Ez miféle tréning? Csak szerintem nem megoldás?
Én nem vagyok a csak jutalomfalatos kiképzés megszállotja, de ez már nekem is sok. Belekényszerítik a kutyát egy olyan szituációba amiben fél, majd a reakcióit elnyomják. Én úgy látom hogy továbbra is fél csak kevésbé mer reagálni, inkább teljesen meghúzza magát.
Egy félelem agressziós kutyánál ha megrántom pl a pórázt az nem segít, képtelen kezelni egy helyzetet és még kap is egyet... Inkább meg kellene tanítani bízni, nem?
Bár én nem vagyok szakértő kutyám sincs jelenleg, de ez magas hogy ennek a kutya kiképző hölgynek milyen húzásai vannak.
válasza:Pont azért magas neked, mert nem értesz hozzá.
Él egy fantáziakép a fejedben, amit igaznak hiszel, de nem sok köze van a valósághoz.
A tréning elég gépies, kissé amatőr, és nem mindig dolgozik együtt a kutyával. Kb. ennyi a hibája, de maga a módszer, meg a "húzások" , az teljesen rendben van. Te valami alternatív valóságot látsz.
" Inkább meg kellene tanítani bízni, nem?"
Igen, hogy? Mondj erre bármit, milyen elképzelésed van, hogy lehetne ilyet elérni? Csak mert minden egyes lépés ezt szolgálta, csak a kivitelezés ott-ott túl "kiképzős" beszűkült volt.
De mint módszer, vagy trükk, vagy "húzás" szerinted mi lett volna megfelelőbb, hogy lehet jobban bizalmat építeni?
válasza:Az biztos, hogy nem így kellene oldani a kutyát, ez nagyon káros módszer, csak azt érjük el vele, hogy a kutya elfojtja magában a félelmét, aztán majd egyszer csak váratlanul fog robbanni, a gazdi meg mentegetőzik, hogy "hát de soha nem csinált ilyet, hát jártunk suliba".
Mentett kutyám van, aki reaktív is, nem így oldottam soha, és ahova én jártam suliba, ott sem így tanították. Nem minden kutyasuli jó sajnos, a mi csoportunkba is járt olyan, akinek a kutyáját másik suliban rontották el.
válasza:Fu ez a no, nem tom. Nem tudom hova tenni. Neha mond jokat, de nagyon sokszor amiket csinal, az nekem durva. Bar nem vagyok kikepzo es csak a pozitiv megerositeses modszert ismerem, mert ezt alkalmaztuk mi is az orokbefogadott, felelmi agresszios kutyamnal.
Es nekunk bevalt, nem nyomogattuk le a foldre meg eroszakoskodtunk vele,meg dobaltuk kavicsos uveggel, nem raktuk ra a fojto nyakorvet, meg nem tom mik szoktak meg lenni.
De en el tudom fogadni, hogy nem minden modszer valik be minden kutyanal. Csak valahogy nekem ez nagyon idegen, bar nem veletlenul nem vagyok kikepzo, en ehhez tulsagosan sajnalom az allatokat.
válasza: válasza:Jujuj első kissé a lelkedre vetted a kérdést.
Nem értek hozzá ezért nem is alkalmazom és végképp nem csinálom más kutyákon.
Megtanítani bízni például kis lépésekben pozitív megerősítésekkel, nem azzal hogy lenyomom a földre.
Benned él egy fantázia kép, mert azt hiszed ha nem ugat vagy támad már, akkor megoldódott a helyzet, de sajnos nagyon nem így van. A kutyázás ennél árnyaltabb, az állat helyébe kell képzelni magunkat. A videóban el is hangzik hogy "pedig csak le kellene feküdnie egy másik kutya mellett" , na most ez egy bántalmazott kutyának egyenlő a halálos fenyegetéssel. Ahhoz hogy rehabilitálni tudd meg kell értened a problémát.
válasza: válasza:Szerintem egy eredményes tréninget fel lehet úgy építeni, hogy a kutyát beletolod a kényelmetlen szituba, majd korrigálod a nem kívánt viselkedést és működni is fog (de persze ezt könnyű elrontani és nagyon át kell gondolni, hogy mit, hogy csinálsz).
Én inkább bevittem volna sok, jól szocializált, nem nyomulós kutya közé kosárban, hosszabb pórázzal (esetleg egyesével-párosával mutattam volna be őket, habitus szerint) és adtam volna neki időt, semmiképp nem fektetgettem volna. Ha nagyon nem akar nyitni a többiek felé, akkor pedig hozzákötöttem volna egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabbhoz és mikor feloldódik (pár nap), akkor el lehet vele kezdeni dolgozni más szitukban is és a saját gazdival együtt is.
Nekem is van örökbefogadott kutyám, aki elég instabil volt, rettegett a férfiaktól, a botoktól stb, és bár fizikailag sose kényszerítettem vagy büntettem az efelé irányuló tréningek során, mindig rávettem, hogy a komfortzónáján kívülre merészkedjen. Felpörgettem, vinnyogtam neki, dögönyöztem és/vagy extra finom falatokat kínáltam fel. Fizkailag nem korlátozta semmi, de lehetet látni rajta, hogy nagyon stresszel, mert a felkínált dolgokról meg nem akar lemondani. Mikor fél éve egy teljesítménytúrán végigment a kutya full nyugodtan 30 nordic walkingos között, úgy, hogy sokszor 20 cm-re csapódtak a botok a földbe, úgy voltam vele, hogy akkor ezt a problémát kipipáltuk :)
válasza:6-os!
Megint ugyanazt csinálod!
És most velem szemben!
"kissé a lelkedre vetted a kérdést." Hol? Melyik részét? Mivel utaltam erre? Hogy visszakérdeztem, néhány konkrétumra?
Véletlenül se merült fel benned, hogy azért, mert érdekelnek a konkrétumok?
"például kis lépésekben pozitív megerősítésekkel" és ez most sem sikerült, szintén egyetlen konkrétum sem hangzott el. Csak üres szavak.
És folytatod a rémképeidet:
"mert azt hiszed ha nem ugat vagy támad már, akkor megoldódott a helyzet,"
Mi van?! Ezt így ismeretlenül, így elkönyvelted! Teából jósoltad, vagy miféle fos vagy a fejedben?
"A kutyázás ennél árnyaltabb, az állat helyébe kell képzelni magunkat. "
Nem mondod, mesélj még, kutyátlan barátom, hátha tanulok valamit!
Vagy olyat is csinálhatsz, hogy elolvasod még néhányszor a válaszomat, hátha az abban megfogalmazott kritikákat sokadszorra fel is tudod fogni, és értelmezni, és esetleg rájössz, hogy pont azt fogalmaztam meg, csak szakértőbben!
"én nem vagyok szakértő"
Oké, maradjunk meg ennyiben, inkább a kérdésekre szorítkozz a témában.
Másokat meg ismeretlenül ilyen pofátlanul analizálgatni, meg elkönyvelni, vádaskodni, az elég hányingert keltő!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!