Mi lenne jobb a kutyának?

Nekem nem volt kutyám sosem, nem értek hozzájuk.

Párom testvére és a felesége vett maguknak egy kutyát 7 éve, nagyon sok figyelmet és szeretet kapott egészen addig amíg meg nem született a gyerekük

Azután már nem volt annyira elkényeztetett, de tavaly elváltak és a kutya egyiknek sem kellett.

Anyósom szerette a kutyát, be is fogadta volna, de mivel még dolgozik és egész nap nincs otthon párom úgy döntött a megkérdezésem nélkül, hogy elhozza hozzánk, hiszen egyrészt kertes házban lakunk és én otthonról dolgozom (a kutya nem kinti kutya, lakásban tartották mindig)

Már akkor tudtam, hogy rossz ötlet, mert mi csak hat hónapig élünk Magyarországon, a másik hatot Angliában, a párom munkája miatt és oda nem tudjuk vinni a kutyát.

Ráadásul én nem engedtem meg a kiskutyának, hogy feljöjjön a kanapéra, amihez egyébként hozzászokott. A másik gond, hogy egyszerűen nem bírom elviselni, hogy kunyizik és mindig adok neki valami kis rágcsálni valót (állandóan kunyizik)

Tavaly amikor elmentünk otthonról, a kutya az anyósomhoz került, akinel egész nap egyedül van, amíg dolgozik

Nem sokára haza megyünk és a párom megint el akarja hozni hozzánk a kutyát

Nem tudom ez jó ötlet-e

Anyósom szereti a kutyát, kell neki a reggeli meg esti séta, viszont a kutya napközben egyedül van, de este a kanapén összebújnak

Amúgy nem egy nagyon aktív kutya, amikor nálunk van is benn a házban hűsöl, pedig bármikor ki tudna menni a kertbe.

Szóval jöjjön a kutya hozzánk (fél évre) vagy jobb neki anyósomnal