Kutyások! Ti az első kis ebetek után tudtatok magatoknak egy új "legjobb barátot" fogadni?

5 ev utan lett uj kutyam, de oszinten szolva a fajdalom nem igazan enyhult, az uj kutyus hatasara se, a mai napig elsirom magam neha, ha az elso kutyusra gondolok. En is vele nottem fel, biztosan ezert is visel meg kicsit jobban, mert minden fontos merfoldkonel ott volt az eletemben.

Nekem alapból két kutyám volt, amikor az egyikőjüket el kellett altatni. Pár év különbség van az elhunyt és a másik kutyám között. Amelyik meghalt, ő volt életem első kutyája, 8 éves korom óta velem volt. Azt hittem az a "vég", hogy többet én nem fogok tudni venni/örökbefogadni kutyát, hanem csak ott lesz nyilván a hátramaradt kutyám, és nyilván róla gondoskodom és továbbra is imádom, viszont azt hittem, hogy ő velük kettőjükkel bezárul a kör, több új kutya nem lesz. Aztán 8 hónappal a kutyám halála után megláttam egy kutyát az interneten, gazdát keresett. Örökbefogadtuk. Úgy érzem, hogy azt a kutyát nekünk szánta a sors. Már egy éve gazdát keresett, de senkinek sem kellett. És amúgy az az érdekes, hogy személyiségre kb. az elhunyt kutyám és a másik kutyám keveréke. Úgy érzem így kellett lennie. Tényleg nem hittem volna, hogy valaha lesz új kutyám, nem tudtam elképzelni, hogy legyen, de aztán 8 hónappal később megláttam őt, és úgy éreztem, hogy Ő kell.

Nekem egy kutyaházaspárom volt. Elég idős kort megéltek és pár hónap különbséggel mentek el. Mi 1,5 évig bírtuk kutya nélkül. De direkt teljesen más fajtájút választottunk. A régieket soha nem lehet elfelejteni.

Hat akkor o mar inkabb a rokonode, nem a tied 8-as. Biztosan oka volt, hogy elkerult toletek, en nem szakitanam mar ki a megszokott kis kornyezetebol ilyen idosen.