Kezdő kutyásoknak melyik fajtát javasolnátok inkább beagle vagy tacskó?

Forma-forma, bármelyiket (és egyiket sem feltétlen :D).

Attól függ, kinek, milyen típusú embernek, miben elfogadóbb az adott gazdijelölt.

Mindkettő önfejű (végül is kopók, önálló vadászkutyák). A tacskó harapósabb, viszont szerintem intelligensebb, sokoldalúbb. A beagle nem harap könnyen, még függetlenebb, "süketebb" alkat. A tacskóval azért könnyebb póráz nélkül közlekedni. De mindkettő okos, szép, kedves kutya tud lenni, egyéni ízlés kérdése a választás.

Első kutyám tacskó volt, a második beagle :D

Mindkettő rohadt inteligens volt, de baromi önfejű. Nem szabad félvállról venni őket, mert kihasználják, de nagyon. Szeretetteljesnek viszont szeretetteljesek mindketten, igazi társak. Kerítésre, pórázra, nyakörvre viszont nagyon figyelj. Mindkettő vadászkutya, ha valami vadszagot megéreznek, világ végére is követik.

A tacsi kicsit vadócabb volt. Egyszer egy kóbor német juhászt is elkergetett. Embert viszont sose bántott volna. Hiperaktív volt rendesen.

A beagle ritka jámbor volt, légynek se ártott volna. Ő energia tekintetében a tökéletes ellentét, nagyon lusta volt. Ha séta közben úgy döntött, nem megy tovább, akkor nem ment tovább, cipelni kellett :D

A beagle-ök alapjáraton elég egészségesek és szívósak. Tacskóknak a testfelépítésük miatt gyakran vannak gerincproblémáik és könnyen fel is fázhatnak.

Személyszerint inkább a beagle-t ajánlanám, de szerintem egyikkel se fogsz mellé. Jók első kutyának.

Ha csak a kettő közül kellene választani inkább beagle.

De a következetes nevelés a fontos, minden kutyát ellehet rontani, de kevésbé gáz amikor a tacskó/beagle önfejű mintha a kaukázusi :D

Két beagle kutyám van. Makacs kutyák, de nagyon okosak, intelligensek. Aktívak, az egyikőjük már 9 éves, de még mindig le se lehetne lőni, olyan aktív, mint fiatal korában. A szaglászat a mindene, ha megérez valamit, akkor megszűnik neki létezni minden, és csak a szag után akar menni.

Nagyon barátságosak, játékosak. Az egyikőjük örökbefogadott, de a másik az kiskorunktól kezdve itt van. Neki a nevelése nehézkes volt, mert a jutalomfalatra, meg semmilyen más kaja sem érdekli őt, őt ilyenekkel sosem lehetett motiválni. Az egyikőjük egyáltalán nem egy bújós fajta, nagyon független és önálló, de a másik az folyton az ember alatt van. :D

Amúgy többen is írták, hogy a tacsi a gerinc problémák miatt nem "jó", de nekem a beagle kutyám is így járt, lebénult a hátsó lábaira, műtét kellett, de szerencsére rendbe jött. Szóval persze tudom, hogy a tacsi ilyen szempontból nagyobb "kockázatot" hordoz, de attól még a beaglenél sem 100%, hogy nem lesz probléma sajnos.

Nekem amúgy az első kutyám egy labrador volt, és utána jöttek a beaglek.