Meghalt kutya után, mikorra lett másik? A régit kerestétek benne? Ugyanúgy tudtátok szeretni?

Nekem két hónap után lett. 9 éves volt az előző, mikor elment egy hirtelen jött betegségben, alig pár hét alatt veszítettük el. A családnak mindig voltak kutyái, szóval nem volt kérdés, hogy majd lesz, de úgy voltunk vele, várni akarunk, sokat. Aztán találtunk hirdetést egy édes keverék kutyusról, aki pont aznap született, mikor az előző elment. Úgy éreztem, égi jel.

Nem hiszek benne, hogy a reinkarnációja lenne (van, aki a családból úgy gondolja), nem is látom a hasonlóságokat se külsőleg se belsőleg, de mégis úgy érzem ennek így kellett történnie és nem bántam meg.

Nem kerestem aktívan kutyát, de amint jött egy lehetőség (egy szomszéd kerti dísznek tartotta a kutyáját, és meglepődött, hogy kölykei lettek) azonnal lecsaptam rá. Olyan 2 hónap telt el.

Nem kerestem benne a régit, teljesen kettéválasztottam fejben a két kutyát. Természetesen hiányzott a régi, de az új kutya segített betölteni az űrt, amit hátrahagyott.

10 év. Nem mi vagyunk az átlag. Másik állatot úgy 2 hónap után hoztunk a házhoz, de kutyánk újra csak 10 év múlva lett. Előtte kb. 1,5 évvel kezdtünk el gondolkozni egy új kutyán. Végül befogadott lett. Neten nézelődtünk előtte is, de őt mentünk el először megnézni.

Nem kerestük benne az elődjét, és igen, ugyanúgy szeretjük.

8 hét múlva jött kb a másik, mert már le volt foglalva és nem számítottam rá, hogy el kell az öreget engednem. Az öreg kutyámnak leálltak a szervei, el kellett altatni, két napra rá pedig megszületett a lefoglalt kölyök.

Amúgy nem egyedüli kutya volt, így kicsit más a helyzet.

Kifejezetten nem keresem benne a régi, de hasonlítgatom akarva-akaratlanul, mert ugyanaz a fajta és pont azért esett rá megint a választás, mert az öreg annyira jó volt.

En imadom a kutyamat 14 eves mindent megteszek, hogy még par evig boldogan velem lehessen. Boldog , még sok energiaja van , betegsegei vannak , de kezelve, vitaminozzuk folyton , hogy agyban es fizikailag is jol legyen.

De 1 eve jarunk a menhelyre setaltatni , van egy kutya ott aki nagyon hozzank nott. Sajnos nem lehet a ket kutyat ossteszoktatni. Az enyem is dilis kicsit a masik is csak egyeduli kutyakent orokbe fogadhato. Szoval szegeny mar 3 eve a menhelyen el.

Ha ugy adodna , hogy meghal a sajat kutyam. Akkor kb masnap hoznam el a menhelyest.

Nem potleknak, hanem mert nagyon sajnalom szegenyt.

Persze inkabb remelem , hogy valaki orokbefogadja mert nem szeretnem ha még evekig ott kene elnie, azt viszont szeretnem , hogy az enyem eljen meg evekig.

Én azok közé tartozom, aki nem tud kutya nélkül élni.

15 évet élt a fekete angol cocker spániel kanom.

3 hónappal a halála után vettem meg a fekete mudi kanomat. Ő idén lesz 15 éves.

Nem kerestem a mudiban a spánielt. Teljesen más egy juhászkutya és egy vadászkutya. Direkt vettem más habitusú kutyát

2 hónap után lett másik, lehet nem szép dolog, de úgy gondolom egy új kutya segít feldolgozni az előző halálát, ettől még nem felejtkezel meg róla.

Ugyanúgy szeretem őt is, de az első kutyám, az akkor is az első kutyám volt, egymást tanítottuk egy csomó mindenre, amúgy egy különösen okos, tanulékony kutya volt, a másodikban nem kerestem őt, hamar ki is derült, hogy ő azért nem lesz olyan könnyen tanítható, mint az első, de nem baj, így ő is új dolgokra tanított engem is, azonkívül meg ő másban jobb, mert míg az első egy nagytestű, "maci" kutya volt, addig a második, egy közepes, sportosabb kutya, jobban bírja a nagy túrákat pl.