Öreg kutya nem szobatiszta már, úszik tőle a lakás. Mit tehetünk?
Édesanyám kutyája, így nyilván nem fogjuk elvitetni innen... (ő ragaszkodik csak hozzá, más senki)
3 kilós, nagyon öreg már, és amikor itthon vagyunk akkor tudjuk csak kivinni az udvarra. Édesanyám akkor is van hogy visszahozza, nehogy "megfázzon, megfőjjön". Napi kb 3-4 pisit mindenképp takaríthatunk, kárpitos bútorból kezdve mindenhonnan. Bűz van, és undorító az egész. Ha a kutya rosszul lesz és megszédül akkor is elengedi a vizeletét, így teljesen kiszámíthatatlan hova és mikor kerül pisi.
Én már alig bírok meglenni itthon. :( Undorító az egész, nem maradt otthonos konfortérzetem. Anyám nem hajlandó változtatni semmin, annyira szereti a kutyát, mindenki más meg szenvedjen. Pelenka, esetleg? Vagy bármi megoldás?
#31 Ha ez opció lenne keresnék a kérdéssel megoldást?? Jézusom.
#32 Próbáltam, nem szabad "szegényt kizárni sehonnan".
Csóri ebnek legfeljebb hónapjai vannak hátra, nem lehet ezt már így kibekkelni, elfogadni valahogy? Másért nem, anyukád nyugalmáért?
Illetve neaddisten a szüleid szorulnak majd ápolásra, az ennél jóval keményebb menet lesz...
Pedig csak ez a megoldás.
A kutya élete vagy a te életminőséged totális tönkretétele a két választás akkor csak, ha a költözéshez fiatal vagy még, illetve ha anyagi lehetőségeid nem engedik.
#31
Hát sajnos nagyon faramuci szituáció, tény. Senkinek nincs nagy mozgástere semerre benne, mindenki sérül valahogy ha változtatni kell.
A ráadható pelenkát megnézzük, a letevős ekkora négyzetméteren nem játszik, vagy 2000 db kéne.
Meglátjuk. :/
“A saját anyja azt hiszem senkinek se egy kutya szintjén van.“
Viszont egy kutya képes GYERMEKI szinten lenni egy ember életében/elméjében, érzelmi szinten. Mikor elvesztettem a kutyámat, sokat tanulmányoztam a gyászfeldolgozás pszichológiáját. Egy társállat, pláne egy kutya-macska halála képes olyan szenvedést és fájdalmat okozni, mint mikor a saját gyerekünket kell eltemetni (én nem hasonlítok semmit semmihez, ez egy tanulmány amit olvastam).
Szóval anyukád úgy szereti azt a kutyát, ahogyan téged. Kiemelném, nem ugyanannyira, de ugyanúgy.
Abba kérlek gondolj bele, neki hogy eshet az, hogy így viselkedsz, miközben ő retteg, fél, aggódik, hogy mi lesz a kutyával. Másrészt, lehet hogy neked “csak egy kutya”, de anyukádnak nem. Próbálj meg a ő szemével látni, engedj meg neki ennyit, mikor hónapokig cserélte a pelenkád és évekig törölte a feneked, reggel elkísért suliba és segített a háziddal. Kérlek légy vele türelmes, és ha meghal a kiskedvenc, ne mondd neki, hogy “csak egy kutya volt”.
De nem érted, hogy kutyát, pláne idős kutyát, nem vághatsz ki a kertbe vagy a melléképületbe, és ez a 3-4 éves gyerek érzelmi és intelligencia szintjén álló élőlény a szeretteivel akar lenni?
Te laksz anyád nyakán még mindig, semmi jogod nincsen így panaszkodni, ha neki így jó. Költözz el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!