Érkezik a baba yorki van a házban. Mik a tapasztalatok?

A feleségedet kéne megnevelni. :)

Neveljétek meg a yorkit, nem kell másik kutya, mert annak katasztrofális következménye lesz, pont azért, mert a feleséged nem akar tudomást venni a dologról!

A yorkie teste kicsi, de az egója pontosan akkora, mint egy nagyobb testű, hasonlóan aktív természetű kutyáé. A nagy kutyánál mindenki tudja, bizonyos alapvető fegyelmi követelményeket kell állítani ahhoz, hogy a kutya és a család kölcsönösen jól érezze magát egymás társaságában.

A yorkie pici és cuki, nagyon sokan emiatt mindent elnéznek neki az elviselhetetlenség határáig, akkor meg ártatlan őzikeszemekkel néznek körül, hogy mi lett az én Fifikémmel? Mi lett, mi lett: a lekvár környezet miatt kénytelen volt átvenni a falkavezér szerepét! Az ő kis kutyaeszével ennyi sikerül, ezért kellett volna a gazdának kezdettől legalább minimális elvárásokat támasztania.

Aki egy kutyát sem képes úgy nevelni, hogy az jól érezze magát a bőrében, hogy fog megbirkózni a gyereknevelés sokkal összetettebb, hosszabb távú feladatával?

Szegény baba.

Még egy kutyát NE! Az sem lesz normálisan megnevelve.

Elveszi minden időtöket a gyerekek, nem lesz még pluszba időtök egy újabb kutyára. Sajnos egyenes út afelé hogy a menhelyen végezzék és ez a TI hibátok lesz!

A yorki, legyen bármilyen aranyos és kedves, nem egy cuki plüssállatka. Ugyanaz a szoftver fut benne, ami egy nagy kutyában - sőt, talán még erősebb is. A kistestű kutya a mérete miatt sokszor kénytelen "vehemensebben" fellépni, hogy érvényesüljön az akarata.

Hiába pici és dédelgetni való, őt is ugyanúgy, következetesen (és persze szeretettel) kell nevelni, mint bármilyen másik fajtát. Egy másik kutya NEM fogja megnevelni; nektek kell.

Emellett nem öleb - vadászkutya. Terrier. Le kell fárasztani minden nap, fizikailag és mentálisan is, különben rossz szokások alakulnak ki nála.

Egy másik kutya valamennyire segíthet ebben, DE így is sokat kell majd foglalkozni vele, ÉS a másik kutyával is pluszban. Csak időspórlás miatt semmiképp sem éri meg másik kutyát szerezni, nettó szívás lesz nektek is, nekik is.

Igaz, egy neveletlen dög helyett lesz kettő. Ne értsétek félre, szeretem a kutyákat, de nagyon röhelyes amikor a családot egy kis max 5 kilós vakarék ugráltatja :D

Neveljétek meg, ennyit kell tenni. A Yorkie egy terrier, tehát alapvetően sem könnyű természetű, de nem lehetetlen fegyelmezni. Kutya iskola, vagy legyetek következetesebbek. A kutya nem féltékeny, hanem domináns. Ő elhelyezte valahol magát a családban, és mindenki akiről úgy gondolja, hogy "rangsorban alatta" van azt korrigálni próbálja.

NEKTEK kell őt át helyezni innen és nektek kell ŐT korrigálni. Mert ő csinál valamit rosszul, nem ti.

Persze ez nem jelenti, hogy bántani kell, csak legyenek korlátok. Ha a gyerekekre "féltékeny" tudatosítani kell benne, hogy a gyerekek is a gazdái, tehát nem tolakodhat eléjük, nem ehet előttük, nem aludhat a helyükön, és ilyesmik. Ez is egy kutya, ha kutyaként bánsz vele kutyaként fog viselkedni. Ha a gyerekek testvéreként akkor is kutya lesz, csak neveletlen kutya. Lehet akkor is családtag, ha ott van ahol neki lennie kell: a kutya szerepben.

Nem szemétnek kell vele lenni, következetesnek. Nem tudom, hogy miket engedtek meg neki, de MINDENKI egyformán kezdje el csinálni a dolgokat, mert abból is baj szokott lenni, hogy gazdi 1 megenged valamit, gazdi 2 pedig már nem.