Le tudom szoktatni valamilyen szinten az ugrálásról?

Hú, ilyen kutyus mellett lehet nem merném bevállalni a helyedben.

Volt az utcánkban egy nagy berni pásztor. Nagyapám kutyatréner volt, ő tanította, tehát egy nagyon engedelmes kuytusról van szó.

A gazdái egy idős házaspár voltak, akik elköltöztek, átadva a házat és a kutyát a fiataloknak, akik... hát, szrtak rá.

Tehát szegényke tele volt energiával, és eléggé unatkozott is.

Egyszer egy hétig én vigyáztam rá, hát majdnem felborított ő is örömében - ha rászóltam, eszébe jutott az illem, de nem is tudtam szegényt hibáztatni.

Sétánál is ez volt - ő örült a mozgásnak, előrelendült. Parancsra szépen ment a lábam mellett, de hamar megfeledkezett róla örömében. A park mellett rendesen vissza kellett fognom, hogy ne rohanjon, amíg biztonságosan el nem engedhettem a pórázról.

Lényeg: Ő egy betanított, engedelmes, de eléggé ignorált kutyus. Emiatt még nekem is küzdenem kellett vele, pedig én - lekopogom - egészséges vagyok.

Egy 35 kilós ugrálós kutya viszont veszélyes egy bottal járó emberre, pláne ha nincs jól megnevelve.

Kertes ház amúgy? Ha megérkezel oda, és felugrik a kerítésre/kapura, azonnal szólj rá. Ha már a négy tappancsa a földön, akkor adj neki egy jutalomfalatot.

Addig várj, amíg már egyáltalán nem akar felugrani. Utána ha benyitsz, és megint elkezdi, akkor csukd vissza és ismételd meg a korábbi procedúrát. Hosszú türelemjáték lesz, de a biztonságod érdekében fontos dolog.

Tanulja meg, hogy ha vadul, akkor nem kap a társaságodból. Ha megnyugszik, akkor dédelgetést és falatot kap.

#1 vagyok

#4 Ebben a helyzetben sajnos muszáj. Legfőképpen a Kérdező ne sérüljön meg - nyilván neki sem lesz egy élmény, de a kutya is gondozatlanul marad.

Persze erről értesíteni kell a gazdit, de szerintem pont, hogy örülnének az extra foglalkozásnak.

Kérdező, akkor hozzád viszik át? Így egy fokkal jobb a helyzet, nem arról van szó hogy a kutya egész napos unalom után meglát, és kitörő lelkesedéssel üdvözöl. Így legalább többször lát, így nyugisabb lesz a foglalkozások után.

Ha van rá kapacitásotok (neked időd és türelmed, a kutyának meg hajlandósága) akkor érdemes lehet megtanítani apportírozni, azaz hogy visszahozza az eldobott játékot. Így könnyen le tudod fárasztani, nem kell mászkálnod.

Ha lehet, vidd be egy kis helyre (szoba, fészer, garázs) ahol nem tud incselkedve elszaladni, ha olyan fajta.

Guríts neki egy labdát, és ha felveszi, kínálj neki egy falatot vagy másik játékot. Amint elejti a szájában lévőt, mondd ki a parancsszót (kérem/hozd/stb.) és hatalmas ováció, mintha ezzel bearanyozta volna az egész hetedet :D

Ha már szépen elereszti parancsszóra, akkor már csak akkor jár a jutalmazás, ha oda is hozza a játékot. Próbáld meg magadhoz hívni, itt azért ne lengesd neki a falatot/játékot, nehogy idő előtt ledobja a sajátját. Azt is jutalmazd, ha félúton ejti le, csak induljon meg feléd (bár itt kisebb legyen az éljenzés) - ha odaviszi, akkor óriási olimpiai örömujjongás :D

A kutya bizonyos értelemben hasonlít a kisgyerekhez, boldoggá teszi, ha valami cselekedetével pozitív reakciót okoz.

Érdemes előkészíteni a kedvenc nasiját (nálunk a sajt és a kutyacsoki vált be) és a nagyobb sikereket azzal jutalmazni. Kis előrelépéseknél kevésbé érdekes jutalomfalatot kapjon. Hidd el, meg akar majd dolgozni a különlegesebb finomságért :)

Ha sikerül megtanulnia, akkor ezzel valamennyire le tudod fárasztani a kertben, és nem fog rád ugrálni.