Tenyésztőtől vett kiskutya garantáltan kisebb egészségügyi kockázattal jár?

Két ízben is volt szerződés, éppcsak nem teljesítette a kötelmeit az eladó fél, nekem pedig a beteg kutya kezelése közben nem nagyon volt időm / pénzem/ energiám még perelni is.

A másik eset szimplán egy kopipészt sajtpapír volt, semmire se jó.

Egy kezemen meg tudom számolni hány olyan emberrel találkoztam, aki több oldalas, részletes szerződést adott.

És náluk még egyezkedni is lehetett, többi esetben mind húzódoztak, ha szerződést írni-módosítani szerettem volna: ezek szerint nagyon rossz az arány, hogy ki valódi tenyésztő és ki egy papíros szaporító, aki nem akarja vállalni a felelősséget.

Volt aki emiatt elállt az adásvételtől, mert szerződésbe bele szerettem volna írni hogyha kiderül valami genetikai baj, szálljon be a költségekbe. Ez persze nyilván jobb, viszont nem egyedüli, hanem tendenciózus jelenség, így kénytelen vagyok levonni, hogy ezek szerint a “jó gazda” az az, aki nem kérdez, nem akadékoskodik, kifizet 3-4-500 ezer ft-ot és hepi mindenki, de ha beüt a ménkű, akkor oldja meg magának, mert a tenyésztő megpróbál kibújni a kötelmek alól? ( Széljegyzet: tapasztalataim szerint ezt azok szokták elkövetni, ahol a párosítás felmenő ágaiban valahol kaki van a palacsintában: meg nem engedett keresztezés, beteg állat stb)

Úgyhogy azt mondom, hogy aki hajlandó írásba foglalni, hogy nem hagy magadra ha baj van, azaz hajlandó vállalni az esetleges felelősséget, nem csak mindent a gazdára áttol, na attól érdemes kutyát venni. 15 évre kutyát szeretnék, nem problémàt.