A kisebb termetű kotorékozó vadászkutyákba honnan jött ez a jellegű ösztön?

A tenyésztésből jött...

[link]

Tenyésztés eredménye ez is, mint egyes küllembeli tulajdonságok, itt is a kívánt temperamentum és más tulajdonságok alapján (is) szelektáltak a tenyésztők. Régebben volt olyan is, hogy azokat a tacskókat (jagdokat, terriereket, stb.), akikből mindenképp kotorékozós kutyát akartak már a kezdetektől a kotorékban neveltek, hogy hozzászokjanak az ottani fényviszonyokhoz és körülményekhez. A szuka a műkotorékba fialt és ott nevelte a kölyköket ( [link]

Amúgy nem számít, hogy városi tacskó/jagd, stb. a kutya, az alapösztön megvan bennük. Az enyém nagy szórakozása mostanában, hogy addig szaglássza a talajt, amíg komplett pajorcsaládokat ás ki, legutóbb harmincig jutott.

A farkas is, meg ha teheti, a kutya is általában odúban/kotorékban fial, és a kicsik csak akkor látnak napfényt, amikor a saját lábukon elő tudnak mászni.

Gyerekkoromban nagyapám bikahízlalással foglalkozott, rengeteg széna és szalma volt az udvaron. A kutya általában az egyik kazal aljába kapart magának egy mély odút, és ott fialt.

Ezzel a kotorékos neveléssel nem létrehoztak egy viselkedést, legfeljebb megtartottak egy ösztönt.

A farkas üregben/odúban lakik... alapvető ösztönük, hogy szeretnek bebújni valahova... pl a házat is ezért használják a kutyák, úgy értem a kutyaházat...

Meg a takaró alá is ezért sueretnek bebújni, aki beengedi az ágyba... emellé jön a vadászösztön, ami ezekben a kutyákban még elég erős, hiszen még a mai napig használják a fajtákat vadászatra, nem úgy mint pl a golden retrievert, akiből kezd kiveszni a vadászösztön.