Elbizonytalanodtam a kutyatartással kapcsolatban, más is járt így?

Azért a jelenlegi ingatlanárak és albérleti díjak mellett engem nem lep meg, hogy egy 19 éves nem gondolkodik költözésben, mire eljön az idő, addig meg van idejük megtervezni.

A tacsi amúgy eléggé önfejű és aktív, ugyanakkor a gerincére meg figyelni kell. Ha jól neveled, jófejek, de sok bosszúságot okoznak, ha nincsenek nevelve.

Szerintem is nagyon becsülendő, hogy ilyenekbe belegondolsz már, és nem csak megveszed. Sajnos ismerek nálad idősebbeket, akik jóval felelőtlenebbek.

Röviden: én várnék vele a helyedben.

Hosszabban: aranyos ez a vállalkozás meg hogy te aztán nem akarsz albérletbe menni. :) De hogy ebből mi lesz pár év múlva, arról neked gőzöd sincs. Mert totál kiszámíthatatlan. Mert hidd el, mindenki nagy reményekkel szalad be az életbe, aztán meg hirtelen mégis a fszerdőben köt ki. Szóval hiába mondod, hogy nem akarsz albérletbe menni, erre lesz a legnagyobb kilátásod, legalábbis időlegesen; ahogy hiába nem tervezel külföldre menni, az emberek nagy része nem tervezi, hanem ott köt ki. (Én külföldön élek, a mindenkori magyar kollégáim 1/3-ának vállalkozása volt otthon, ami becsődölt, és a mindenkori magyar kollégáim felének komoly diplomái/szakmája volt).

Szóval jól ráéreztél, hogy a kutya azért a nagybetűs Életben hátrány és megköti az ember kezét sok mindenben. Most neked a "kalandos" korszak kezdődik majd meg, jobb, ha úgy kezded, hogy mobilis vagy, mert jó lehetőségeket szalaszthatsz el, ha valamivel röghöz kötöd magad.

Miért nem "csináltok" a jelenlegi kutyából legalább kinti-bentit?

Számtalanszor végignéztem már a menhelyen, hogy különféle fűszerezésekkel leadnak 6-12 éves kutyákat, akik világ életükben kertben voltak, "és hát lakásba hogyan is vinném magammal, nincs is hozzászokva" indokkal otthagyják őket, majd pár hónap múlva szerencséssen gazdisonak lakásba, ahol pedig tökéletesen viselkednek és nagyon boldogan élik mindennapjaikat. Nem csak pici kutyákról beszélek, németjuhász keverékek is voltak bőven köztük. Nagyon sok olyat is láttam már, hogy erőssen pásztorkutya jellegű, akár felnőtt, idősebb kutyák, akik bár kertesben élnek, rengeteg időt töltenek bent és előszeretettel bújnak a gazdihoz az ágyban/kanapén.

Nem lennék biztos abban sem, hogy a szüleid majd mikor odakerül a sor nem akarják az udvarra paterolni az új kutyát. Az eddigiek is valamiért ott voltak és hiába vagy extra körültekintő, egy-egy pisi-kaki, megrágcsált tárgy azért elő szokott fordulni, főleg egy tapasztalatlanabb gazdinál.

Őszintén én megbántam, hogy benti kutyám lett. 1 éves, de még mindig szétrág bármit, vagy bepisil az ágyba (már nem is engedem fel), rengeteg anyagi kárt okozott már. Pedig nevelem, foglalkozok vele, jártam vele kutyasuliba, trénert is hívtam, de azt kell mondjam, ez a kutya nevelhetetlen. Kutyákkal nőttem fel, szóval azt se lehet mondani, hogy tapasztalatlanul vágtam volna bele.

Ha az ember szerencsésen kifog egy nyugis, könnyen nevelhető, nem romboló kutyát, akkor viszont teljesen jól működhet a dolog, mert rengeteg szeretetet adnak.