Engem igen. Tiniként mindig szerettem volna egy Leonbergi-t. Meg tudtam volna venni a saját megspórolt pénzemből, de a szülők megtiltották, hogy tenyésztőtől vegyek, "mert az túl drága és ne pocsékoljam el a pénzem olyan marhaságokra mint a törzskönyv". Kénytelen voltam belemenni, mert igaz a saját pénzem volt, de a szüleim nagyon szigorúak voltak. Találtunk is valakit, aki Leonbergi kölyköket árult. Meg lehetett nézni a szüleit, mindekettő nagyon szép, jó kiállású kutya volt, a kölykök is jól néztek ki. Kiválasztottam egy szukát és hazamentünk. Minden rendben volt addig míg a kutya nagyobb nem lett, ugyanis a Leonbergiek nagytestű kutyák az enyém viszont még 1 évesen is maximum közepesnek volt mondható, arról nem beszélve, hogy abszolút nem hasonlított a fajtára. Hatalmasat csalódtam, hogy nem az aminek megvettem. 45.000ft-ot fizettem egy oltások nélküli keverékért. Nagyon szégyellem, de teljesen letargikus lettem és nem emiatt nem foglalkoztam a kutyával, akit emiatt menhelyre adtak a szüleim és emiatt bűntudatom is van, de 16 évesen akkora csalódás volt, hogy elment a kedvem a kutyázástól. Miután elköltöztem és saját életet kezdtem első dolgom volt felkeresni egy tenyésztőt és vettem egy igazi Leonbergi-t, akivel azóta is boldogan élünk.
12 éve az akkori párom kitalálta, hogy kutyát akar, úgy most azonnal. Talalt is egy golden kölyköt, egy hét múlva már nálunk volt. Kicsinek tényleg hasonlított a fajtára, nagynak viszon barna, rövidszőrű, kisebb termetű lett, sokszor beteg, gyenge az immunrendszere. 12 éve van nálam és semmi pénzért le nem cserélném, ő a legjobb barátom. De soha többet nem szerzek így kutyát, vagy menhely, vagy kifizetem a tenyésztőt, de sufnis szaporítót nem fogom tàmogatni
aug. 9. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
Mi tacskót vettünk. Ugyanaz volt az én anyám érvelése is, mint a te szüleidnek.
Kicsiként tacskónak nézett ki a kutya, de ahogy nőtt látszott hogy nem az. Egy ismerősünk befogadta.
Valami staffi x tacskó mix lehetett. Kicsi volt, hosszú, tacskó lábak, de full izmos kigyúrt állat. Az arca is széles volt. Érdekes látvány volt.
Többet nem is akartam kutyát, csak miután felnőttem, elköltöztem, és senki nem szólt bele hogy honnan veszek..
aug. 9. 15:41
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Nekem a spiccem. Én hülye bedőltem a "véletlen" szaporulat mesének.... Spiccnek spicc....valahol a törpe és a közép között fehér alapon barna foltokkal.... És szinte az összes fajtára jellemző betegség előjött. Szeretem, családtag, de miatta fogadtam meg,hogy csak tenyésztő.
aug. 9. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 anonim válasza:
Na, akkor nézzük meg a másik oldalt. Engem tenyésztő vert át. Tk, oltás, szülőnézegetés, minden volt. Elhoztuk a kutyát, parvós lett. Vérből kimutatták, hogy nem kapott oltást, hiába volt a kiskönyv. Kikezelték, 4 éves korában egy reggelre elpusztult. Feljelentést megtettük, ismeretlen tettes ellen lezárták a nyomozást. Hiába lobogtattuk a szerződést. Ez a nő azóta is tenyésztő. Minden fórumon megpróbáltam lejáratni, hogy más ne járjon így. Nem sikerült. Összezáró banda ez. Azóta tudom, hogy simán lehet törzskönyvet is venni. Szóval, ilyen is van.
aug. 9. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
5/14 anonim válasza:
Mi is szaporítótól vettünk ingyen egy tacskót. Mi tacskót is kaptunk hálistennek, szóval nem vert át. Még az orvos is megdicséri mindig, hogy milyen szép tacskó.
aug. 9. 16:54
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 A kérdező kommentje:
16:19-es, milyen fajta?
aug. 9. 16:56
7/14 anonim válasza:
nagyjából 14 éves lehettem amikor eldöntöttük hogy kutyát szeretnénk . mivel panel így yorkiet választottunk, anyám nemtudom hol nézhetett utána ,valami furcsa oldalról vettünk egy ilyen kutyát ,volt róla kép és a tesóiról. első pár hétben furcsáltuk hogy amúgy szokatlanul nagyobb mint a yorkie ,és olyan mint egy mackó. majd nem yorkivá nőtt hanem egy mudi/ keverékké. ugyanúgy szerettük őt nagyon . de menhelyre került ,majd onnan egy pásztorhoz. amit bánok mert hiányzik .
aug. 9. 17:02
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 anonim válasza:
Nagyon durvák vagytok, hogy szinte mindenki tovább adott az állítólagos szeretett kutyáján, csak mert keverék lett.
Igaz, nálunk alapból csakis a menhelyi keverék jöhetett szóba, de legjobb kutyáim voltak.
aug. 9. 18:15
Hasznos számodra ez a válasz?
9/14 A kérdező kommentje:
Nekem a szüleim adták be menhelyre, mert nem foglalkoztam vele. De egyszerűen akkorát csalódtam, hogy jóformán rá se tudtam nézni szegényre. Így utólagosan sajnálom, mert nem a kutya tehetett róla, de akkor sem az volt amire kiadtam egy csomó pénzt. A szüleimre is sokáig haragudtam, mert megfosztottak az álmomtól. Pedig tényleg lett volna rá pénzem és várni is tudtam volna rá.
aug. 9. 18:27
10/14 anonim válasza:
Ha tényleg annyira bűntudatod lett volna miatta, akkor amint külön mész, örökbe fogadtál volna egy kutyát.
De te egyáltalán nem is szeretted, nem azért kellett neked kutya.
El nem tudod képzelni, mit érzett az a szegény kutya, ő elfogad téged dagadtan, pattanásosan, bukott diákként, neked még nem kellett, mert nem olyan fajta.
És eldobtad magadtól.
Ilyen embernek semmilyen kutya nem való, lelketlen, önző.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!