Sétáltatás közben nagyon húz a kutyám. Hogy szoktassam le róla?

A forgolódás abszolút működik, csak nem könnyű kitartóbbnak lenni, mint a kutya. Nekem abszolút bevállt. Nekem is olyan kutyám van, aki inkább megfulladt volna, minthogy szót fogadjon.

A helyzet az, hogy az első két-három napban mikor gyakoroltunk, semmi másból nem állt a séta, minthogy fel alá járkáltunk. Ide-oda. Ha azt hiszed hülyének néznek, akkor elmondom, hogy mindenzt Budapest belváros egyik sétálóutcájában, és azóta sincs baj az önbecsülésemmel, max néhányan csudabogárnak gondolnak.

Igaz, hogy baromi megterhelő, és elég unalmas is, de ezzel fizikai fájdalom meg fojtogatás nélkül megtanítod a kutyának, hogy aki itt a sétát irányítja, az te vagy és senki más.

Én azt javaslom, hogy ne akkor fordulj, amikor megfeszül a póráz, hanem tedd a hátad mögé a kezed, ott fogd a pórázt, és ahogy a kutya beelőz, máris válts irányt. Nem kell figyelmeztetni, nem kell beszélgetni hozzá, meg sem kell dícsérni. Nem az a cél, hogy egy feladatot (lábnál követés) teljesítsen, hanem hogy elfogadja, hogy ebben a tevékenységben tiéd az irányító szerep. Folyamatos irányváltásokkal pár nap alatt leesik a kutyának a tantusz, hogy mikor van az, amikor haladunk is pár lépést (ha a gazdi mellett van) és mikor van az, hogy csak forgolódunk. Forgolódni neki is baromi kellemetlen, jobban szeretne haladni.

És ennek az az előnye, hogy egy sima textilpórázzal is tök jól működik, én is már simán tudom egy ujjal fogni a pórázt. MErt a halti, meg a fojtó általában csak addig működik, míg rajta van.

Én vagyok a "haltis".

Nahát, az előttem szólót olvasva úgy döntöttem én is rászánok sokkal több időt, előbb-utóbb csak felfogja.

Mert amúgy így valójában húzna, csak nem tud a halti miatt, így ez csupán látszat engedelmesség.

Én vagyok a kis rántásokkal( rándulásokkal) fegyelmező. Köszönöm, annak, aki kiált mellettem, a kutyadokis emberkének pedig megjegyezném, hogy nem rángatásról van szó, (az olyat nem szeretem látni én sem, nemhogy csinálni), hanem egyszerűen arról, hogy az elernyedő, majd hirtelen megfeszülő póráz némi hanghatással járhat, de minden esetben olyan apró jelet küld a kutyának, ami elég szokatlan ahhoz, hogy felfigyeljen rá. Mindezt ráadásul a nyak közelében, ahol amúgy is kapná a figyelmeztetést egy fajtárstól.

A póráz azért van, hogy legyen kapcsolat közted és a kutya között, hogy könnyebben elmondd neki, mit szeretnél tőle.

Az enyém a rándulásos módszert alkalmazva nagyjából 5-6 alkalom után rendesen jön, egy ujjal elég tartani a pórázt, akár fognom sem kéne..

Eközben nem volt semmi káros a kutya számára, csak megtanulta hogy a póráz akaratközvetítő, irányító, és kapcsolat köztünk. Arra is reagál, ha az egyik irányba kicsit meghúzigatom a pórázt, ha le akarok fordulni valahová.

Volt még most a végén egy részletes válasz. Igaza van abban, hogy a dominancia kifejezése szükséges, de abban nem, hogy nem kell szólni a kutyához. A kutyák a társaik közt is folyamatosan kapcsolatot tartanak egymással, mitöbb, a farkasok is.

Az, ha a hangoddal játszva tudatod vele, hogy mi a jó vagy mi a rossz, vagyis mi a domináns egyed akarata, könnyebben, jobban tanul, jobban oda fog figyelni rád, mert nem csak egy leszel a tereptárgyak közt, de a falka tagja leszel ezzel.

20:45-ös

szóval te pontoztál le.

üdv,"csodálatos kutyadokis"

Vigasztaljon az, hogy ugyan ez nagy meló, de a kutyasuliban (Népsziget) mindenki így tanulja, bármekkora kutyája is van, és hidd el, a 7 hetes tanfolyam után már tök normálisan tudnak közlekedni a kutyák.

Akinek ez a módszer nem jött be, az nem volt elég kitartó. Ha tényleg minden egyes alkalommal miután megelőz irányt váltasz, akkor ez egy-két hónap alatt rendbe teszi a dolgot. Ha időnként engeded húzni, mert most sietsz, vagy mert emelkedőn jól esik, vagy akármiért, akkor nem fog menni. De ez nem a kutyán, meg a módszeren múlik, hanem kizárólag rajtad. Az én kutyám fojtóval képes volt úgy húzni, hogy hányt is egy kicsit közben, de az se zavarta.

A beszélésről meg azt gondolom, hogy tíntásnál igen, nagyon fontos, de a pórázfegyelem az ösztönkezelés. Itt nem arról van szó, hogy szépen jöjjön melletted, hanem arról a sétát kettőtök közül csak az egyik irányíthatja. Amikor majd lábnál követést gyakorol az ember, akkor persze, dícséret, jutalomfalat, mikor jó helyen van, meg mikor felnéz. De a pórázos séta az nem egy feladat, amit meg kell tanulni, hanem egy olyan alap dolog, aminek minden helyzetben működnie kell.

Csak mert valakinek más a véleménye, nem pontozom le.

Javaslom a forgolódós módszert, mert kicsi még, könnyen befolyásolható, de felnőtt kutyánál csak az a verzió jött be, amit leírtam :)

Az utolsó válaszolónak nyilván sok tapasztalata van, érdemes ráhallgatni, de továbbra is úgy gondolom, hogy mindegy hogy valamit trükként vagy ösztönössé váló dologként akarunk megtanítani, kezdetben szükség van arra hogy megdicsérd és kapcsolatot tarts vele. Később ebből vissza lehet venni, de kezdetben fontos, hogy lássa mit vársz.. aztán a gyakorlat és rutin hozza az ösztönössé válást.