Ha az örökbefogadott kutyát szinte egyből elkezdem külön otthon hagyni, akkor nem fog szeparálni? (Bővebben lent)

Ez elég nagyban múlik a kutya személyiségén.

Én azért az első pár napban még nem hagynám egyedül, de utána ki lehet próbálni, először csak rövid időre mondjuk. De szerintem még felesleges ehhez szoktatni. Még úgyis vinni fogod magaddal jó pár évig, szóval ha nem rendszeresen hagyod egyedül már most, akkor úgysem szokja meg. Szerintem ráérsz ezzel majd akkor foglalkozni mikor már aktuális és rendszeresen maradna egyedül.

Én mindentől függetlenül elkezdeném szoktatni az egyedülléthez, úgy is, hogy a kutyákkal együtt van egyedül hagyva (ha már biztos, hogy nem bántják egymást), úgy is, hogy teljesen egyedül. Lassan, fokozatosan.

És én semmiképpen nem pár nap után kezdeném, hanem mondjuk pár hét után, ha már megszokta a helyét, téged, a másik két kutyát, kialakult a napirend stb.

Elég változás most ez így, hogy beköltözik az új otthonába, ne terheld rögtön ezzel is.

Minden kutya másképp reagál az egyedüllétre, nem tudjuk ő hogy fog.

Nagyon kutyafüggő. Amelyik nagyon "támaszkodós" tehát a gazdi nélkül, ember nélkül sehova, annál rontasz a helyzeten. Amelyik acélosabb, rugalmasabb személyiségű, az hamarabb átlátja a helyzetet.

De. Ha nem viszed már most se magaddal, azzal csak az újonc kutyával cseszel ki, mert lassabban fog beletanulni a közös szabályrendszerekbe, pária lesz csórikám. Illetve akkor az lesz neki is, többinek is a norma, hogy ő külön sétál, és akkor együtt lesz nehéz őket.

Két út van. Vagy az van, hogy akkor bontod a falkát és szokják hogy mindenkinek van külön sétaideje, és időnként mennek egybe. Vagy egyben sétáltatsz mindenkit. Ez kb egy arany középút. Nem mellesleg ér rábízni a kutyára is: ha elvan jól az öreg a kicsikkel (3-4 év múlva nem csak a 8 éves lesz idősebb, hanem a mostani 2-3 éveseknek is benő a fejük lágya), akkor nincs gáz. Ha nem fogja igényelni a többi társaságát, akkor ráérsz majd akkor megoldani- mint ahogy azt már egyszer megtetted, az elhunyt kutyáddal.