Nehéz kérdés, mi lenne a legjobb döntés, a kutyaszempontjából?
Szóval az a helyzet hogy hozzánk került egy kutyus akinek meghalt a gazdija, bár nekünk már van kutyánk de nem volt szívünk ott hagyni hisz menhelyre került volna, ráadásul egy nagyon értelmes jó fej kutya, igazán megszerettük. Egy ismerősünk is belezúgott, aki pont kutyán gondolkodott így még ha nehéz szívvel de örökbe adtuk nekik a kutyust(2 gyerekes család). Természetesen elintéztem előtte az ivartalanítást, chip, oltás, nagy zsák kutyatáp, nyakörv stb... És hát ugye egy közeli ismerősről van szó tehát napi kapcsolatban vagyok velük, ha bármi gond, kérdés van/volt mindig ugrok, és mivel hát ez egy gyerekes pörgős család azt is megbeszéltük hogy ha kell én vigyázok a kutyára, bármikor hozhatják hisz mi imádjuk szeretjük, a kutyánk is jól elvan vele, és ha netán bármi gond van vissza is vesszük.
Hát természetesen gondok vannak is (melyik kutyával nincsen) de így elég nehéz hogy ő már nem az én kutyám de folyamatosan láttam hogy a kutya nem tudott jó beilleszkedni, a család többi tagja nem igazán alakított ki vele kapcsolatot, a gyerek nem rajonganak érte, és állandó a jövés-menés, nem jól etetik (diétáznia kellene a doki szerint), nem mozgatják eleget, nem foglalkoznak vele eleget. És olyan kínos hogy barátokról van szó, jó emberek, de nem tetszik ahogy a kutyával bánnak és mivel én mentettem felelősséget érzek iránta ugyanakkor tudom hogy már nem az enyém.
Ráadásul gyakran landol nálunk a kutya mert éppen étterembe mennek, vagy gyerek zsúrra, vagy külföldre utaznak... És hát én mondtam nekik hogy ha kell bevállalom bármikor de nem gondoltam hogy ilyen gyakran, engem nem zavar de a kutyának ez a folytonos ide-oda tologatás nem jó. Sehol nem tud megszokni, láthatóan még jobban kötődik hozzánk, de már elkezdte megszokni az ottani környezetet is.
Én folyamatosan aggódom érte, folyton beleszólok mit hogyan csináljanak és emiatt a barátságunk is elég feszült lett.
Arra gondoltam lehet hogy vissza kellene kérnem őt, hisz így is annyit van nálunk, bár nem akartunk második kutyát mert nekünk anyagilag nem igazán férne bele de ha nagyon muszáj inkább megoldjuk csak a kutyának jó legyen.
Ugyanakkor a barátságunkat is féltem, mi van ha nem adják vissza?
Végül is annyira nincs rossz dolga, sőt, csak az én kutya bolond szememet szúrják ezek a dolgok, más biztos kutyaparadicsomnak látná.
Ami a leginkább aggaszt tényleg az hogy annyit jönnek-mennek a kutyát meg sehova nem viszik magukkal, ha szóvá teszem hogy túl sokat hozzák hozzánk akkor majd máshova hordják (panzió, más rokonok...) az meg megint új dolog, és ezt a kutyát annyi trauma érte mostanában, egy nyugodt meleg otthon kell neki.
Szerintetek mit tegyek?
Megértem a gondodat, de mivel kérted elmondom a véleményem.
Szerintem két dolgot tehetsz.
- Ugyanezeket elmondod a barátodnak amiket leírtál.Ezzel vállalod, hogy esetleg megsértődik, viszont megbeszélhetitek és nem kell magadban aggódnod. Talán még változtat is... vagy visszaadja a kutyát...vagy elmondja ő hogy látja és mi a véleménye a te aggódásodról-szóval tisztázzátok.
- Ha egyszer odaadtad add egészen. Már nem a tiéd. Az ő dolgába nem szólhatsz bele, az az ő dolga. Ez olyasmi, mint mikor önállósodnak a gyerekeink és vannak dolgok amikkel mi nem értünk egyet - mégsem szólunk bele. Az ő életük.Aggódunk értük, de csak akkor szólunk, ha kérdeznek. Már nem mi irányítunk.A saját hibáikat nekik is el kell követniük és el is fogják :)
Na jó, te felelősséget érzel , ezt megértem. De magad mondtad, hogy nincs olyan rossz dolga...csak más, mint nálad volt. Nem könnyű!:)
Szerintem, ha ilyen gyakran rád bízzák az ebet, mert nekik terhükre van a saját programjukban, ha semmit nem igazítanak a kutyához, akkor bizony van beleszólási jogod.
Én igen nagyon vízválasztónak tartom a kutyát, pontosabban azt, hogy ki hogy tart kutyát -- a barátság szempontjából.
Akinél a kutya egy mellékes dolog, illetve ha van kutyája és csak egy tárgy - annál bizony barátságról szó nem lehet, illetve ha volt, hamar megszakad.
Szerintem, ha a kutya kötődik hozzád, legyél azon, hogy ha meg tudod oldani, vedd vissza.
Tényleg nem jó a kutyának ez az ide-oda tologatás, előbb-utóbb kiszámíthatatlanná fog válni, mert a kétféle alkalmazkodás kikezdi lelkileg, szellemileg, érzelmileg.
Vagy valami komoly baleset lesz, aminek a kutya élete látja kárát, vagy lesz egy kezelhetetlen kutya, még általad is.
Én még most megejteném, hogy barátság ide, vagy oda, adják vissza a kutyát.
És ne bánd, hogy ilyen barátokkal kevesebb lesz, mert nem veszteség!
Köszi a válaszokat, természetesen én is kizárólag a kutya érdekét nézem. Épp ezért nehéz mert elég relatív hogy kinek mi a megfelelő kutya tartás. Én hajlamos vagyok túlzásokba esni, maximalista vagyok és abszolút kutyabolond, és tudom hogy egy laikus embernek az én elvárásaim betegesek. Azért lássuk be hogy mi kutya fanatikusok azért elégé elvagyunk szállva és elég bolondnak tűnünk egy normál ember szemébe. El kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk hogy a legtöbb embernek a kutya csak kutya.
Ezért vagyok bizonytalan hogy valljon tényleg "rossz" dolga van a kutyusnak vagy csak az én szemembe nem elég jó.
Ha annyira rosszul bánnának vele azonnal elvettem volna a kutyát és elküldtem volna őket a búsba, de nem erről van szó, hanem ők csak egyszerű emberek, szeretik nagyon, de nekik ez csak egy kutya, mit kell annyit lelkizni rajta.
Fogalmam sincs mi a helyes, egyre jobban hajlok a visszakérésre, annyira jó kutya, az sajátommal több gond van, majd váltunk a prémium tápról egy kicsit olcsóbbra, az oltásokat meg évente egyszer összetudjuk dobni, csak ne jöjjön közbe semmi baleset, betegség.
De azért nagyon sajnálnám ha erre rámenne a barátságunk, évek óta jóban rosszban kitartottunk egymás mellett, legyen az gyerek baj vagy ügyintézés mindig támogattuk egymást, kisegítettük egymást.
A rossz kutyatartás nem csak annyiból áll, hogy éheztetik és verik. A foglalkozás hiánya is az, az ide-oda dobálás is az.
Nem kötelező kutyát tartani! Ezért nem adok igazat abban, hogy a kutyások túlzók.
Azonban aki tart kutyát, de bármilyen állatot, az köteles az alapvető igényeit kielégíteni.
Ez az emberség minimuma szerintem.
Még valami.
Akinek a saját programja fontosabb, akinek csak dísz a kutya az ne tartson élőlényt - jó lenne már ezt beleverni a fejekbe.
Akinek nem fontos az állat, az ne akarjon gazdája lenni!
Egy dolgot senki nem említett. Valószínűleg a barátodnak fele annyi fogalma sincs a kutyatartásról, mint amennyi neked van, és mivel barátod és jól ismered innentől kezdve EZ A TE SARAD IS. Ismerted, tudtad (vagy legalábbis tudni kellett volna), hogy mennyit ért a kutyákhoz. Ha ez megvolt úgy kellett volna kezdeni h ezt meg ezt KELL megcsinálni azért, hogy odaadd nekik a kutyust.
Mindegy most már van egy szituáció, amit szintén neked kell megoldani. Egyértelmű, hogy beszélned kell a barátoddal, de nem úgy h "Hé, te! Egyáltalán nem tetszik, ahogy a kutyával bántok!" Mert ezen a legjobb barát is megsértődhet. Szépen leültök, felvázolod neki, hogy már egy egy ideje náluk van a kutya, és lenne pár észrevételed ezzel kapcsolatban, ha nem zavarja elmondanád. És itt kezdődik, hogy megosztod vele, hogy a kutyatartás felelősséggel jár, ha azt akarják, hogy családtag legyen úgy is kell viselkedniük vele. A kutyát sétáltatni kell, rendszeresen etetni kell (mindig uabban az időpontban), és hogy ez a folyamatos hercehurca sem tesz jót a kutyusnak, mert összezavarja. Ezeket biztosítani kell a kutyának, mert különben nem fogja jól érezni magát. MOndd el neki, hogy azt szerinted ő sem akarja, hogy rossz legyen neki, és ha ezeket nem tudják betartani (van ilyen, nem kell hozzá hanyagnak lenni, hogy sokszor ne legyen otthon valaki), akkor lehet, hogy jobb lenne ha keresnétek egy új gazdit (aki akár te is lehetsz). Hangsúlyozd, hogy csak akkor, ha ezeket nem fogják tudni betartani. és hogy ezek csak tanácsok voltak.
Nagyjából ennyi. Nem kell túl bonyolítani, az őszinteség a legfontosabb, hiszen a barátodról van szó!
Sok sikert!
Irta a kérdező, hogy napi szinten kommunikálnak, minden kérdésre, dologra ugrik.
Szerintem sokkal többet nem lehet tenni - én visszakérném a kutyát.
Egyébként oltásai megvannak, átírás megtörtént?
Mert ha nem, barát ide vagy oda, nem adnám vissza, ha egyszer odahozzák megőrzésre...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!