A kutyákkal kapcsolatos kérdések miért nem a “Családi kapcsolatok”témakörben vannak?

A kutya elmosogatja a tányért. A gyerek nem.

Én a kutyámra családtagként tekintek, imádom őt. De soha nem fogom őt annyira szeretni, mint a gyerekeimet, a férjemet. A kutya, bármilyen imádnivaló is, nem ember. A kutya egy állatfajta, nem ember. Teljesen más a kettő.

Sosem hasonlítanek egy kutyát egy gyerekhez. A kutya cuki, a gyerek meg idegesítő.

A kérdésed alapján azt gondolom, hogy nálad a kutya nem családtag és téged zavar, hogy másnál meg az. Én nem tudom megérteni miért kell kutya annak, akit nem is érdekli ez az egész téma és csak kirakja a kertbe. Manapság már házörzőnek se lehet őket használni, mert simán leszúrják vagy megmérgezik. Miért fáj az, hogy vadidegen ember hogyan viszonyul a házikedvencéhez? Miért kell szapulni valakit, mert foglalkozik a kutyájával? Van egy pár furcsa ember, aki tényleg a gyerekének hiszi, de azokkal még nem kell foglalkozni. Ha még nem ez volt a motivációd a kérdés feltevésére, akkor egy troll vagy.

Ez igaz, hogy a gyerek olykor idegesítő, de hát így van meg a harmónia. Az nem harmónia, ha gyerek HELYETT egy kutyával élek, mert a kutyában nem csalódok, nem idegesít, nincs vele annyi gond, mert ez az én szemszögemből leginkább egy kibújásnak hangzik. Ott akkor bizony-bizony van egyfajta törés, és a törés nem egyenlő a harmóniával. Meg ez így nagyon lesarkított, hogy a kutya cuki, a gyerek meg idegesítő.