Cserben hagytam szeretett kutyámat, milyen gondolatok jutnak eszetekbe a történetünkről?

Sziasztok,

Arra kérnélek a írjátok meg az őszinte gondolataitokat a történettel kapcsolatban, illetve hogy a történet alapján milyen embernek gondoltok.

Most lett volna 11 éves szeretett Bolognese/Pudli kutyusom. Eredetileg a nővéremé volt, de ő lemondott róla, így anyámékhoz került, ők eladták a házukat és albérletbe kellett menniük amíg nem találtak másik házat. Megkérdezték, hogy lehetne-e nálam addig. Ekkor még nem igazán szerettem, de nem is utáltam. Nagyon hamar megszerettem őt és ő is engem. Teltek a hónapok-évek. Én nagyon sajnálom a pénzt költeni és sokat de sokat dolgozok, hogy tudjak félre tenni. Ezt azért említem meg, mert előfordult rendszeresen, hogy 16 órát voltam távol, Ő pedig egyedül. Azzal vigasztaltam magam, hogy jobb neki így, mint menhelyen. Egy hónapban átlagosan kb. 10 ilyen nap lehetett. A halála után másik nővérem elmondta, hogy ha nem fogadtam volna be, akkor vagy elaltatták volna vagy odaadták volna egy rosszarcú ismerősnek. Közben megismerkedtem a feleségemmel, egyszer csak rosszul lett szegénykém, nagyon lassan tudott csak sétálni, de látszódott rajta, hogy nem a lába fáj. Két napig volt ez, én reméltem, hogy rendbe jön, feleségem mondta, hogy vigyük el orvoshoz. Én amiatt nem szerettem volna elvinni, mert a fölösleges pénzköltést nem szeretem és nehogy az legyen, hogy a doki elkér a vizsgálatért sok pénzt, de mondja hogy a kutyus magától rendbe jön. Annyiban maradtunk, ha még 1-2 nap múlva is ilyen állapotban lesz akkor elvisszük. Elmentem dolgozni, feleségem szólt, hogy elvitte a kutyust, én még mérges is voltam, hogy megint költekezünk. Meg kellett műteni, kérdeztem a doktort, hogy mi lett volna ha a feleségem nem hozza el, mert én vártam volna még 1-2 napot. Azt mondta, hogy valószínűleg kibírta volna, de jobb, hogy most lett elhozva. Ez decemberben vagy januárban történt, kb. 120-150 ezer forintba került. Tehát a lényeg: 2 napig nem bírt járni, műteni kellett, a doki szerint nem lett volna belőle hatalmas baj, ha 2 helyett 3 vagy 4 nap múlva viszem el, de persze nyilván minél kevesebbet szenved az a jobb. Engem fösvény, szarrágó létemre egy percig sem aggasztott ez a 120-150 ezer forint, örültem hogy meggyógyítják a kis barátom.

Eltelt 5 hónap, szombat este arra értem haza, hogy remeg szerencsétlen kutyusom és nagyon hangosan veszi a levegőt, nem akart enni, nem akart inni. Úgy nyomtam a szájába vizet. Illetve ezt külön említem meg, hogy úgy mozgott mint legutóbb, mikor műteni kellett és akkor az egyetlen tünet az ez volt, a lassan menés, most ezen kívül jött mellé a remegés és a hangos/furcsa levegővétel. Most le sem tudott jönni a lépcsőn, én hoztam le. Mikor megfogtam jelzett, hogy fáj neki, pedig óvatos voltam. Múltkor le tudott jönni, tehát ez a mostani rosszabb volt. Már nézegettem az állatorvosokat, de ügyeleti díj 5-15 ezer forint lett volna plusz minden más másfélszeres áron. Mondtam a feleségemnek, hogy várjuk meg a reggelt, ha jobban lesz akkor elviszem, az állatorvos hétvégén is rendel, nem lett volna a felár sem. Viszont megszűnt a remegés, megszűnt a hangos levegővétel, ivott pár kortyot, evett pár falatot, viszont még mindig nehezen és lassan sétált, de már le tudott jönni a lépcsőn. Nem vittem el, mert hogy jobban van. Igazából csak kevésbé rosszul, ez most utólag tudatosult bennem, hogy a nagyon rossz állapotból egy kevésbé rossz állapotba került. Ez a kevésbé rossz állapot annak az állapotnak felel meg, ami miatt a múltkor szükség volt az orvosra. Nem vittem el. Hétfőn munkaszüneti nap volt, már követett a lakásban, az étvágya tovább javult, sokat ivott, csóválta a farkát is. Este még mindig lassan sétált mikor lementünk. Már rég mentem reggel 6-ra dolgozni, de kedden így kellett mennem. Nem ritka, hogy nem kel fel arra, hogy készülődök, de mielőtt elindulok el szoktam köszönni, ha látom, hogy ébren van, akkor megsimizem, mondok neki pár szót, ha alszik, akkor csak integetek és elköszönök. Most nyitva volt a szeme és szerintem még picit mozgott is. Megsimiztem, mondtam neki pár szót és elmentem dolgozni. Délelőtt hívott a feleségem, hogy meghalt szegénykém. Futottam ahogy bírtam, elköszöntem tőle, megsirattam, meg még mindig siratom.

Annyit még hozzá tennék, hogy én előtte voltam beteg, lázas voltam, két napig rosszul voltam, nem mentem dokihoz, mondom majd rendbe jövök. Feleségemnek azt mondtam, hogy “Tudom, hogy csúnyán hangzik de 1-2 napot ő is szenvedhet, hogy ne kelljen orvosra költeni feleslegesen, csak ha tényleg baja van.” Beszéltem egyik mesterséges intelligenciával de rosszul fogalmaztam meg a gondolataimat, csak olyan válaszokat kaptam, hogy ő nem orvos vigyem el állatorvoshoz.

A halála után megint felmentem erre az oldalra, most másképp fogalmaztam meg, nem arra kérdeztem rá mi a baja, hanem hogy mik a leggyakoribb betegségek ezekkel a tünetekkel. Kiadott egy listát 4 dologból kettőt kizártam, a másik kettő: top 1 ok volt az, hogy a bele vagy a gyomra vagy valami meg van csavarodva, vagy a gyomrában gáz halmozódott fel. kerestem képet szerintem ez lehetett a baj. A másik még valami vese probléma volt.

Tehát józan paraszti gondolkodás, ehhez orvos kell. De ugye szombaton nem jól kérdeztem rá. Szerintem ha elviszem orvoshoz akkor meg lehetett volna menteni, beszéltem az állatorvosnál valakivel, ott azt mondták a tünetek alapján szív vagy érrendszeri probléma. Utánanéztem ez a top 1 ok, a gáz felhalmozódás okozhatja az ilyesmit tehát az ok felhalmozódott gáz, amiatt lett gond a vérellátásával, tehát nem alapból szív probléma, hanem az egy következmény.

Illetve ugye 2,5 napig volt rosszul, múltkor mondták 2 napnyi szenvedés után, hogy 1-2 nap még nem lett volna szerintük gond.

Mit gondoltok erről?

Milyen ember vagyok?

Milyen gazda vagyok?

Csak őszinte válaszokat kérek!

Nagyon hiányzik. Ha nem sajnálom a pénzt a vizsgálati díjra még most is itt lehetne. :(