Mennyire jó a kapcsolatot ápoltok a kutyátokkal, mi az amit meg szokott engedni és mi az amit nem?

Mondjuk ha tele a hasa ne nagyon dögönyözd, akár gyomorcsavarodás is lehet belőle, és evés közben is tök fölösleges az orrát piszkálni (gondolj bele te mit szólnál hozzá, ha anyukád puszta szeretetből az orrodat simizné evés közben).

Nekünk mentett kutyánk van, 5 év körüli pitador keverék-szerű, ivartalanított nőstény, menhelyről került hozzánk másfél éve, oda meg az utcáról kölykökkel, de bizonyos dolgaiból úgy tűnik, hogy kölyökkorában volt szocializálva (valaki valamikor szerencsére megtanította neki pl., hogy az emberi kezet nem bántjuk), más szempontból viszont nulláról indultunk.

Én nem nyúlkálok az orrához ha eszik, nekem fontosabb "bizalmi mérőszám", hogy ki tudom fésülni, le tudom reszelni a körmét, állatorvosnál nem kell rá szájkosár, tudok vele tömegközlekedni vagy bevinni a munkahelyemre, és ha bemutatok neki valakit, akkor azzal ő is barátságos vagy közömbös (inkább barátságos, nagy hasvakartató bajnok a kisasszony).

Mikor hozzánk került akkor az ilyen hosszasan rágcsálós kajáit féltette, vicsorgott ha szerinte túl közel mentünk hozzá, de erről magától leszokott, ahogy egyre jobb lett köztünk a viszony.

Érdekes módon az utcán felszedett kaját az első pillanattól hagyja, hogy kiszedjük a szájából, azért soha nem morgott vagy vicsorgott.

Eleinte ha hátulról közelítettünk, pl. mögé álltunk, megijedt, menekült, ma már magától bújik be a lábunk közé is akár.

Közepesen pórázreaktív volt, elsősorban kutyákra, ezt 90%-ban megszüntettük.

Kutyasuliban már felsőfokú tanfolyamot is végeztünk vele jó eredménnyel.

Meg tudom mosni a fogát, ki tudom pucolni a fülét, ki tudom szedni a csipát a szeméből, pedig ezeket tipikusan nem szeretik a kutyák (oké, a miénk sem ultrafegyelmezett, kell közben jutifalizni, elhúzódik közben, de szépen meg lehet vele alkudni, hogy mi az amit muszáj megcsinálni).

Amikor már nagyon unja a banánt, akkor finoman megfogja a szájával a kezem és elhúzza, hogy hagyjam már abba a kínzást. :-)

Legdurvább, amit engedett, hogy a leszakadt körmét és egy harapott sebet kitisztítsam, fertőtlenítsem, pedig biztosan fájt neki.

Nekem ezek jelentik a jó kapcsolatot. :-)

Még mindig van min dolgozni, finomítani, de mindig azt mondjuk, hogy mentett kutyához képest óriási szerencsénk van vele (oké, szántunk is rá időt).

Szerintem ez fajta függő is. Az én kutyám bichon havanese és yorki keverék. Nem egy bújós állat, ő inkább követeli a figyelmet, szeretetet és a simizést. Belemászik az aurádba és nyúlkál a kezedért, hogy simizd. Meg sokszor hanyattvágódik, hogy vakargasd a hasát. Elég kiszámíthatatlan, néha egyik pillanatról a másikra megharagszik, mert olyan helyen érsz hozzá, ami neki éppen nem tetszik. Megmorog, harapni akar, de a következő pillanatban már a hátán fekszik és tekereg, nyomul. Engem nagyon szeret, mindig kaparja az ajtómat, ha unatkozik vagy ha magányos. De ugyanennyire tud utálni is, ha olyanja van. Viszont kajával bármikor le lehet kenyerezni.

A szomszéd kutyája egy jó nagy termetű csivava, de ő is valami keverék. Vele keveset találkozok, de végtelenül higgadt, türelmes állat. Mindenkivel. Soha nem morgott és nem harapott. Pedig elég magányos szegény, keveset van otthon a gazdája.

Szerintem az ő orrát addig lehetne nyomorgatni, ameddig akarnánk. És olyan csodálattal tud nézni a nagy szemeivel, őt határozottan nem zavarja a szemkontaktus.

Ezek mind biztosan múlnak a nevelésen is, de amiket az én kutyámról írtam, tipikusan jellemzik a pincseket.

Menhelyrol van bulltipusum, jo a kapcsolatunk, ami szukseges, azt engedi. Furdetes (kádba emelés), fesules, fulpucolas, taknyos zsebkendot is ki tudom venni a szajabol, vagy barmit amit nem kéne megenni. Amikor idekerult, tamadta a fesut is... Szoval nekem ennyi eleg tole.

Karomvagast is engedi de azert hisztizik kicsit. Na ezeket csak nekem engedi, senki mas hozza se erhet pl. a labahoz, mert morog - nyilvan harapna is, de ezt nem fogjuk kiprobalni, szűk barati/csaladi kör simogathatja a hátát es a fejét, azt engedi.

De en nem feszegetem feleslegesen a hatarait, kolcsonos tisztelet van, ha en eszek, akkor ő sem csesztet, en is hagyom nyugalomban enni, es eves utan se dogonyozom, az első leirta miert veszelyes.

Persze, hogy bármit enged, egy jólnevelt kutya soha nem moroghat meg vagy kaphat oda a gazdájának.

Nagyon bújós, szeret labdázni, barátságos mindenkivel, teljesen behívható, szuper kutyus :)

Az én kutyám is tökéletes :D Ahogy mindenkinek a sajátja :D

Bármit megcsinálhatok vele, hallgat rám, póráz nélkül is mellettem sétál, azonnal jön, ha hívom, mindegy hány kutya vagy ember van körülöttünk. Kivehetem a kaját a szájából ( bár nem szoktam, hiszen azért van, hogy megegye :D ), dögönyözhetem, öltöztethetem, amit csak akarok. Néha a játékba lendül bele úgy, hogy morog ezerrel, de akkor is ha megpuszilom az orrát ( a vicsorgó morgó kutyának igen :D ) , ő akkor is csak megnyal :D

Mi nagyon össze vagyunk nőve, mindent együtt csinálunk, mindenhova jön velem, ahova csak jöhet, itthonról dolgozom, így nagyon keveset van egyedül. Együtt is alszunk, mindig úgy fekszik, hogy valami része mindig hozzámérjen :) Ha éppen a saját ágyában fekszik, amikor dolgozom, és megmozdulok, ő már rohan, hogy oké, akkor hova is megyünk? :D

Ha pedig pl a lépcsőn mondjuk tesóm viszi le amíg bezárom az ajtót, ő már befeszül és jönne vissza hozzám, nélkülem megmozdulni sem hajlandó :)

Imádom <3 <3

Azért, hogy ne csak dicsőítsem, pár dologgal nekünk is vannak problémáink : ha pórázon van, akkor szinte minden kutyát megugat ( ha nincs rajta póráz akkor le se tojja őket ), ha valaki be akar jönni a lakásomba akkor van neki nemulass, illetve a gördeszkákat még kicsit hevesebben utáljuk, mint kellene :D