Más sem érti az ideiglenes befogadás lényegét?

Ismerek néhány ideiglenes befogadót. Az egyik jó ismerősömnél pl. van kutya, amelyik a "nyakán maradt", van, amelyikbe beleszeretett és megtartotta. De sokat adott örökbe és semmi gondja nem volt a kutyáknak a váltással. A szobakennelt megismerik, az egyedüllétet ismerik, alap szabályok meg vannak stb.

A legtöbb kutya egyébként nagyon is jól veszi a gazda váltást, ha normálisan csinálják. Volt, ahol családon belül költözött a kutya többször is: nagyszülőtől a lányáig, vissza nagymamához, utána az egyik unokához. Pár évente mindig új gazdát kapott. Semmi baja nem volt vele, mert mindenhol hasonlóan törődtek vele és tartották.

Az értelme meg az, hogy a kutya addig sem menhelyen van és gazdához már úgy megy, hogy amennyire csak lehet rendben vannak a viselkedési dolgai. És a helyére jöhet egy újabb kutya, akinek így több esélye lesz gazdára.

Dugig vannak a menhelyek, sokszor azért is dolgoznak ideiglenesekkel, mert nem tudják hova tenni az újonnan befogadott kutyákat. Gyakran kölyköket adnak ki ideiglenesbe, mert másképp nem tudják megoldani a karantént, a picik immunrendszere még nagyon gyenge, sokkal nagyobb veszélyben vannak a menhelyen, mint teljesen elkülönítve ideiglenesnél.

A szocializáció is cél, könnyebben gazdisodhat egy ilyen kutya, mint egy olyan, aki a kennelsoron van, és kevesebb idő jut rá. Illetve azért ott van a pakliban, hogy az ideiglenes végleges gazdi lesz idővel. Van, aki egyébként így is vállal ideiglenesbe kutyát, hogy ha be tud illeszkedni a kutya, és megkedvelik egymást, akkor örökbe is fogadják.

Eszembe jutott a kérdésed kapcsán, hogy tudod-e, hogyan képzik a vakvezető kutyákat.

Megszületnek, valameddig az anyjuk mellett vannak, amíg ez fontos, aztán kölyöknevelőkhöz kerülnek, akiknél megtanulják az alap viselkedési normákat. Közben teszteket végeznek rajtuk, figyelik a fejlődésüket, viselkedésüket, időnként cserélődnek a kölyöknevelők között, aztán kb. 1 éves korban elkerülnek a kölyöknevelőktől kiképzőkhöz, ahol célzottan már a leendő munkára tréningezik őket, aminek a vége az, hogy megnézik, hogy az igénylők közül kihez passzolna az adott kutya, és még ők együtt is vizsgáznak, mielőtt végleg a látássérült gazdihoz kerül. Aztán előfordul, hogy a gazdi meghal a kutya előtt, de a kutya még nem öregedett ki, akkor másik vak emberrel ugyanúgy levizsgáztatják, és más gazdit segít tovább. Aztán ha kiöregszik a munkából, és a látássérült gazdi nem tudja megtartani az addigi segítőjét, a nyugdíjas vakvezetőnek megint másik gazdát keresnek, ahol már játékkal és pihenéssel töltheti az utolsó éveit. És ha a gyászt ki is vesszük a képletből, akkor azért életük során többször is váltanak "gazdát" ezek a kutyák, és nem viseli meg őket.

Kedves Válaszolóknak még mindig nem esett le, hogy a kérdés az ideiglenes örökbefogadóról szól, nem a kutyáról.

Kérdező!

Van aki úgy fogja ezt fel, hogy ezzel több kutyának tud segíteni az életében. Egyet örökbefogadsz, akkor legtöbb esetben nem tudsz más kutyákon (ilyen módon) segíteni, a saját kutyáddal foglalkozol 10-15 éven át. De ha idi vagy, akkor több kutyának is megadod a lehetőséget, hogy örökbefogadásig ne a menhelyen legyen.

Valaki szeretne minél több kutyával együtt élni. Vagy csak maximum 2-3 évre tud elköteleződni, de mondjuk egy kutya teljes életére nem biztos, hogy igen.