Nem tudom eldönteni, hogy készen allok-e rá, tanácsok?

Én vállaltam, igen, megvoltak ezek a kétségek, megszűnik a melóhely, költözni kell, stb.

Megtörtént sajnos, és igen, tudtam vinni a kutyát az új helyre. Nagyon nehéz volt olyan albérletet találni, ez tény!, már rég költözhettem volna - egyedül!, de az természetesen nem volt opció.

Ez van, ezt bele kell kalkulálnod. Hogyha bevállalod a nehezebb költözést, akkor oké, plusz, ha elmész pl nyaralni, meg kell oldanod az etetését, stb. (a kutyapanzió stressz az állatnak, azt csak legvégső esetben ajánlom).

Plusz nem mindegy a fizikai aktivitásod, mert ha nehezen kimozduló vagy, inkább egy "szobakutyát" válassz, nem pedig labradort, amelyik családbarát de igényli a SOK foglalkozást.

Venni semmiképp! Csakis örökbefogadni! Azzal életet mentést, előbbivel épp ellenkezőleg..

Én a helyedben inkább megvárnám míg egy új tartós kapcsolat jön az életembe. Talán neki már van is kutyája! Vagy majd közösen választhattok kutyát! Az is lehet , hogy olyan jó kapcsolat lesz, hogy hamar gyereketek születik és akkor csak plusz feladat lenne méh a kutya... Talán tudat alatt ez tart vissza téged is?!?

Ha mégis a kutya mellett döntenék, akkor egy idősebb nyugis kutyát hoznék el menhelyről.

Ugy hangzik, mintha nem tudnad, mi tart vissza. Szerintem eloszor ezt talald meg magadban.

Nalam a ketsegek az eletmodombol adodtak, mert nem vagyok egy otthonulo tipus; kirandulni is szeretek, de porogni, bulizni, utazgatni is. Megis bevallaltam, de most keresek uj beveteli lehetoseget, hogy tudjam fizetni a hetvegi kutyaszitterunket:D

6-os, persze, várjon, míg valakivel összejön... és az mennyi idő?

4-5-10 év még? Mert nem minden félévben talál másik párt egy szakítás után az ember.

Plusz, és ha a másik nem szeretne kutyát? Jaj, akkor nem lesz?

Nálam alap, ha szingli vagyok, szeretnék macskát, akkor LESZ macskám, és a leendő partnerem majd eldönti, kellek-e neki így, vagy sem.

4-es a kutyapanzió nem stressz a kutyának ha hozzá van szoktatva!!

Ha rendszeresen jár pl napközibe,panzióba akár rövidebb időre hosszabbra nem fogja föl traumának. Az én kutyám már kölyök korától jár és örömmel megy,örül a panziósnak. Persze eljövök van egy 5 perc nyikorgás,de aztán megy bandázni a többi kutyussal,kapok videókat mindig és egyáltalán nem trauma számára. Heti 1x napközibe megy,hadd fáradjon egész nap kutyákkal játszhat.

Akkor trauma a kutyának ha mondjuk több éves vagy idős mindig vigyázott rá valaki a családból majd jön egy esemény akár egy esküvő vagy bármi ahová mindenki megy és így senkire nem lehet hagyni. Na akkor trauma panzióba hagyni,mert nem érti.

De amelyik kutya kölyök korától hozzá van szokva azzal semmi gond és én javaslom is ezt,hogy érdemes hozzászoktatni. Sosem lehet tudni és jó ha van megbízható hely ahová lehet vinni a kutyust.

Kérdező!

Tény nagyon kiszámíthatatlan az élet. Szerintem sok ember sok mindenbe azért sem fog bele,mert soha se tudni mi lesz. Viszont ott van az is,hogy mi értelme élni,ha félünk mindenbe bele vágni?

Ha időd és pénzed van rá akkor igazából miért ne? Vagy attól félsz ha kapcsolatod lesz a kutyus háttérbe szorulna??