Bevállalnátok magatoknak egy új kutyát, ha halál esetén úgy végződhet, hogy végül hármat kell gondoznod?

Apukám megy kertesbe, kutyákat viszi magával. Ezért gondoltam, örökbefogadok egyet, nem feltétlen kölyköt. Imádom a kutyáimat, de apukámra jobban hallgatnak, és élveznék a kertet. Azonban belegondoltam, hogy ha apukám meghalna, hirtelen három kutya szakadna a nyakamba. Most 55 éves, ami fiatalnak számít, de szívbeteg, cukorbeteg, egyéb bajai vannak. Évről évre dolgozik az ügyön, hogy még megmaradjon, lehetőség szerint a lábai amputálása nélkül. A kutyák 7 és 8 évesek.

A szívem azt mondja, vegyek magamhoz venni egyet, míg az eszem csapja a vészcsengőt, hogy ne csináljak hülyeséget. Ha úgy lenne, hogy apukám életében vagy halála után beköltöznék a házba, nem lenne miért a kérdés, de én világ életemben lakás párti voltam, éjszakázni sem szeretek kertesben, barátnőnél sem, nemhogy ott élni. Nehéz kérdés ez nekem, hiszen lehet, hogy apukám él még 10 vagy 15 évet is, a kutyák pedig kimaxolják az életévüket, élnek mondjuk extrém esetben 15 éves korukig, ami 7-8 év. Ezalatt megnevelek egy kutyát, aki ha most még kölyök vagy fiatal, lehet el sem vinnék, ott nőne fel (néztem, van olyan, aki kb 10 vagy több éve van menhelyen, senkinek nem kellett), vagy ha idősebb, akkor pláne 7-8 év rengeteg kiesés ahelyett, hogy együtt aludnánk, és simogatást, törődést, megbecsülést, finom falatokat kapna.

Ti mit tennétek?