogy ehet, addig csak ül a tálja mellett. De miután elkezd enni is, ha rászólok, abbahagyja és leül és akár el is vehetem előle. Viszont ha csak úgy odanyúlnék, szinte biztos, hogy megkapna. Mászkálhatok körülötte meg minden, de ha már elkezdem simogatni evés közben, akkor megmerevedik és még halkan, de morog is. Viszont ha rászólok, abbahagyja a morgást. Bár ő az első saját kutyám, eddig anyukámékkal éltem, de mindig voltak kutyáink és én neveltem őket, szóval nem tartom magam kezdő kutyásnak és eddig ilyen nem volt. Azt megfigyeltem, hogy kölyökkorban a legtöbb kutyánál van ételféltés, gondolom az alom testvérei miatt muszáj volt nekik, viszont mindegyiket sikerült róla lenevelni, meg nagyjából maguktól le is szoktak róla és akár evés közben a táljukban is nyúlkálhattam, semmi reakciójuk nem volt. Úgyhogy nem tudom mit tegyek, de igazából ezzel a kompromisszummal ki tudok egyezni, hogy csak parancsra ehet, ha úgy van el tudom venni előle az ételt, viszont csak úgy random nem zavarom. Szerintetek ez így mennyire van rendben?