Menhelyi kutya és leendő gazdi között meg lehet egyből a szimpátia?

Nálunk első látás szerelem volt és nem hirtelen fellángolás, mert tökéletesen bele is illett a személyisége az életmódomba és a későbbi változtatásokat is remekül viselte(új kisállat családtag).

Én velem úgy volt, amikor megláttam, belenéztünk egymás szemébe és belülről éreztem valamit, hogy nekem nem kell más, csak Ő.

Szerintem létezik ilyen, én hiszek benne. Legutóbbi mentett kutyámat egy menhely facebook oldalán láttam meg. Megbeszélés és üzenetváltás után beültem az autóba, elmentem az ideiglenes befogadóhoz 200 km-re. Amikor a kutya meglátott, csóvált, "vigyorgott", beleült az ölembe és rögtön tudtam, hogy ő kell nekem. Induláskor, amikor kinyitottam az kocsi ajtaját biztatás nélkül nélkül beugrott a hátsó ülésre, lefeküdt és végigaludta a hazavezető utat. Amikor hazaértünk az első pillanattól kezdve úgy viselkedett, mintha mindig is otthon lett volna. Összeszagolt a másik kutyámmal, körbejárták együtt a házat, udvart, segített a régi kutyámnak ugatni és házat védeni az első 5 percben. Rögtön befeküdt a neki előkészített kutyaágyba, evett az előkészített kutyatálból és este már egy kanapén aludtak. Már 2 éve velem van.

Viszont attól sem kell elkeseredni, ha ez nem megy ilyen könnyen, mert a legtöbb kutyának idő kell, hogy felvegye a ritmust, a szokásokat, türelem és kitartás kell. Meg kell szokniuk a környezetet és a szabályokat.

Igen, csak ehhez nem árt valaki, aki érti is, mit lát. Az emberek rendszerint összetévesztik az über barátságos, nyomulós kutyákat azzal, hogy "ó, engem választott!", aztán meglepődnek, amikor otthon is ugyanezt csinálja. Aztán ott van az is, aki az egyetlen látogatás alkalmával épp fáradt és nyugodtan ül a sarokban, amúgy végtelenül pörgős. Ha nem tudsz mindenhez igazodni, jobb, ha olyan helyen nézel kutyát, ahol a gondozók ismerik az állataikat és tudnak az életmódodhoz, temperamentumodhoz passzolót ajánlani.

Az előző kutyámat az hatotta meg, de nagyon, hogy a 4 emberből, aki ment megnézni, egyedül az én testbeszédem nem volt ijesztő. Nyilván a családi legendáriumba úgy került bele, hogy "rögtön tudta, hogy Anon lesz a gazdája."

A jelenlegi kutyám úgy ült le mellém, mintha mindig is ott lett volna a helye, de azért többször visszamentem hozzá, mielőtt elhoztam, hogy legyen egy kialakulóban egy stabil, bizalmi kapcsolat.

Hát én önkéntesként ezt nem tapasztaltam, de ráhagytuk az örökbefogadókra, had higgyenek a mesében :) Amelyik kutya kiválaszt, az kb mindenkit "kiválaszt", nem te vagy különleges.

Az én fekete kutyámnál (mostmár azt mondom, hogy) szerencsére senki sem érezte úgy igazán egy évig, hogy kiválasztotta volna, pedig ő aztán tényleg nagyon próbálkozott eladni magát, csak olyan csúnyácska volt és már pont nem kölyök.