Vajon egy puli szenvedne panelban?

Ne foglalkozz velük kérdező. Nyugodtan tarts pulit lakásban, tényleg. :) Nagyon szuper fajta, nagyon együttműködő, okos, hűséges. Épp olyan jól el van lakásban mint bármelyik másik kutya. Sokkal jobb neki mintha kivágnák egy kertbe, így legalább a gazdájával lehet és sokat sétál majd. Nekem saját pulim sajnos még nem volt, de a családban volt több is, lakásban éltek, sokat vigyáztam rájuk. Mind fantasztikus kutyák voltak és teljesen boldogok. Már csak az egyik van meg, rá még rendszeresen vigyázok. Foglalkozni kell velük sokat, de nem többet mint mondjuk egy uszkárral, akit bár szobakutyaként tartanak számon, durván mozgásigényes jószág, legalább annyira mint a puli.

Szerintem fantasztikus kutyád lesz ha pulit választasz. :) Viszont mivel rövid szőrben tartanád, lehet érdemes lenne utána nézned a puminak is, nagyon hasonlóak. :)

Az itt írogatóknak minden bizonnyal nincs tapasztalatuk pulival, pláne nem a lakásban tartàsával, így a véleményük egyáltalán nem valid, ezért nem érdemes figyelembe venni. Esetleg lépj be pulis fb csoportokba és kérdezz olyanokat akik tartottak valaha lakásban pulit, annak van értelme.

Én sem javasolom a pulit lakásba, de megoldható. Bár ahhoz rengeteg lefárasztás kell (agyi is).

A szőrét ápolni kell, de ezt mondjuk a kint tartott pulinál is. A juhászok is nyírták régen. Nagy bundában nem tudott dolgozni a kutya.

Én tanyán élek, komondorokat tartok, szintén nyírva vannak. Régen a komondornak is tavasszal levágták a bundáját, csak a hátsó felén hagyták hosszabbra, hogy a farkas ellen védjen. Ezt lehet is látni az autentikus fotókon.

[link]

A kiállítási szőrzet csak a 70-es, 80-as években lett divat. De azok a kutyák nem is a pusztában élnek, hanem kennelekben. Sajnos nem egy komondor dobta fel a talpán nyári kiállításon földig érő bundában. Volt, amelyik lépni sem tudott rendesen. Aki látott már olyan komondort, amit megszabadítanak a kiállítási szőrzetétől, az tudja miről beszélek. A világ legboldogabb állatai olyankor.

Az életem során, szünetekkel egymás után, három pulim volt. Mindhármat fővárosi (az utolsót panel-)lakásban tartottam és ekként nyugodtan mondhatom, hogy szenvedésről szó sem lehetett, csak összetartozásról, örömről vidámságról, játékról, rámfigyelő együttműködésről és szabadságról. Igen szabadságról, mert mindegyikkel teljesen pórázmentesen és nagyon sokat, a környezetem szerint túl sokat voltunk lakáson kívül: sétálva, kirándulva, ügyeimet intézve stb.

A mindhárom pulimra érvényesen:

Csak egy kama-póráza volt, hogy ha tömegközkekedési eszközre szálltunk, ne szóljanak meg. Az első kb. nyolc hónap után már fegyelmezni sem kellett, hiszen "félszemmel" MINDIG rámfigyelve azon volt, hogy kitalálja, hogyan tudna a legjobban együttműködni velem, és láthatóan boldog volt, amikor visszajeleztem neki, hogy megint sikerült. :)

Így aztán vezényszavak sem nagyon kellettek, mert egyrészt szituációsan is szinte mindig tudta és azt tette, ami a helyes; másrészt más számára szinte észrevehetetlen apró kézjfejmozdulatokkal, szisszentésekkel jeleztem neki. Az intelligenciáját jól mutatta az is, hogy helyzetfüggően mindig pontosan tudta, hogy ugyanaz a szisszentés tiltást, vagy engedést jelent.Tehát akár a legnagyobb belvárosi tömegben (pl. körút, Váci utcai turistaáradat stb.) problémamentes pórázmentességgel haladt előttem.

100%-osan járdabiztos volt, és a nyitott járműkijáróknál is magától bevárt. A fajtársaihoz és az emberekhez mindig deffenzív békességgel viszonyult; a kisgyerekeket pedig hangsúlyozottan szelíd nyugalommal kerülte el.

Ha leültettem (a biztonságára persze figyelve!) bárhol, akár egy óra múlva is visszamehettem érte, türelmesen várt; ilyenkor a kama-pórázát is csak azért terítettem rá, hogy ne nézzék kóbor ebnek. Ugyanezen ültetéséből a spec. Acme sípjával többszáz-méteres hangtávolságáról behívhattam a tájból ..., pl. hogy aztán játékos feladatként megkeressen. ;-)

Igen volt sípja is, de azt leginkább csak nagy távolságról használtam és csak "Állj!" (Ti!) és "Gyere!" (Tá!) utasításra. Az "Állj" jellel bármilyen önfeledt futása, kergetőzése stb. közben 100%-os biztonsággal állóra, pontosabban ülőre torpanthattam. Sokszor csak úgy porzott a stoppja! ;-)

A lakásban nem volt semmi problémája, mert együttműködésre kiválasztódott és szocializált falkalényként, az volt számára a nyugalom és boldogság, ha velünk együtt lehetett; ... pedig a szobába be sem jöhetett. A bundájával sem volt semmi gond a lakásban. Egy évben egyszer, meg néha utánigazítva alulról formára igazítva felnyírtam, a zsinórjait megbontogattam, kedvemre ritkítgattam; illetve az ürítési testtájait szinte nullára kurtítottam. Nemigen hullatta a szőrét, a lakásban nagyritkán is csak egy-egy elhullajtott zsinórosát (mint egy vastagabb fonáldarab) találtam. Hazaérkezésünkkor langyos (flakon-)folyóvízzel mindig lemostam a lábait és az ürítési zónáit, majd egy száraz ronggyal áttöröltem.

Hosszan sorolhatnám ...

A saját többszörösen megélt tapasztalatom alapján, azt szoktam mondani, hogy: a (jólnevelt!) pulinál lehet találni gyorsabb, erősebb, szebb, bátrabb, okosabb stb. kiválóságúbb kutyát, de örömmel együttműködőbbet már csak fej-fej mellett. ;-)

Nyírva meg sem ismered, hogy puli.

Szerintem a mostani pulik inkább közepes mozgásigényűek, nem is jók komolyabb versenyzésre semmilyen sportban.

Már régen felkapták őket a kiállításokon, így le lett "nyugtatva" a fajta, teljesen jó hobbi, családi kutyának, az idegesítőbb szokásaik is kezdenek eltűnni (ugatás, csipkedés).

A szabadlevegős mozgásigényét kielégítve természetesen nem szenved a panelban, sem. Társaslényként miért is szenvedne velünk?!? Már ifjan, könnyen megérti, hogy nem szabad ugatnia a lakásban. Legfeljebb az otthoni, napközbeni pörgősb játék hevében hörög-morog, és vakkant néhányat.

Én például arra tanítottam meg, hogy ugatással jelezzen, ha az ajtónk előtt érzékel bármi mozgást. Ugyanis a folyosón utolsó ajtósként senkinek nincs előttünk semmi keresnivalója. Néhány növelt idejű visszatérési gyakorlattal azt is gyorsan megértette, hogy nyugodalmasan csendben legyen, akkor is ha nem vagyunk otthon.