Van 1 és 2 éves kutyám. Mindegyik szépen sétál, amíg nem látnak másik kutyát. Sokmindent próbáltam, nem használ. Van még egyéb ötlet?

Külön-külön kellene őket sétáltatni, és így kezelni a reaktivitást, jobban fognak figyelni rád, ha nem együtt vannak.

El kell terelni a kutya figyelmét, de még mielőtt rápörög, szóval neked kell hamarabb észrevenned a számukra zavaró ingert és magadra irányítani a kutya figyelmét, és ezt folyamatosan fenntartani. Lehet jutifalatozni, játékkal jutalmazni, huzizni, mindegy, csak együttműködésre építs, és nyugtasd a kutyát, hogy nincs mitől tartania.

Ha ketten vannak, nem fog menni, mert bepörgetik egymást. Csak akkor sétáltasd együtt, ha már megy külön az oldás. Ez ilyen.

Utcáról mentett reaktív kutyám van, és szépen lehet oldani. A büntetéssel tovább feszíted a dolgot, azzal elfojtod a problémát, és váratlanul fog egyszer robbanni. Felejtsd el az ilyen módszereket.

De igen, ez a reakció olyan kutyában is megvan, amelyik kölyökkortól van nevelve. A mi kutyánk 8 hetes korától volt nálunk (német juhász), és az első alkalommal, amikor az oltásokat megkapva kivittük az utcára, máris őrjöngött a szembejövő kutyákra. Kis mérges, fékezhetetlen szőrgombóccá vált.

És hiába pontoztatok le, (én voltam a 7-es), igenis a következetes nevelésünk ellenére is meg kellett várni ezt a 2 és féléves kort, hogy kontrollálni lehessen ezt a hajlamát. Ráadásul szuka. És nem az első kutyánk. Minden módszert kipróbáltunk, trénerrel is. Semmi sem működött. Nagyon erős volt benne ez az ösztön. Mostanra sokkal normálisabb.

Sok igazság van ebben a kis vicces ábrázolásban:

[link]

Lehet, hogy a Te keverékeidban is hasonló vér csörgedez.

Pedig ezt külön kell megoldani! Persze, most jönnek a kifigások: nincs kedved kétszer menni, nincs kedved ennyi időt rászánni, stb.

Ha nem akarod megoldani a nevelésüket rendesen, egyesével, akkor viszont ne panaszkodj, hogy nem megy és te mindent kipróbáltál már.

# 14. Mióta kínzóeszköz a szájkosár? Ez már azért tényleg a ló (kutya) másik oldala, már bocs!

Az én kutyám pl. csipkedte a többi kutyát a kutyafuttatóban. Hiába szóltam rá, hiába tudta, hogy nem szabad, suttyomban is bele-belecsípett a többi kutya combjába, főleg a fiatalabbakba, hogy azok felsírtak. Nagyon kellemetlen volt. Fogtam magam, és valahányszor csípett, tettem rá szájkosarat. Nagyon hamar leesett neki az összefüggés a szájkosár és a csipkedés között. És leszokott a csipkedésről. Honnan tudod, hogy a kérdező kutyája nem kapcsolná össze a szájkosarat az őrjöngéssel. És miért ártana a szájkosárral a kutyájának? Micsoda ostobaság az, hogy nem lehet szájkosarat tenni egy kutyára? Akkor Te hogy utazol vele?

17-es: a fúró sem kínzóeszköz, kivéve ha egy sorozatgyilkos arra használja, hogy végiglyuggassa vele áldozatát. A szájkosár úgy és arra a célra használva, hoagy a 11-es írta bizony kínzóeszköz, ráadásul teljesen hatástalan erre a problémára, valószínűleg még ront is rajta.

Mi köze az utazásnak a tréninghez? Két teljesen különböző szituáció. Természetesen használok szájkosarat az utazáshoz.

Az hogy te csak így tudtad megnevelni a kutyád téged minősít, ennél sokkal humánusabb módon le lehet szoktatni egy kutyát a csipkedésről (ami egyébként bizonyos fajtáknál fajtajelleg, nem kell ilyen kutyát beszerezni, ha neked abban merül ki a kutyasétáltatás, hogy berakod 10 másik kutya mellé a futiba).

14-es voltam.