Egy felnőtt kutyát is lehet úgy tanítani, mint egy kölyköt?

Egy kölyök kutya mindig fogényokanyabb az új dolgokra. Egy felnőtt kutyának ez nehezebb, hisz Ő már hozzá szokott egy életvitelhez, más elvárásokhoz. Nem lehetetlen őt is megtanítani, de több idő, és több gyakorlás szükséges.

A jutalom falat pedig jó dolog tanítás terén. Kutyaiskolában is ezt használják, ezzel motiválható a legkönnyebben a kutya. De fontos, hogy olyan falat legyen, amit nem kap minden nap, és ízletes.

Mi klikkerezünk :)

Szerintem mindenképpen fontos, hogy a két kutyával legyen külön is foglalkozva, hogy világos legyen, hogy nem egymás hülyeségét kell követni, hanem téged.

Ha a nagyobb már okos, akkor próbálkozhatsz azzal, hogy ő helyben maradást gyakorol, és időről időre odamész megjutalmazni, míg a kicsit tanul.

A kutyasuliban azért más a helyzet, mert ugyan ott több kutya van, de jellemzően annyi kutya, ahány gazdi, nincs két kutyával senki.

Jellemzően a kutyáknál az utánzásos tanulás akkor megy csak, ha rosszalkodásról van szó :) Eltanulják egymástól az ásást, a falevél evést, meg ilyen hülyeségeket, de ülni, feküdni nem tanulnak mege gymástól :)

Szerintem eleinte mindig külön-külön foglalkozz a két kutyával, nekik is fontos, hogy függetlenek legyenek a másiktól, mindkettő tudja kizárólagosan megkapni a gazda figyelmét. És mindkettő szokja azt is, hogy néha egyedül van. Nem veled, nem a másik kutyával, tök egyedül (ez főleg a kicsinek fontos). Ami már mindkettőnek jól megy, azt utána össze tudod úgy rakni, hogy együtt is csinálják.

És nálunk csak akkor valami szuperség a jutalomfalat, ha suln vagyunk, vagy valamilyen erős ingerkörnyezetben. Otthon, meg a szokásos séta helyeken sima száraztáp. Egy kölyköt ha párizsivel, meg marhaszívvel jutalmazol mindig, akkor nem fog tudni eleget enni a tápból, vagy ha figyelsz erre, hogy ne legyen túl sok a jutalom, akkor meg keveset tudsz gyakorolni, és nem tudsz elég gyakran jutalmazni.

Úgyhogy szerintem nem kell ragazkodni a szuperfinomsághoz, csak akkor mikor valami miatt az átlagosnál jobban kell motiválni az ebet.

Nálunk, most hasonlóképp alakult a helyzet, azzal a különbséggel, hogy az új jövevényünk már nem kölyök. Én is azt hittem, hogy majd tökjó lesz, mert eltanulja a másiktól az alap dolgokat egyszerűbb lesz az okítás. Frászt!

A hülyeség az megy, de nagyon nehéz kettőt egyszerre,ráadásul úgy, hogy a régebbi kutyánál jutalomfalatot használtam, az újnál meg rájöttem, hogy a simogatással-dögönyözéssel perpill többre megyek.

Úgyhogy én alkalmazkodtam egy kicsit az ő napi ritmusukhoz.

Délelőtt 10 körül a régi kutyánk kidöglik pihenni, így akkor előveszem az újat. Így nyugodtan tudok vele foglalkozni. Dél körül pedig csere van.

Délután pedig ha megyünk sétálni együtt gyakoroljuk velük az olyan dolgokat, amikben már 70-80%-ban biztos a tudásuk.

Szerintem meg a nagy miatt nem kell aggódnod. Nekem mindig több gondom volt a kölykökkel, mert kajlák, nem képesek úgy koncentrálni, el-elkalandozik a figyelmük, hamar megunják, stb. Tanítottam már 12 éves kutyát is, és az is könnyebben ment, mint egy 4 vagy 8 hónapos kölyökkel. Úgyhogy megfordítanám, a nagyokkal nem nehezebb dolgozni, mint a kicsikkel, csak más hozzáállás kell hozzá.

Amúgy neked most azzal kéne foglalkoznod, hogy neked is megbízhatóan teljesítsen, úgyhogy tényleg jobb külön az elején. Az, hogy együtt taníthatod-e őket (hogy milyen hamar), nagyban függ attól, hogy milyen a fogadtatása az új kutyának. A legelső feladatod úgyis az, hogy segítesz a jövevénynek beilleszkedni, és ez sem kicsi feladat.

A klikker nagyon hatékony, főleg, ha szertelen a kutya, és minden más jobban érdekli a feladatoknál, de ha még nem használtad, akkor sokat gyakorolj vele előtte, és nem árt kutyaiskolában elsajátítani, mert az időzítést nagyon könnyű elrontani, azzal pedig az egész munka kárba vész.

1 évvel ezelőtt fogadtam magamhoz egy elvadult, antiszociális keverék, 10 év körüli kutyát.

Fél évig szoktattam magamhoz, bizalmat építettem, kb. fél év után kezdtem el tanítgatni az alapvető dolgokat, amik elengedhetetlenek az élvezetes, biztonságos sétához.

A kutyám ma már ül, fekszik, láb mellett jön szépen, lábhoz jön.

Mindezt jutalomfalat, klikker, minden nélkül értem el nála türelemmel, szeretettel, az igényeinek megfelelően. :) A felsorolt dolgokkal persze sokkal gyorsabban fejlődik a kutya.

Úgy indultunk, hogy nem engedett a közelébe, nem érhettem hozzá, mikor enni adtam neki, ahogy letettem a tálat, utánam kapott, meg akart harapni, vicsorgott, morgott, támadott, ha a környéken voltam.. Ma meg ott tartunk, hogy okos, fogékony a tanulásra és igényli a napi foglalkozást! :)

Igaz, ő sosem lesz olyan, mint más kutyák. Pl a hozd ide parncsot nem sikerült elsajátítsa, nem is fogja szerintem de ez legyen a legkevesebb.. :)

Egy öreg kutyának az a fontos, hogy hátralevő élete szép, szerettel, godoskodással teli legyen. Az én kutyám ezt igényli, hogy foglalkozzam vele. De lehet, a következő kutyám inkább azt igényli, hogy sokat játszak, kiránduljak vele és kevesebbet tanuljunk. :)

Ez minden kutyánál egyéni. :)

Én ismerek klikkeres rendőrkutyát, és csak jackpotnak használnak labdát. Ideális esetben a klikket és a falatot is csak addig használod, míg megérti mit akarsz tőle. Ha már tudja a feladatot, akkor szépen fokozatosan elvárás szintre kell emelni, és az elvárásokért már nincs jutalom, csak ritkán, vagy ha átlagon felül teljesített.

VIszont tényleg nehéz okosan megoldani a falat elvonást, egyik napról a másikra nem megy, mert azt hiszi, valamit rosszul csinál, és tényleg nem fog anélkül teljesíteni.

De a klikkeres tanítás szerintem szenzációs dolog ha ügyesen csinálod. Ugyanis a tanulási képességet, kedvet is fejleszti. Én mostmár szinte bármit baromi gyorsan megtanítok, pl. tegnap 5 perc alatt azt, hogy fa parancsra előre szalad, és felteszi a mellső két lábát a fára amelyikre mutatok :) Ha megtanulsz jól klikkerezni, és a kutya is megtanulja, akkor nem is olyan nagy mutatvány, hogy: "Buksi, kapcsold le a lámpát".