Milyen korú kutyát választanál a menhelyről és miért?
Pl kölyök, hogy az elejétől kezdve magad formálhasd olyanná, amilyenné magad szeretnéd vagy, hogy ne is kelljen megtapasztalnia a sok rosszat, amit a legtöbb felnőtt korukban menhelyre került kutyák már átéltek.
Vagy felnőttet, mert neked sporttárs kell vagy túratárs stb, vagy nem akarsz vesződni a kölyökkori problémákkal, vagy nincs időd szobatisztaságra nevelni meg ilyesmi.
Vagy idősebbet, hogy végre szerető otthonra leljen a sok rossz után vagy mert ők már szelíd kis nyugdíjasok, nincs nagy elvárásuk, mozgásigényük.
Vagy bármi miatt. Csak érdekel. Köszi 😊
válasza: válasza: válasza: válasza:Kölyök kutyát, mert gyerekeim vannak, nem engedhetem meg, hogy az előélete miatt váratlan reakciói legyenek a környezetére.
Gyerekek nélkül felnőtt kutyát fogadnék be, rehabilitációs céllal és hogy aktív éveink legyenek együtt.
Azt számolgattam, hogy 15 év alatt 5 kutyám volt, ami 10-12 évesen került hozzám.
Kettő még 2 évet volt velem, egy 3-at és kettő 4-et.
Előtte, az első kutyusom, 3-4 év körüli volt örökbe fogadáskor, ő 13 évet élt velünk.
Most így 28 év kutyázás után, 40 évesen, 6 kutyával mögöttem, arra gondoltam, hogy szeretnék egyszer magam felnevelni egy kiskutyát, egy kölyköt örökbefogadni, aki még nem élt meg annyi szörnyűséget, mint a 10-12 évesen hozzám kerültek. Akivel tiszta lappal indulhatok és 12-15 évig nem kell gyászolnom. Mert bármennyire jó érzés volt a lelkemnek ennek az 5 idős kutyának végső otthon biztosítani, szeretettel körülvenni őket, látni a szemükben a mérhetetlen hálát, másfelől a sok temetés és gyász eléggé kivett belőlem.
De szerintem nem fogok tudni eljönni úgy a menhelyről, hogy ne olyan kutyust hozzak, akinek már gyakorlatilag semmi esélye, hogy megismerje a szeretet és a családi környezetet.
válasza:1-3 év közöttit, mert nála már lehet látni kb hogy milyen a személyisége, mekkora, de még előtte az aktív korszaka. Amelyikkel nem passzolunk, nyilván nem fogom választani. Az is fontos nekem, hogy "ne más elől mentsek", tehát olyan kutyát hozzak ki, aki legalább pár hónapig nem talált gazdára, nem tolonganak érte az emberek.
Most ez így nagyon szigorúnak tűnik, de sajnos az az igazság, hogy még ilyen feltételekkel is találnék kb bárhol kutyát, a sajátom is így került hozzám.
válasza:Kölyköt nem hoznék, mert semmit nem tudni róla. Mekkora lesz, milyen fajták vannak benne stb. Számomra ez nagyon lutri. Felnőtt menhelyinek azért már látszik a személyisége, esetleg a benne található fajtákat is meg lehet tippelni, nem lesz már 10kg helyett 30kg. Kutyás ismeretségi körben előfordult hogy fekete bichon/puli mixnek hozták el a kölyköt, aztán lett belőle kb orosz fekete terrier. Másik kiskutya full keverék, panelba hozták, azzal a dumával hogy nem lesz nagytestű, nagyon max vizsla méret. Na lett belőle egy kuvasz méretű kutya :D
Szóval én csak felnőtt vagy idősebb menhelyi kutyát választanék. Jelenleg is van 2 menhelyim, egyik 1,5 évesen, másik 7 évesen került hozzám. Erősödtek, izmosodtak, emiatt persze valamennyit híztak, de nem lett nagyobbak. Egyiknél látható, hogy tacskó keverék, ennek tudatában fogadtam örökbe, hozza is a fajta jellemzőit. Ha kölyök akkor csak és kizárólag tenyésztő.
Más meg pont azt szereti, hogy a menhelyi amolyan meglepi, egy keverék kölyökből ki tudja mi lesz belőle. Hát kinek mi :)
válasza:Én a kölyökre szavaztam, mert a felnőttnél (legalábbis felénk) lefelé kerekítenek a korát tekintve. Elhozol egy 5-6 éves kutyát, akiről az első komolyabb állatorvosi viziten kiderül, hogy van az 12 is. A családban és ismerősi körben is jártak így. Nem arról van szó, szuper dolog megszépíteni egy kutya utolsó éveit, de, nem feltétlenül arra vágyik az ember, hogy miután megszerette pár éven belül búcsúzzon tőle. Én legalábbis nem tudok ezzel a felállással mit kezdeni.
A kölyök, vagy nagyon fiatal kutya esetében nem tudnak így játszani és szinte garantált a sok együtt töltött év.
Az első 3-4 éves kutyus, akit elhoztunk, ő is 3 éves volt a menhelyen. Olyan fél-1 év között volt, mikor bekerült és mégsem kellett senkinek. Tudtuk, hogy ha a kölyök és fiatal éveiben nem vitték el, akkor ezután már kb esélytelen kategória.
Aztán miért? Nem tudni. Nem ugatott soha egyet sem. Nagyon szelíd volt. Akkor még elég félénk volt, de ment a szerető kéz után mégis. a szeretettel lehetett motiválni. És hihetetlen alkalmazkodó is volt. Állandóan megfigyelte a kornyezetét, tanult, mi hogy zajlik. Magától értette meg a dolgokat, nem kellett nagyon tanítani sem. Gyakorlatilag egy tökéletes első kutya volt, ő tanított engem, türelmes volt mindenkivel, gyerekek kedvence.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!