Milyen lehetőségeim vannak örökbefogadott kutyát tekintve, ha nem tudom magammal vinni egy esetleges költözés alkalmával és nem kívánom átíratni más tulajdonába a kutyát?
Házasság megszüntetése nélküli különköltözés esetén milyen lehetőségeim vannak arra nézve, hogy a családi háznál lévő kutyát biztonságban tudjam? Fennáll a veszély, hogy szándékosan ki van engedve és az én nevemen van a bull típusú kutya, tehát ha bejelentik és repül a bírság, az az én tárcámat terheli. Após többszöri alkalom után is szándékosan kiengedi a kutyát az udvaról az utcára, a kutya meg a szomszédos kertekben és udvarokban barangol, és bár nem agresszív, de nincs túlzottan hozzászokva az idegen kutyákhoz. A többször látott kutyákkal nincs baja. A családi helyzet megromlott és egy esetleges különköltözéssel a kutyát nem tudom magammal vinni egy albérletbe, a kutyáról azonban nem mondanék le. Mivel nem laknék a családi háznál, nem tudnám figyelni a kutya napjait, és párom sincs otthon egész nap, hogy figyeljen rá, reggeltől estig dolgozik, após meg az örökbefogadás óta nem kedveli ennek a kutyának a jelenlétét és ezt többször ki is fejezte és a kutya tudtára is adta. Tartok tőle, ha komolyabb, esetleg jogi lépésre szánom magam a témát illetően, akkor bántja a kutyát.
Létezik-e bármi módszer arra, hogy biztosítsam a kutya helyzetét azzal, hogy én nem lakok vele? Társtulajdoni szerződést olvastam, hogy tenyésztők és vevő közt létrejöhet, a kutya viszont nem tenyésztőtől van, hanem egy alom mentett kölyke (két éves), azonban ha bárki tud valami hasznos tanácsot, ötletet, negatív kritika nélkül, az jól jönne. Bővebben kérdés és érdeklődés esetén.
Próbálj kutyabarát albérletet keresni, facén sok ilyen hirdetés, csoport van.
Biztos nem hagynám apósra.
Remélem sikerrel jársz.
Jó lenne tudni, kié a kutya jogilag. Hivatalosan a mikrochip nem igazol tulajdonjogot, de ha meggyőzöd az ellenkezőjéről a másik felet, ezt kijátszhatod. Ami nyilván nem helyes, de ha a kutya tényleg olyan sorsra jut, mint leírod, akkor megéri. Az adásvételi/örökbefogadási szerződésnél gazdának megjelölt személy a hivatalos tulaj, illetve az, akinek a neve az oltási kiskönyvben van.
Társtulajdonival senki se vállalná. Tenyésztők is nehezen adják el így a kutyákat, teljesen esélytelen, hogy egy felnőtt nem fajtatiszta kutyát magához vegyen valaki ezzel.
Ha tényleg senki nincs sem a családban, sem a barátok között, sem ismerősi körben, akkor megpróbálhatsz megegyezni egy menhellyel, hogy legalább pár hónapig hadd maradjon, te meg állod minden kiadását. De ez sem lesz könnyű, mert a menhelyek jellemzően tele vannak. Vagy panzióba rakod, ami nagyon drága.
Végső esetben pedig mondj le róla végleg, add be menhelyre vagy keress neki gazdát te.
1/4 - Előbbi válaszban reagáltam a kommentedre.
2/4 - városon belül meg vagyok kötve a munkahelyemet illetően, közlekedést tekintve nem tudok költözni a város bármely pontjára, mert ahol találnék, az bőven kívül esik az állatorvosokon és a munkahelyem megközelíthetőségén, valamint bizonyos összeget tudnék szánni lakásra. És természetesen mint mindenhol, városon belül is elég nagy szakadékok vannak a bérleti díjakat tekintve. Ami állatbarát albérlet, effektíve vagy túl messze van az ideálistól, vagy pedig csak kistetsű kutyát engedélyeznek (viszonyításképp pl yorki). Egy közel 20 kilós bull kutyát nem nagyon szeretnek sok helyen, amivel ugye sokat nem tudok kezdeni, hiszen a főbérlő dönti el, hogy mit enged és mit nem. Egy évig a költözés után pedig meg lenne kötve a kezem a bérleti szerződést tekintve, szóval a kutyának legalább egy éves megoldásra van szüksége úgy, hogy a változásból a lehető legkevesebbet érzékeli.
3/4 - Jogilag, chipet és kiskönyvet tekintve is az én nevemen van a kutya. Férjemmel együtt hoztuk haza két évvel ezelőtt egy ideiglenes örökbefogadótól örökbefogadási szerződéssel, amit én írtam alá, a gondok folyamatosan jöttek elő az eltelt idő alatt, apósom nem fogadta el a kutyát, volt, mikor vízzel öntötte nyakon. Utána elkezdte szándékosan kiengedni az udvarból az utcára és a kertbe, ahonnan bármerre ki tudott menni, valamit volt, hogy kifutott a lába mellett a nyitott kerítésen és tárva nyitva hagyta a telket, hogy majd úgyis hazajön ha kiszaladta magát. És nem ezekkel a feltételekkel hoztuk haza. Az érkezésére rábólintott, de utóbb nem alakult jól a helyzet. Tanításában és szoializálásában nem voltam kellőképp domináns, suliba nem tudtam vinni, mert itthon senki nem partner benne. Ha elkezdtem tanítani a kutyát, hogy csak pórázon mehet ki a kapun, másnap reggel az utcáról szedtem össze egy utcával odébb mert ki lett engedve.
Társtulajdonival annyit tudnék megoldani, ha jól gondolom, hogy ha bármi gond adódik akár a kutyával, akár a környéken amiatt, hogy a távollétemben felelőtlenül van tartva, akkor azt (is) terheli a büntetés, aki azt a szerződést aláírja. Nem vagyok sajnos otthon az ilyen jogi témákban, ezért nem merek okos lenni, még a végén h*lyeséget írok és gondolok. A legkézenfekvőbb számomra első körben, hogy heti rendszerességgel látogatom a saját kutyámat, hogy minden rendben van-e vele, szomszédok persze segítenének, amiben tudnak (legfőképp szemmel tartani). Ha minden kötél szakad, akkor sajnos más helyet kell keresnem a saját érdekében.
Probléma volt az etetésével is, ami miatt többször volt felpuffadva a kutya, szerencsére másnapra jól lett. Odáig fajult a helyzet, hogy csak én etetem és itatom hosszú veszekedések után. Ha nem vagyok itthon és nem adok neki, vagy nem szólok haza, hogy kapjon enni és legalább 2-3 óránként friss vizet, ez elmarad.
Panzió, szitter meg elég költséges. És após egy szitter jelenlétét nem fogadja el, ebben biztos vagyok.
"Ha nélküle költözöl el, és utána sem tervezed magadhoz venni, akkor mit értesz az alatt, hogy nem válnál meg tőle? Csak az a cél, hogy papíron a tiéd maradjon, és mégse üsd meg miatta a bokádat?"
Nem tudom megoldani jelen állás szerint, hogy magammal vigyem a kutyát, ugyanis ami albérletet megengedhetek magamnak a pénzt tekintve, nem engednek kutyát vinni oda.
Jelen esetben a helyzet problémásabb, mert após képtelen felelősséget vállalni azért, amit a kutyával művel, holott rengetegszer lett beszélve a fejével, de akárhányszor sarokba lett szorítva, azzal mentette magát, hogy az enyém a kutya én felelek érte. Mikor nem vagyok otthon, nem tudok róla, mit művel a kutyával, kint van a kutya valahol az utcán vagy otthon. Ilyen tekintetben számítónak érzem magam és talán az is vagyok, mert após azzal, hogy hagyja szabadon kószálni a kutyát, az én nyakamra hoz bajt, ha úgy adódik. És a bírságot, ha kapok, az ő felelőtlensége miatt fizetem úgy, hogy legközelebb ugyanúgy kiengedi az utcára. Nem az a célom, hogy saját magamat mentsem, nem szoktam kirángatni magam a felelősség alól. Mert a felelősséget ugyanúgy vállalom érte, viszont van egy határ, amit meg kell húznom, ha úgy adódik, hogy a kutyát a háznál kell hagynom, mert nem tudom magammal vinni. Ami persze a későbbiekben bármilyen módon változhat, jelenleg viszont nem tudok tervezni hónapokkal, évekkel előre sajnos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!