Hogyan telt az első nap a kutyátokkal?
Bő két hét múlva hozhatom haza a kutyusomat, első kutya lesz a családban. Nagyjából már elképzeltem hogy fog kinézni az érkezésének a napja (vagy első néhány napja), de kiváncsi vagyok másnál hogy zajlott?
16 hetesen hozhatom el, minden oltása meglesz, így már sétálni is vihetem, kell is majd, mert társasházban lakunk.
Kicsit amiatt aggódom, hogy már nem lesz olyan kicsi, vajon hátrány lesz ez az összeszokásnál/szocializációnál? Illetve ennyi idősen is számíthatok rá, hogy első este esetleg sírdogálni fog? A tenyésztőt mindenképp megkérem majd, hogy adjon valami rongyot az anyukája szagával, bár már el van választva egy ideje, szerintem nagyrészt a testvérével van együtt.
4 éves kutyát fogadtunk örökbe, első napokban félénk volt, bizonytalan, de pár nap után nagyon örült nekünk és mindenkit megszeretett a családban, első napokban 3-4 óránként vittük ki, két hét alatt ráállhattunk a normál, napi 3-4 sétára, tökéletesen jól viselt mindent, megszokta, hamar beilleszkedett, első napokban séták között csak simogattam, beszéltem neki, aztán hagytam pihenni egy plüssállatka társaságában.
Mai napig szeretettel teli, életvidám tökéletes társunk.
Egy 7 hetes labrador keveréket fogadtam örökbe 15 évvel ezelőtt. (Ő már a harmadik kutyám)
Úgy terveztem, hogy akkor viszem haza, amikor szabadságon leszek, hogy az első időben sokat legyünk együtt. Aztán úgy alakult, hogy az első két hétben nem tudtam otthon lenni. Igy reggel indulás előtt átvittem ölben az anyukámhoz, aki a közelben lakott. Napközben vele volt és munka után haza vittem.
Amikor sikerült szabadságra mennem, akkortól sokat voltunk együtt. (főleg a lakásban, mert még hiányoztak az oltásai) Ez idő alatt megtanulta a nevét, játékos feladatokkal gyakorlatozunk. Gyakoroltuk a tárgyak felvételét, visszahozását, az apport alapjait. Persze ekkor még csak többször rövidebb időket gyakoroltunk és a kettő közt még nagyon sokat aludt.
(ma már lassan 15 éves és túl vagyunk sok engedelmes és ügyességi vizsgán, kutyasulis bemutató csoporton és sok viselkedés teszten az ELTE TTK szakán)
Arra figyelj nagyon (és szerintem ezt az egyik legnehezebb betartani), hogy ne ugráld körbe állandóan, hagyd pihenni és egyedül lenni. Már a legelején el lehet kezdeni hozzászoktatni az egyedülléthez. Persze először csak rövid időre, majd egyre hosszabbra. Jól fog jönni arra az időre, amikor nem tudsz álladóan vele lenni.
Sok boldogságot és hosszú egészséges életet kívánok nektek.
Milyen fajta kutya?
Én az első héten kb csak ki-be rohangáltam vele. Ha szobakennelezni akarsz, rögtön kezd el a szoktatás, én a játék után beraktam a kajájával, így sose volt hiszti.
A szoci szerintem még nem késett el, én adnék neki 1-2 hetet, amíg otthon megszokjuk egymást, utána pedig vinném minden fele és oviba. Amúgy az a tapasztalatom, hogy ha jó az alap idegrendszer, habitus, nehéz elrontani bármit is, ha meg rossz az alapanyag, akkor iszonyú munka, amíg elviselhetőre neveled a kutyát.
A jutiztatással meg óvatosan, legjobb, ha a tápját kapja jutalomnak, ha nem dolgozik rá, inkább főzz szín húst, a virsli, párizsi és a bolti cuccok néhány kölyköt nagyon meghajtanak.
A tacsik nagyon aranyos és rendkívül makacs kutyák.
A szomszédban egy szálkás szőrű van és igazi veszedelem, a gazdi szerint azért maradt életben, mert nagyon aranyosan néz. :-)
A jutalomfalattal arra készülj, hogy a saját tápja csak otthon lesz elég érdekes, ha kint gyakorolsz vele, ahol sok más inger éri, oda valami űtősebb kaja kell.
Sok boldogságot a kutyushoz.
Köszönöm szépen!:) Bevallom őszintén, tápot és jutifalatot még nem szereztem be (minden más megvan már), meg fogom kérdezni a tenyésztőt, hogy most mit ad nekik enni, ugyanazt fogom venni itthonra is.
Nem tudom mire számíthatok, kislány koromban volt a nagyszüleimnek egy vörös tacskója, ő imádta pesztrálni a macskákat, csirkéket, meg olyan nyugodt volt, hogy simán előfordult, hogy egy órát ült az ölemben a lépcső tetején, mert “buszoztunk”. Nekem is van egy kislányom, remélem ezzel a kutyussal ő is (meg persze én is) ki tud alakítani egy ilyen mély kapcsolatot.
Biztosan minden rendben lesz.
Jó helyre fog kerülni!
Köszi a kérdést #9, már több mint 3 hónapja van nálunk azóta.:)
Az eleje naggyon nehéz volt, egy hét után kb. világomat nem tudtam. Úgy hoztam el, hogy én is és az ovis lányom is dögbetegek voltunk, ez kicsit nehezítette az első napokat. A kutyus a tenyésztőnél gyakran volt az udvaron, ott bent a házban már nem volt “baleset”, de nálunk az új helyen egyáltalán nem akart az utcán se pisilni, se kakilni. Kb két hét után jött az áttörés, és kellett vagy 1,5 hónap, mire nem igazán volt baleset, mostanra már szobatiszta, ami szerintem nagyon jó.
Alapvetően nagyon simulékony és jó kutyus, fajtájához viszonyítva nyugodt is, az alap dolgokat már meg tudtam neki tanítani, itt egyedül a konoksága szab határt annak, hogy mennyire akarja megcsinálni a dolgokat.
A lányommal imádják egymást, teljesen összenőttek (én is imádom persze), sok helyre visszük magunkkal.
Az egyetlen problémánk, hogy sajnos szeparál, ezen már különböző módszerekkel dolgozunk amellett, hogy mások biztatnak, hogy ahogy nő idővel jobb lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!