3 napja vettünk magunkhoz egy 10 hónapos labrador keverék kutyust, az előző gazdája azt mondta, hogy családi okok miatt szeretné odaadni, illetve, hogy nincs rá elég ideje. Nagyon okos kutyus, de kicsit neveletlen. Szeparációs szorongása lehet?

#11 jó azért ennyire sem kell bizalmatlannak lenni. Rengeteg kutya él kint, és azért nincs olyan sok megmérgezős/rajzszöges sztori. Nincs nagyobb esélye a halálának kint mint bent. Ugye, bent is lehet elektromos tűz, gázszivárgás, stb. stb :)

Pont nem olyan rég volt egy sztori hogy a csávó bent hagyta pár kutyáját amíg elment valahova és egy tűz miatt mindegyik bent égett szénné.

[link]

Nem is veheted le a pórázt akkor sem, ha jól nevelt. Jogszabály kötelez a pórázhasználatra.

A sétát fokozatosan tanítsd neki, először csak kis távot menjetek, aztán mehettek egyre többet, ha a kis távon már nyugodt. Ne áraszd el ingerekkel, nem kell egyből sok. Szokja meg a nyakörvet, a pórázt, először csak az udvarban, ha ott megvan, akkor menjetek ki az utcára, és egyre távolabb. Ha több teret akarsz neki adni, használj hosszú pórázt, futáshoz van derékövre csatolható futópóráz, ami rugalmas.

Legyen nálad jutalomfalat, sétáljatok azzal. Ha szépen jön melletted, néhány lépésenként kapjon kaját, és ezt majd ritkítod. Könnyebb dolgod van vele, mint egy kistestűvel, mert nem kell lehajolnod hozzá.

Séta közben legyenek feladatok is, néha állj meg vele, ültesd le, fektesd le, aztán menjetek tovább. Tanuljátok meg a padkaszabályt, járda szélén állítsd meg, ültesd le, nézz szét, és csak akkor mozdulhat meg, ha te engedélyt adsz rá. Ha elterelődik a figyelme, fordulj meg vele, addig ne haladj vele tovább, amíg nem koncentrál rád.

13: hosszú pórázzal, 5 vagy 10 méteressel, a behívást is ezzel lehet gyakorolni, 17: ez így nem igaz

15-ös jókat ír!

Ha nem lakott területen sétáltok vele, mármint nem házak, autók között, akkor nem is kell hogy fegyelmezetten menjen mellettetek, mehet szimatolni hosszú pórázon. A láb melletti fegyelmezett séta más történet, azt akkor is tudnia kell majd később, ha épp előtte nem tudtad lefárasztani.

Jutifalat: nekünk felnőtt mentett kutyánk van, vele így csináltuk - ökölbe szorított kézbe a jutifalat és amíg _bármit_ ügyködött a kezünkkel (szerencsére ő nem harapdálta, csak böködte, nyalta), addig nem kapta meg, csak ha elhúzta az orrát a kezünktől. Eleinte ez egy töredékmásodperc, de ha jókor kapod el a pillanatot, akkor gyorsan megérti, hogy ahhoz hogy megkapja nem szabad a kezedet abuzálnia.