Idős kutyám kiidegel. Van rá valami megoldás?

"Elég szánalmas mikor"...

Az a szánalmas, hogy ennyi empátia nincs benned a kutyus iránt.

Képzeld az idős kor minden élőlénynél leépülést okoz. A mértéke fajonként, de még egyénenként is nagyon különböző lehet, de valamilyen mértékben mindenkinél jelentkezik. A szánalmas meg az, hogy csak addig jó egy állat, ameddig tökéletes formában van. Aki nem képes elfogadni egy állatot öregen, lomhán, elesetten, az ne tartson állatot. Az élethez ugyanis ez is ugyanúgy hozzá tartozik, mint a kölyökkor, vagy a felnőttkor. Elég szánalmas így utálkozni egy kutyáról, aki másfél évtizede szeret, és bízik benned. Tessék gerincet növeszteni, és ha már az az állat megtisztelt 15 évig azzal, hogy szeretett, hűséges volt, akkor most te is tedd meg, hogy gondját viseled!

Tudod, nekem is van egy hasonló korú kutyusom. Hogy csinál-e olyan dolgokat, amiket fiatal korában nem? Persze. A nap háromnegyedét átalussza, néha kilötyögteti az itatóból a vizet (benti kis testű kutya), sokszor nehezen tud csak a lépcsőn menni, de a szidalmazása helyett egyszerűen olyankor segítek neki. Vizeletvisszatartási problémái is vannak, olyan is van, hogy nem bírja ki az ajtóig, és előtte bevizel. De léteznek tisztítószerek, amikkel el lehet takarítani. Tudomásul kell venni, hogy öreg, beteges, és ami pár éve még természetes volt, az most lehet, hogy hatalmas nehézséget okoz neki. De legalább él, és ezeket a problémákat leszámítva egészséges, és boldog. Ennek kell örülni, és ilyenkor kell egy kicsit visszaadni neki abból a szeretetből, amiben részesített minket eddigi életében, és még most is.

Szerintem alapvetően az van, hogy idős kutya, nyilván már minimális igényei vannak, pisi, kaki, nem fürge, nem ugra-bugrál - ennyi. Ennyi és nem több. Ennyiről van szó.

Attól, hogy van neki kutyaruhája, még fázhat.

Ha te unod, akkor öregségére add le a gyepin (gyepmesteri telepen) szegényt, vagy hirdesd meg ingyen, adva hozzá az összes kellékét(nyakörv, póráz, megvásárolt gyógyszerek) meg a tápját, hátha elviszik.

Az első két

14-es válaszoló, teljesen egyetértek a mondandód első felével. Na de az, hogy adja le gyepin, hát teljesen nonszensz. Ez a kuyta szereti az idióta gazdáját, hiszen vele élte le az élete javát, és ami kevés még hátra van, azt is vele szeretné. Belehalna, ha leadná.

Kérdező, azért egy kicsit nézz magadba, és szégyenkezz. Elhiszem, hogy sokkal kényelmesebb volt, amíg a kutyád fiatal volt, biztosan élvezted a vele töltött időt, a játékot, sétákat. De ahogy majd egyszer belőled is egy vén hülye lesz, úgy ő is megöregedett. 15 éves, az Isten szerelmére, olyan, mintha egy 80-90 éves öregember. Már nem megy úgy semmi, nehezebb a mozgás, romlik a látás, fázósabb lesz. El van fáradva (ne tévesszen meg, hogy néha még képes szaladgálni). Ha lépcsőznie kell, minden porcikája fájhat, és minden lépcsőfok megmászása megerőltető, és kimerítő lehet. Azt mondanám, hogy talán pár hónapja maradt hátra az életéből. Nem lehetne, hogy kicsit hálás legyél neki azért, hogy eddig kibírta melletted, és ne csak a nehézségeket lásd, hanem azt is, hogy az együtt töltött napjaitok meg vannak számlálva?

#14, majd téged is adjanak be a gyepire a gyerekeid, ha megöregszel :)

Kutyáról/macskáról nem csak addig gondoskodunk, amíg fiatal és egészséges, hanem betegség és öregség esetén is. Sőt, akkor a leginkább.

Nekem a 6 éves kistestű utcáról mentett kutyám is utál esőben kint lenni, és ő még nagyon messze van az idős kortól és a demenciától. Olyankor nem erőltetem a sétát, de legalább egy pisit muszáj elvégeznie, aztán szaladhat be. Jutifalattal nem mentem volna semmire, szóval ilyenkor ölbe veszem, és elviszem valameddig, ami elég távolság, plusz kap kabátot, nyáron esőkabátot, hidegben béleltet, és így jobb. Nekem ezek a trükkök beváltak. De az én kutyám kicsi, nem nagy cucc ölbe venni. Mellesleg ha szarrá áztatós heves zivatar van, akkor pisilni sem hajlandó, akkor meg kell várni, hogy csendesebb legyen az eső.

Én nem idegesítem magam emiatt, tudom, hogy nem lehetett jó a kutyámnak a kóbor élet, rajtam nem múlna, hogy többet legyünk kint esőben, de elfogadom, hogy neki ez nem okés, ha látom rajta, hogy kell fárasztani, akkor azt bent megoldom, de sokszor esőben csak alszik bent.

Szerintem próbáld ki az esőkabátot te is.

Nekem 15 évesen halt meg az első kutyám, utolsó években 4-5 óránként kellett kivinni (igen, egy szerencsétlen éjszakát nem tudtam végigaludni), néha bekakilt út közben, lépcsőzni nem nagyon tudott, mi meg hiába vagyunk kertesben, minden tele van lépcsővel-általában cipeltem a 20 kg-ját vagy hámmal támogattam-. Néha nekem is elegem volt belőle, de csak magamra voltam mérges a végén, mert ő tényleg nem tehetett róla.

Ha kicsi, én kézben vinném a füves placcra és igyekeznék olyan megoldásokat találni, ahol ő is jól tudja érezni magát és én sem cs*sződök fel. pl nekem is van másik kutyám és olyan helyekre jártunk sétálni, ahol nem igen járnak mások, az öreg flexin jött, mert rosszul hallott és rosszul látott, a fiatalabb meg tudott szaladgálni, feladatozni. Voltak mezők, ahol elengedtem, ismerte a helyet és én is egy helyben maradtam, a fiatallal labdáztam, ő meg szaglászott.

Nagyon sokat segített, mikor újra elkezdtem tőle olyan trükköket kérni, amit a fizikai állapota engedett. Napi pár perc és egy hét után látszott a változás.