Miért fél ennyi ember kutyája szilveszterkor?

9.vagyok,

nem, nem erről beszélek, nem mondtam, hogy ignoráld a kutyát, azt sem mondom, hogy ne simogasd, ne etesd stb....

annyit mondtam, hogy ne erődítsd meg a félelmét azzal, hogy furcsán, szokatlanul viselkedsz vele... mert az megerősítés.

az én kutyámnak teljesen alap, hogy az ölemben van, alap a jutifalat, alap a simogatás... de ha felkapnám egy durranás után s gügyögve elkezdeném nyugtatgatni, még szép, hogy beszarna. és sokan sajnos ezt teszik.

Azért félnek a kutyák, mert nem jó az idegrendszerük és/vagy rosszul lettek nevelve/szocializálva (magyarán hangra enyhe stresszt mutattak, amit a gazda rosszul kezelt, vagy valamilyen negatív behatás ment a hang mellé).

Volt rettegő kutyám, aki mivel lakásban volt, nyilván nem szökött, de próbált volna menekülni. És nem a kapcsolat miatt, vagy mert elhanyagoltam. Egyszerűen pánikban volt és hiába menekült hozzám, újra jött az inger, így menekült volna tovább, messzebb. Sok munkám volt, amíg ezt kezelni tudta és már nem stresszelt be. Egy kertben tartott kutya pont így retteg. Behúzódik a házába vagy a bokor alá, küszöbhöz, de egyik sem hangszigetelt, így menekül tovább.

És vannak kutyáim, akik pont magasról tesznek a hangokra. Velük meg semmi munkám nem volt, a számomra szükségesnél nagyobb szocializációt sem kaptak, mert nem kellet.

Javaslom itt olvasgatni a kommenteket:

[link]

Az én kis Yorkim is rettegett a tűzijátéktól, rohangált össze-vissza már délután is, amikor eldurrant egy-két petárda, rakéta (egy kis lakótelepen lakunk). Aztán egyszer a belvárosba mentünk szilveszterezni és úgy gondoltam, hogy kipróbálok valamit és vittem őt is magammal, pórázon jött mellettem. Amikor elkezdtek durrogtatni, először megijedt nagyon, de felemeltem és látta a fényt is, ami a durrogást követte. Mondogattam neki hogy: Nincs semmi baj! Látod milyen szép? Ez csak hang, nem tud ártani nekünk és nézd milyen szép színesek a fények, jaj de szép! Aztán letettem és sétáltunk tovább még az éjféli legnagyobb durrogtatások közepette is, nyilván olyan helyen, ahol biztonságban voltunk, de így is benne voltunk a legnagyobb zajban, fényben. Nem próbált meg elszaladni, nem ijedt már meg, sétált szépen mellettem. Egy-egy robbanás után felnézett rám, mondtam neki hogy Nincs semmi baj, nézd milyen szép! - és jött szépen tovább. Attól a naptól kezdve nem fél többé a durrogtatástól, megértette hogy nem árthat neki.

És lehet hogy nem ért emberül, de érezte hogy én nem vagyok ideges, nyugodtan beszélek hozzá, sőt, még lelkesedek is a durrogások után. Rájött, hogy nincs miért félnie.

Sokan hülyének, lélek nélküli lényeknek nézik az állatokat, holott némelyik sokkal értelmesebb és érzőbb szívű, mint egyes emberek.