Szerintetek sikerrel járok? Tapasztalt, sokat látott kutyások, helyzetelemzés kéne! =)
Hamarosan (egy év múlva, de ez a sokévi várakozás után meg se kottyan már :D) bővülünk egy nápolyi masztiffal, és terápiás kutyás kiképzésen akarok részt venni vele, de az csak a jéghegy csúcsa, az utolsó próba lesz, előtte két évig minden az én nevelésemen múlik.
Emberek terápiájára elvileg nem kifejezetten alkalmas fajta, mert van két híres tulajdonsága, amit a legtöbb tenyésztő nekem ki is emelt. Ez két olyan feladat, ami nem biztos, hogy sikerrel jár, mert nem teljesen nevelés kérdése.
1. Nem kifejezetten agresszív (sőt!), de egygazdás, domináns fajták, és tartózkodóak, sőt, bizalmatlanok az idegenekkel szemben, illetve, hogy nem tűrik jól a simogatást, inkább kitérnek, elkerülik, vagy jobb esetben elviselik (nem családtag esetén).
2. Másnak nem engedelmeskednek, ezért elterjedt a hírük úgy, hogy nehezen képezhető kutyák, mert:
- hamar megunják, feleslegesen nem akarnak semmit sem csinálni, csak arra hajlandóak, aminek ők is értelmét látják,
- más nem tud parancsolni nekik, csakis a gazdájukhoz és annak családjához képesek kötődni, más emberrel nem törődnek (és ezt a tulajdonságot sok kiképző zokon veszi, illetve elkönyveli a kutyát sötétnek, márhogy értelmi képességek tekintetében).
Van pontos tervem, hogy hogyan szocializáljam tökéletesen minden helyzethez, de a fenti esetben fogalmam sincs, hogy mennyiben alakíthatóak, mivel ez egyaránt genetikai adottság. Lehet, hogy jobbára zokszó nélkül eltűri a gyerekek és a felnőttek érzelmi kitöréseit, de az lehet, hogy nem a képzésén múlik, hogy örömöt is érezzen közben.
A nápolyit nem lehet jutalommal, kedveskedéssel vagy játékkal megvesztegetni, hangzik az egyöntetű vélemény a tenyésztőktől.
Márpedig a terápiás kutyáknál követelmény, hogy lelkesen álljanak hozzá a gyerekekhez és magához az emberi érintéshez, ha csak eltűrik, az bukta. Másik követelményük a jó irányíthatóság / engedelmesség, melyet mindenki gyakorolhat fölöttük, nem csak a gazdája.
Más molosszus tulajdonosok értékes tapasztalataira vagyok elsősorban kíváncsi, és minden érdemileg hozzászóló ember megoszthatja véleményét, természetesen ezt is örömmel veszem!
Nem nevelési tippek érdekelnek, hanem tapasztalatok, élmények, főleg egygazdásnak kikiáltott fajtákról :)
válasza:
válasza:Így elsőre reménytelennek tűnik. Persze sok múlik a nevelésen, de mondjuk normál családi körülmények között biztos hogy nem lesz belőle terápiás kutya.
A nápolyi egy harci kutya.
Én csak normál körülmények között tartottam kuvaszt, kaukázusit, dobermannt, és ismerek bullmasztiffot.
A kuvasz pl. szerintem egy masztiff, bár nem sorolják oda, de török és spanyol megfelelőit igen....
Lehet hogy eltűri az idegen érintést a kedvedért, de ha elmész onnan, biztos hogy ő is elmegy. Soha nem hagyhatod magára idegenekkel.
Ha feladatot kap, akkor csinálja meg ha ő is értelmét látja, de 6* nem fog leülni meg felállni. Idegen meg pláne hiába beszél neki.
Lehet hogy lehet mást is kihozni ezekből a kutyákból, de nekem (családi körülmények, séta, házőrző) ezek a tapasztalataim.
válasza:Nápolyi masztiffot szeretnél vagy terápiás kutyát?:)
Nem hiszem, hogy véletlen lenne, hogy ezt a fajtát nem pont erre használják.
Bár sokat nem tudok róluk, két kant ismerek. Remek őrző-védő kutyák, viszont azonos ivarú kutyákkal elég masszívan lépnek fel. Pont, ahogy leírtad, a családtagok a fején ugrálhatnak, idegenekkel viszont nehezen oldódik.
Igazából szerintem próbálkozni lehet, gondolom nem leszel kiborulva, ha mégsem lesz belőle egy tökéletes terápiás kutya.
válasza:Nekünk volt nápolyi masztiffunk kiskoromban (aztán bull, és most angol van a szüleimnél). Hát nem egy terápiás alkat az már biztos, már csak azért sem, mert a megjelenése sem épp megnyugtató :)
De emiatt ne csüggedj, ismerek két argentin dogot, akik terápiáznak, pedig aztán ők sem kifejezett terápiás kutyák, ráadásul két békében együtt élő ivaros kan, pedig ugye köztudott, hogy két kan argentint nem lehet együtt tartani, mert megölik egymás. De azért háttérinfónak nem árt tudni, hogy a gazdi kutyaiskola vezető, a k99 vizsgarendszer legeredményesebb versenyzője, tehát ő a kutyákra tette fel az életét.
Itt lászik hogy együtt dolgoznak kette a bemutatócsoportban: [link]
Szóval mindent lehet. Amit én tapasztaltam a mastiffokról, hogy ha jól vannak szocializálva, akkor nehéz kihozni őket a sodrukból, gyakorlatilag fát lehet vágni a hátukon. De szerintem azt nem lehet elvárni tőlük, hogy fakrcsóválva örömködjenek mindenkinek. Bárkitől tűrik a simit, akár még bújnak is, ölbe teszik a fejüket, de azért nem különösebben lelkesek. Bár pont a nápolyira emlékszem legkevésbé, akkor voltam a legkisebb.
Mindent lehet, ha elég energiád, időd és akaratod van hozzá, de készülj fel, hogy rengeteg munkát kell beletenned ha tényleg ezt akarod. Ha akarod tudok adni egy kontaktot, aki bullmasztiffokat tenyésztett, és most az egyik legjobb kutyakiképzők közé tartozik, itt az ő történetét olvashatod: [link]
Ő biztosan fog tudni nálam többet segíteni.
válasza:Nem szeretnék ellene beszélni annak, amit Te szeretnél, de talán érdemes lenne a tenyésztőkre hallgatni.
Ha szeretnél magadnak egy Nápolyi masztiffot, akkor vegyél egyet, tanítsd meg az alap dolgokra és örüljetek egymásnak.:D
De ha mindenképp fontos lenne számodra, hogy legyen egy kutyád, akit terápiás célokra is használhatsz, akkor talán érdemesebb lenne egy arra alkalmasabb fajtát választani. (csakkitti hozzászólásához kapcsolódván, a fajta leírás alapján még egy Argentin dog is alkalmasabb tűnik ilyen célra, mint a fentiekben részletezett Nápolyi masztiff).
Gondolok itt főként, labradorokra és annak retriverjeire, skót, esetleg német juhászra, stb. stb. Akad bőven választék. :)
Ellenben, megpróbálhatod, de a siker feleannyira sincs "garantálva", mint amennyire lenne, egy erre a feladatra alkalmasnak mondott fajtánál. (merthogy ott is vannak azért kivételek). A kutya saját (és nem csak a fajta) egyéniségén nagyon sok fog múlni (szvsz 90%) a többi viszont a te kiképzéseden.
válasza:Szia, nekem épp egy kiképzés alatt álló terápiás kutyám van, most tartunk a gyakorlati képzésénél, heti rendszerességgel dolgozunk. Valóban rengeteg munka van egy ilyen kutya kiképzésében, gyakorlatilag folyamatosan képezni kell 8 hetes korától kezdve. Én kifejezetten terápiázásra alkalmas fajtát kerestem, a Volhard tesztje is megvolt a kutyámnak mielőtt kiválasztottam. Ha mindenképpen ragaszkodsz a fajtához, akkor feltétlenül csináltasd meg a tesztet a kölykökön! Arra pedig készülj fel lelkileg, hogy még akkor is simán alkalmatlan lehet a kutyád erre a munkára, ha hosszú hónapokat és súlyos pénzeket fektettél a kiképzésébe. Nyilván nem méret vagy kinézetfüggő, hogy egy kutyából jó terápiás kutya válik e, de tény, hogy egy nápolyi masztiff elrettentő is lehet a kicsi gyerekeknek, a fogyatékosonak meg pláne. Nagyon fontos, hogy más kutyákkal is barátságos legyen a kutyád, hisz sokszor előfordul, hogy másik kutya-gazda párossal kell együtt dolgoznozok és nem szerencsés, ha a kutyák lemorogják egymást. Én egyébként azt tapasztalom a terápiás kutyásoknál, hogy akik biztosra akarnak menni, azok eleve olyan fajtájú kutyákat vesznek, amiknek eleve nagyon emberszerető, nyugodt, barátságos híre van. A "többiek" pedig belecsöppennek ebbe az egészbe, mert 2-3-4 éves korában látták a kutyájukon, hogy nagyon jó temperamentumú stb. Kicsit olyan ez az egész mint pl. a munkakutyázás....Ha nagyobb esélyekkel szeretnél kiemelkedő eredményeket elérni, akkor veszel egy németjuhászt, vagy egy malinoist például és nem egy ölebbel próbálkozol. A terápiázás is ilyen. A fajtaválasztásod miatt készülj fel nehézségekre, kudarcokra, de nagyon sok sikert kívánok a terveid megvalósításához :-)
Off: csakkitti, Pákó és Peru is letették a KEA-s terápiás vizsgát?
válasza:Egy nápolyi masztiffról nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetben nyugodtan feküdjön és még élvezze is a munkát:
válasza: válasza:Az én kutyám (szerintem) jól van szocializálva. Semmilyen élőlénnyel szemben nem lép fel agresszíven, akár bármilyen állatról, vagy emberről van szó. Szeretet a gyerekekkel játszani, minden új helyzetet szívesen, kíváncsisággal fogad. Bármilyen szituációba, bármekkora tömegbe nyugodtan viszem, számomra teljesen kézben tartható.
A párom is kiskora óta vele van. Nos, neki is megteszi, amit kér tőle (leül, megáll, stb.), csak mondjuk 20. felszólításra. Ő simogathatja, de a fejéhez már nem engedi nyúlni, inkább elhúzódik.
Idegeneknek megáll, leüll, csóvál, kedves, de az érintést csak nagyon kivételes helyzetben engedi, pedig kiskorától rengeteg emberrel találkozott, aludt barátok ölében, mellett, nyúzták gyerekek. Egyszerűen elhúzódik.
Tehát az agressziót lehet zéró szintre csökkenteni (kan kutyám van és simán ment), azt hogy elfogadjon másokat feltétel nélkül (egy terápiás kutyának kellene) már nem tudom elképzelni.
Az engedelmesség mások felé megint az, amit nem tudok elképzelni, de gondolom nem lehetetlen. Sosem kértem tőle, hogy a szomszédnak is tegye, amit kér, csupán a páromnak kellene engedelmeskednie feltétel nélkül, de még ez sem meg 100 %-osan. Őt inkább védi, míg engem elsőnek tekint és még rázós helyzetben sem dönt önállóan, megvárja, hogy mit lépek.
Sok sikert! Hatalmas öröm egy ilyen kutya, de ne csalódj benne, ha nem éred el a célod, egyszerűen ők döntően nem terápiás kutyának valók, ettől még kifoghatod azt az egyet, aki igen.
Megnéztem mindent, amit linkeltetek, köszönöm, és a hozzászólásokat is!
Persze, próba-szerencse alapon állok hozzá, mert az elvárásaim egy része szokatlan a fajtánál. Így például sikerült sportos, kilométereket simán lefutó masztiffokat tenyésztő kennelt is találnom :)
Tisztelem is a fajtát, különben nem tudtak volna beférkőzni a szívembe :) ugyanakkor van, amit szeretnék befolyásolni, ilyen az idegenekhez való hozzállás,(erről mindenhol, mindenki azt állítja, hogy csak nevelés kérdése, még a kaukázusinál is olvastam ilyen véleményeket, pedig a masztiff alapjában véve jóindulatú, békés, türelmes, és nagyon kevés benne az agresszió, inkább csak tartózkodó) - mert nekem olyan kutyáim vannak, akik semmiféle agressziót sem mutatnak az emberekkkel szemben, a gyerekek pedig körberajonghatják őket, és kutyákkal szemben sincs semmilyen szinten rossz szándékuk, bámulatosan tudják kezelni az idegbeteg, domináns, rájuk támadó ebeket, és ha ők nem tudnak összebarátkozni egy kutyával, akkor ott szerintem a többinek sincs esélye rá :D
Ezt kemény munkával értem el, főleg mivelhogy az egyik kutyám nagyon érzékeny, roppant félénk és ideges természetű volt, és most nem hátrál meg, ha egy kieresztett roti rohan rá irgalmatlanul vicsorogva, hanem megoldja, és a végén visszakíséri őt az udvarba, intenzíven körbeszaglászva :D
Mindig úgy gondoltam, hogy ez nehezebb feladat (ideggyenge kutyából jót kihozni), mint már egy alapból nyugodt, kiegyensúlyozott, természeténél fogva fölényes, magabiztos kutyát, mint a masztiff, tökéletesen szocializálni a különböző természetű kutyákhoz. Ráadásul ez a masztiff ilyen környezetbe kerülne, tehát az alapok adottak, az esélyt eztán az fogja növelni, hogy milyen egyedre esik a választás. Igen, ha létezik ilyen egyed -
Úgy vettem észre, hogy a gyerekek annyira nem tartózkodnak az efféle behemótoktól, sétáltattam már több, mint 60 kg-os kutyát óvodánál, és az ovisok odatódultak hozzánk, persze mindenki elsősorban tapogatni akarta - a probléma a felnőttekkel van, őket szerintem nehezebb meggyőzni. Őket ugyanez a kutya riasztotta. Tehát a szülők és gondozók/felelős személyek jelentik ennek az akadályát.
Különben azt tervezem, hogy egyik kutyám ott lenne mellette, szintén, mint terápiás kutya (a másik szegénykém már túl öreg), és az ő feladata lenne oldani a szituációt, és közelebb hozni az embereket a nápolyimhoz, főképp, hogy vannak kutyáktól félő gyerekek, de tőle ki félne :) Ő biztosan megnyeri az emberek szívét.
Úgy tűnik, senki sem túl bizakodó az eredményt illetően :) Majd meglátjuk! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!