Menhelyről kihozott kutyában alakulhat ki olyan kötődés a gazda iránt mint egy olyan kutyusban aki kölyök kora óta nálad van?

Még olyanabb.

Mi etettünk egy kóborkutyust, kikergetni sem lehetett a kertünkből egy-két etetés után. Pont azon röhögtünk, hogy más a kutyáját be kell zárja, nehogy megszökjön, a mienk meg el nem mozdul az ajtóból, pedig nyitva a kapu.

Mikor meglátta valamelyik családtagot (nem is láthatta, inkább hallhatta) az utca végén jönni, már rohant eléje, az autó hangját is megismerte, futott a kocsi mellett, úgy örült, hogy hazajöttünk.

igen, sot sokkal jobban, hisz ezeket a kutyusokat mar kidobtak vagy nem jo helyuk volt,igy sokkal de sokkal halasabbak es husegesebbek.

az en kutyam is befogadott (utcai) es az elso naptol ragaszkodo volt

Nem attól függ a kutya kötődés, h mióta van a gazdánál. Hanem h hogyan foglalkozik vele. Ez egy akkora tévhit, és az a baj h még mindig Dunát lehetne rekeszteni azokkal akik ebben hisznek. Illetve akik ebben hisznek azok annyit sem konyítanak a kutyaneveléshez mint tyúk az abc-hez.

A környékünkön lakó legtöbb kutyának nincs olyan kötődése a gazdájával és a gazdájának olyan ráhatása a kutyájára, amilyen köztem és a kutyám között van - pedig itt a legtöbbjük kölyök kora óta van a gazdijával, az enyém meg felnőtt korában lett örökbefogadva. Továbbmegyek: anyukámék, szintén örökbefogadott kutyájával én foglalkozok, agilityzünk. Már felnőtt volt amikor a családba került. Idén másodszor voltunk kint vele az agility VB-n. De azt se tudjuk h hogy nézett ki kölyökként, valamint amikor hozzánk került félős volt és egyáltalán nem labdás - most magabiztos, labdamán és csak rám fókuszál.

Nekünk is eddig csak menhelyi vagy utcáról befogadott kutyánk volt, egy kivételével mind felnőttként, sőt öregen (egyikük nagyon betegen) kerültek hozzánk. Azt a ragaszkodást, szeretetet, amit tőlük kaptunk csak irigyelték a szomszédok. Első perctől minden szabályt (hol nem szabad ásni, gyereket tilos bántani, bent a házban nem csaholunk, legfeljebb vakkantunk, ha valami történik odakint, bútorokra nincs felmászkálás, esős időben házba lépés előtt láttörlés/mosás, stb.) elfogadtak. Csodálatos élmény volt, ahogy igyekeztek mindenben a kedvünkre tenni cserébe azért, hogy végre normális életet élhettek, volt szerető gazdijuk, mindig tele volt a pocakjuk, tiszta volt a bundájuk és meleg az "ágyuk". Már lassan 5 hónapja, hogy nincs kutyusunk:

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__908119-hol-ke..

Néha úgy érzem, hogy beleőrülök a hiányába. Nem tudom, hogy hol van, mi van vele, magunkat okolom, hogy el tudott kóborolni. Mindenki azzal vígasztal, hogy valaki befogadhatta, mert sehonnan nem kaptunk visszajelzést, hogy akár elütve is megtalálták volna. De mi van, ha nincs jó helyen??? Szörnyű belegondolni is....bocsánat az offért