Közép-ázsia kölyöknek árt, ha idegenek simogatják?

A kolyokkutya persze hogy engedi, a gazdajanak kell tiltania, illetve udvariasan kozolni az idegenekkel, hogy *ne* simogassak meg. Ha a gazdaja beleegyezik a simogatasba, sot batoritja is, akkor a kutya hozzaszokik es termeszetesnek veszi, hogy barki idegen hozzanyulhat, ami vadaszkutya, pasztorkutya vagy orzo-vedo kutya eseteben egyaltalan nem kivanatos. Persze arra is meg kell tanitani, hogy ha idegen kozeledik hozza, akkor eloszor figyelmeztesse, ne kezdje mindjart harapassal.

Van itt egy jo tortenet errol, Patay Laszlo tollabol:

Hivatásos vadászok voltunk, akiknek a kutya nem csak munkatárs, de az orvvadászok, fatolvajok kordában tartására szolgáló védôfegyver is. Akkoriban pedig mindkét sportot lelkesen ûzték egyesek azon a vidéken, ahol

szolgáltunk. Érthetô tehát, ha mindent elkövettünk, hogy ne legyenek túl barátságosak az idegenekkel szemben vadászkutyáink. Barátom egy gyönyörû

pointer kölyköt nevelgetett éppen, amely fajta akkor még ritkaságnak számított Magyarországon, így érthetô, ha az átlagnál gyakrabban akadt meg rajta az emberek szeme. Bizony sokat kellett könyörögnie, magyarázkodnia különféle idegeneknek, hogy hagyják békén, ne zaklassák már a kiskutyát.

Aztán elunta!

Egy ízben a városka postáján volt valami intéznivalónk. Kutyáinkat elfektettük a bejárat mellett, sôt meg is kötöztük, bár feleslegesen, hiszen – ha nem piszkálták – olyan fegyelmezettek voltak, hogy a parancsszó jobban helybentartotta ôket bármiféle póráznál. Feküdtek is rendben egymás mellett, mindaddig, amíg egy párocska nem keveredett arra. A fiú – nyilván, hogy imponáljon szíve hölgyének – szólongatni kezdte a kutyákat.

Öreg Andrásom a füle botját sem mozgatta, sôt az ínyét felhúzva jelezte, hogy nem kenyere az efféle komázás. Ám Dóra, mint afféle kölyök, menten dobolni kezdett a farkával, ami a kölyökkutya nyelvén egyértelmûen annyit jelent, hogy – „én szívesen játszanék veled, de nem szabad, mert rámparancsoltak!”

Ifjú barátunk, hogy Andrással szembeni – és szíve választottja elôtti – felsülését ellensúlyozza, menten simogatni kezdte a kölyköt, amit az felszabadításnak tekintve boldog ugrálással és nyalakodással viszonzott.

Barátom – veszni látván legalább egyheti kemény munkáját – se szó, se

beszéd, a fenecsinos leánykához lépett, és ölelgetni, csókolni kezdte. Az sikított, a legény felhorkant, András is, az emberek pedig összeszaladtak.

Cimborám elengedte a megrémült kislányt, és angyali nyugalommal közölte

a fiúval: – Hagyd békén a kutyámat, és én sem nyúlok a csajodhoz!

A legény arca égett a szégyentôl, a városka lakói napokig nevettek az eseten, de tény amitény, amíg ott szolgáltam, egyetlen egy ember sem nyúlt többé kutyáinkhoz engedély nélkül.

Egy rendes őrző kutya nem attól lesz jó, hogy senkit nem enged közel.

Nagyapám anno éjjeli őr volt, szolgálati kutyával (tehát nem saját, így én sem ismertem korábban)

Kicsi voltam, egyszer nagymamámmal elkísértük munkába, ott találkoztam a kutyával. Egy nagy maci volt, békésen tűrte a matatásomat (jól nevelt gyerek voltam, tudtam hogy mit nem szabad, de azért mégis csak egy 5 éves kislány taperolta)

Ezt a kutyát később láttam "akcióban" is (gyakoroltak vele), hát nem semmi. Ez már nem egy cuki maci volt, hanem egy medve.

Ugyanúgy az én kutyám is alapból barátságos, bárkit be tudok engedni a kapun, ő farokcsóválva, kissé alázatosan köszönti.

Egyszer éjszaka trappoltam hazafelé a kavicson (vártak rám, hazaszaladtam valamiért - nem úgy lépdeltem, ahogy szoktam), a kutya meg kirontott a kapuhoz magasra szegett fejjel, farokkal. Ő is egy másik kutya volt abban a pillanatban. (Aztán amint hozzászóltam, vissza is változott)

Élőben láttam, hogy a jámbor kutyám védi a portát.

Tehát a kérdésedre a válasz az, hogy nagyon jó. Szocializáld minél többet (persze csak ésszel), a kutyának csak arra kell reagálnia, aki rosszat akar.

ÖV-zni akarsz vele, vagy csak házat őrizni?

Hagyjad a simiket.

Felnottkent siman kivalasztja a rosszakarstu embert es megved tole.

A házőrző kutya tudja, hogy mire kell reagálni, és amúgy is jelez - bár erre a célra alkalmasabb a kamera+riasztó kombó. Egy kutyát meg lehet mérgezni, és ha meg pont, hogy sikerül megharapnia egy betörőt, csúnyán megütheted a bokádat.

Az őrző-védő kutya meg nem lehet agresszív. Ők nem "érzik", hogy ki rossz, kitől kell megvédeni - őket direkt kiképzik.

Tökéletesen olvassák az emberi testbeszédet, a gyanús viselkedésre "ugranak".

Tehát ha van egy kiképzett őrkutyád, attól még bárkivel leállhatsz dumálni az utcán - meg is dögönyözheti a kutyát. Jó is lenne, ha az első szembejövő járókelőre rávetné magát, csak mert rád néz.

De ha gyanúsan viselkedik, vagy támadó mozdulatot tesz, arra reagál a kutya.

Nincs igazából jelentősége. Hamarosan úgysem akarják majd simogatni, mert nagy lesz. Most még aranyos, és semmi baja nem lesz attól, ha megsimogatják. De ha nem szeretnéd, mond meg nyugodtan, hogy nem szeretnéd. Bár az emberek idióták, és nehezen értik meg, de neked legalább van olyan szerencséd, hogy ez az időszak egy kájnál csak pár hónapig tart :D

Majd később fog ő váltani, már nem bratyizik majd le mindenkivel, ez jön majd magától neki, ne aggódj.