Mindenkinek ennyire szófogadó/behívható a kutyája?

Nekem két kutyám van és tényleg behívhatóak. Kiskorukban jártam velük kutyaoviba, ott tanulták meg. “Gyere”, odajön, jutifalat. Ennyi igazából, meg határozott nevelés kell, hogy úgy alapból tiszteljen a kutya és ne akarjon engedetlenkedni.

Amúgy én eddig mindig családosoknál tapasztaltam csak, hogy neveletlen, nem behívható a kutyájuk, kb. szarik a fejükre. Gondolom kerti dísznek vették, vagy mert a gyerek kikönyörögte, de amúgy szarnak rá, nem nevelik.

Én ahol élek inkább azt tapasztalom, hogy akkor behívható a kutya, ha ő is akarja. Érti, hogy mit akarnak tőle, csak a gazdinak nincs akkora ráhatása, hogy meg is tegye. Itt is sétáltatnak póráz nélkül kutyát, de sokszor a gazdi követi az állatot az meg kb. magától hazatalál. Gondolom abban bíznak, hogy nem menekül annyira messze a saját gazdájától, hogy látótéren kívül kerüljön.

Erősen falujellegű kisváros szélén lakom.

Amig porazon van, behivhato. Szoval mezore is hosszu porazzal szoktunk menni, elso szora visszajon. De poraz nelkul meg a kertben sem tudom behivni, nem megy egyszeruen :D

5 evesen fogadtuk orokbe, oszinten en mar letettem rola hogy ot valaha is elengedjem, de kulonosebben nem is lenyeges, mert van kertunk, ott szabadon tudunk labdazni vele. Setahoz meg jo a rovid vagy hosszu poraz nekunk.

Fővárosban lakom - itt az elengedett kutyáknál 10-ből 5 tökéletesen behívható, 2-3 erélyesebb szóra, a többi meg életveszély.

Az én kutyám is reaktív, ezért hiába behívható, ha olyan dolgot lát (pl ősellenség kutya), akkor se lát, se hall. Úgyhogy emiatt nem is lehet elengedni sosem - csak egy szentendrei mezőn, ahol kilométerekre belátni, hogy jön-e bármi.

Ideális esetben aki elengedi a kutyáját, azé be is hívható, akinek nem, őket nem látod. Ettől még lehet, hogy olyan is elengedi, akinek nem 100%-osan behívható, de ez csak élesben derül ki, olyankor meg nem biztos, hogy ott vagy, így te csak azt látod, hogy boldogan szaladgál szabadon a kutya.

Sajnos a mi kutyánk behívhatósága sem betonbiztos. Volt ovi, suli, jutalomfalat, dicséret stb., tudja is, mit szeretnénk, általában oda is jön, de ha elengednél előtte egy macskát, egy fél disznóval sem tudnám visszahívni. Egy jó része nevelés és gyakorlás, de a kutya természetén is sok múlik. A mienk önfejű, apámé meg egy matrica, hiába nem egy agyoniskolázott, szigorúan nevelt kutya, ő még nekem is visszajön.

1: Ha csak a gyerekeseknek lenne neveletlen kutyája, de jó lenne! Láttam már ilyet is, olyat is. A gyerek annyiból számít, hogy kevesebb ideje van a kutyára az embernek. Pontosabban lehet, hogy összességében több szeretgetés jut neki, de magunkon látom a gyerekek előtt sűrűbben belefért az időnkbe, hogy elvigyük egy legalább fél órára lévő futtatóba, most meg örökösen sakkozni kell az idővel hozzá, szóval kevesebb lehetőségünk van gyakorolni.

Nálunk sem lehet elengedni a kutyákat mert mindkettő elég neveletlen s nem igazán fogadnak szót pedig már tényleg mindent megpróbáltunk, de ilyen szófogadatlan cseles kutyákkal még életemben nem találkoztam. Pedig anyukám régebben még kutya tenyésztéssel meg ilyenekel is foglalkozott s ott még azt is megtudtuk nekik tanítani, hogy tudjanak csúszdázni velünk hintázni ilyesmi.

Most jelenleg két kutyánk van, egy kétéves törpe spicc és egy féléve örökbefogadott hétéves tacsi keverék.

Állandóan valamit rosszalkodnak és sokszor nem fogadnak szót ettől függetlenül nagyon sokat foglalkozunk velük tanítgatjuk őket s még is ilyenek így már gondolkoztam, hogy beirassam őket kutya iskolába csak nem tudom hogy a hétéves tacsi keveréket is vigyem-e vagy nála már mindegy hisz még is csak hétéves és az előző gazdája nagyon elkényeztette...