Nehéz kérdés, mi lenne a legjobb döntés, a kutyaszempontjából?

Szóval az a helyzet hogy hozzánk került egy kutyus akinek meghalt a gazdija, bár nekünk már van kutyánk de nem volt szívünk ott hagyni hisz menhelyre került volna, ráadásul egy nagyon értelmes jó fej kutya, igazán megszerettük. Egy ismerősünk is belezúgott, aki pont kutyán gondolkodott így még ha nehéz szívvel de örökbe adtuk nekik a kutyust(2 gyerekes család). Természetesen elintéztem előtte az ivartalanítást, chip, oltás, nagy zsák kutyatáp, nyakörv stb... És hát ugye egy közeli ismerősről van szó tehát napi kapcsolatban vagyok velük, ha bármi gond, kérdés van/volt mindig ugrok, és mivel hát ez egy gyerekes pörgős család azt is megbeszéltük hogy ha kell én vigyázok a kutyára, bármikor hozhatják hisz mi imádjuk szeretjük, a kutyánk is jól elvan vele, és ha netán bármi gond van vissza is vesszük.

Hát természetesen gondok vannak is (melyik kutyával nincsen) de így elég nehéz hogy ő már nem az én kutyám de folyamatosan láttam hogy a kutya nem tudott jó beilleszkedni, a család többi tagja nem igazán alakított ki vele kapcsolatot, a gyerek nem rajonganak érte, és állandó a jövés-menés, nem jól etetik (diétáznia kellene a doki szerint), nem mozgatják eleget, nem foglalkoznak vele eleget. És olyan kínos hogy barátokról van szó, jó emberek, de nem tetszik ahogy a kutyával bánnak és mivel én mentettem felelősséget érzek iránta ugyanakkor tudom hogy már nem az enyém.

Ráadásul gyakran landol nálunk a kutya mert éppen étterembe mennek, vagy gyerek zsúrra, vagy külföldre utaznak... És hát én mondtam nekik hogy ha kell bevállalom bármikor de nem gondoltam hogy ilyen gyakran, engem nem zavar de a kutyának ez a folytonos ide-oda tologatás nem jó. Sehol nem tud megszokni, láthatóan még jobban kötődik hozzánk, de már elkezdte megszokni az ottani környezetet is.

Én folyamatosan aggódom érte, folyton beleszólok mit hogyan csináljanak és emiatt a barátságunk is elég feszült lett.

Arra gondoltam lehet hogy vissza kellene kérnem őt, hisz így is annyit van nálunk, bár nem akartunk második kutyát mert nekünk anyagilag nem igazán férne bele de ha nagyon muszáj inkább megoldjuk csak a kutyának jó legyen.

Ugyanakkor a barátságunkat is féltem, mi van ha nem adják vissza?

Végül is annyira nincs rossz dolga, sőt, csak az én kutya bolond szememet szúrják ezek a dolgok, más biztos kutyaparadicsomnak látná.

Ami a leginkább aggaszt tényleg az hogy annyit jönnek-mennek a kutyát meg sehova nem viszik magukkal, ha szóvá teszem hogy túl sokat hozzák hozzánk akkor majd máshova hordják (panzió, más rokonok...) az meg megint új dolog, és ezt a kutyát annyi trauma érte mostanában, egy nyugodt meleg otthon kell neki.

Szerintetek mit tegyek?