Ilyen esetben "érvényes" kokit adni a kutyának?

Szerintem nincs gond egy maximum olyan enyhe "koki"-val, ahogy te is fogalmaztál, ami elég ahhoz, hogy leálljon, de nem érzi magát bántalmazva. Egy idő után megtanulja, hogy a nem, az nem és nem lesz szükség a lelkiismeretfurdalást okozó koki-ra sem. Valószínűleg nagyon fiatal még és hiába a sok séta meg foglalkozás, tombol benne az energia, minimum pár hónap, de inkább 1-2 év kell, hogy "lenyugodjon".

Ha valamit jól csinál, akkor jutalomfalat meg azonnali megerősítés kell azonban, hogy ne csak negatív motivációja legyen.

Ne érezd magad rosszul. Az anyakutya is rámorog a kicsire, esetleg (óvatosan) meg is fogja, ha túlmegy egy határon, mégse lesznek rosszban :)

Szóval nem fog összetörni a lelkivilága.

"De tök rosszul érzem magam utána, 5 perc után megyek simizni meg "nem úgy gondoltam ám", mert megsajnálom.."

Ezt hagyd abba.

Bocs, ez hosszú lesz.

Milyen típusú keverék? Milyen az előélete?

Milyen parancsokat ismer a "nem"-en kívül? Azokat otthon biztosan tudja már? Utcán mennyire megy neki?

Lehet, hogy félre értem, de séta közben nem motiváljátok jutifalattal? Ezt írtad: "Jutizni is szoktunk ügyes séták UTÁN." Közben is kéne, kb. mindenért, amit jól csinál, amikor azt csinálja, amit szeretnétek.

Én nem értek egyet az 1. válaszolóval, kokival, kiabálással nem fogod megtanítani a kutyát semmire, maradj a pozitív megerősítésnél. A liftes példa tök jó. :-)

Abban igaza van a menhelynek, hogy idő kell, míg a kutya valódi személyisége kezd kibontakozni, "hazaér", és úgy látszik, hogy a tiéteknek nagyobb a mozgásigénye, mert ha egy 45 perces séta után "veri szét a berendezést", akkor nem fárasztotta le a séta.

1) Bent is kell neki adni olyan elfoglaltságot, amivel levezetheti az energiáit, keress rá a környezetgazdagításra neten, rengeteg lehetőség van, és nem kell rögtön 5000 forintos szimatszőnyeget venni. Miénk pl. remekül elszórakoztatja magát azzal, hogy apró darabokra tépked egy üres pizzásdobozt, vagy ha pár tápszemet beleteszek valami kartondobozba, míg azt kivadássza. :-) Nem minden kutya tudja "kikapcsolni" magát, meg kell neki "tanítani", hogy hogyan pihenjen (pl. ha a helyére küldöd, akkor ott pihi van, nem jöhet el - igen, ha kell 10x vissza kell küldeni, vezetni jutifalattal). Erre is sokféle tippet találsz a neten. Kicsit úgy mint egy kisgyereket is meg kell "tanítani" pihenni, kikapcsolni. :-)

2) Hosszú távon viszont úgy kell kialakítani a sétákat, hogy lefáradjon. Futiban miért az emberekkel kellene játszania? Kutyákkal hogy viselkedik, nem játszik velük? Fizikailag és szellemileg is jobban le kellene fárasztani, lehet az egyik séta akár rövidebb is, de a másik hosszabb, mozgalmasabb legyen: kutyákkal futkározás (ha jól kijön más kutyákkal), ha apportírozni nem szeret, akkor más típusú játék (pl. huzizás), feladatozás (séta közben többször pár perces "tanórák": az ismert parancsokat, ül, fekszik, lábhoz, láb melleti séta, marad, vagy amit tudtok gyakorolni vele sok jutifalattal), ha szeret szaglászni, akkor legyenek szaglászós szakaszok, amikor pl. hosszú pórázon mehet az orra után, kb. amerre akar stb. - ebbe sajnos nektek kell időt és energiát fektetnetek, hogy kitapasztaljátok, mivel lehet lefárasztani. Pl. a mi kutyánk sem akart labdával apportírozni, úgyhogy kísérletezgettünk, és a világítós labdák beváltak (nyilván ősszel-télen, amikor a délután séta már sokszor sötétben történik).

Lakhelytől függően kereshettek olyan futit, ahol vannak agilitys tornaszerek, hátha azokat szeretné, vízpart, úszás nagyon szuper, de ha csak kolbászol a vízparton, belepacsál, ugrándozik, felfedez, az is tök jó, vagy ha van a közeletekben erdő, mező, ott hosszú pórázzal hagyni, hadd menjen az orra után stb. Hétvégén egy-egy kirándulás neki és nektek is szuper program. :-)

A pozitív megerősítés pedig így működik, ahogy írtad: bent már tudja, de idő kell míg kint is figyelni fog rátok, fokozatosan kell szoktatni hozzá, hogy számára új, ismeretlen terepen is rátok figyeljen, ehhez is türelem kell, és rengeteg jutifalat - ilyen szempontból 1 hónap nagyon rövid idő. Érdemes kitapasztalni mik azok a jutifalatok, amikkel jobban lehet motiválni (trénerünk szerint a "fél grillcsirke", ami nyilván túlzás, de érted... a miénket pl. sajtfalatokkal kb. bármire rá lehet venni). :-)

Kocogás, futás, biciklizés vele szintén segíthet, de ebben nem adnék tanácsot, mert ezek nálunk nem működtek, de az biztos, hogy ez is időbe telik megtanítani neki, és nem is minden kutya szereti (lásd pl. miénk), meg egészségügyileg sem alkalmas rá minden típus.

A miénk is mentett, 1 éve van nálunk, négy éves, labrador-bull keverék, nem egy kanapékutya - vagyis igen, ha le van fárasztva. :-D A délután séta nálunk a nagy séta, minimum 1 óra (ennél csak akkor rövidebb, ha nagyon vacak az idő, de akkor ő is gyorsan hazafelé veszi az irányt), de inkább 1,5, és ez a fentiek szerinti aktív, testi/lelki fárasztás. A reggeli rövidebb 30-40 perc, és "csak" séta, egy-két feladatozással (de ő már csomó mindent tud, tehát neki a séta egy része is feladatozás, mert folyamatosan figyelnie kell ránk - állj, mehetsz szimatolni, hagyd, vissza lábhoz, kakifelszedés közben lábhoz ül és megvárja míg összeszedem stb.). Utána szépen a helyére megy és pihen, alszik, akár otthonról dolgozunk, akár bemegyünk az irodába. Délután (nyáron este felé) van a nagy séta, mondjuk mi szerencsére a Dunaparttól és egy nagy, pocokvájatokkal teli mezőszerűségtől is 15 percre lakunk, jó időben heti 4-5x ezek valamelyike a cél (télen időjárástól függően kevesebb, de olyankor is megyünk amennyit csak lehet, mert 3-4 pihenős nap után ő is kezd bepörögni). Ilyen intenzívebb séta után másnap akár lehet rövidebb/lazább is a délutáni séta, "csak" szimatolós, következő nap megint valami pörgősebb séta - de ezeket szépen kitapasztaltuk az elmúlt 1 évben, megtanultuk megérteni a kutya jelzéseit. Hétvégén pedig az egyik nap délelőtt úgy van tervezve, hogy a kutyával csinálunk valami intenzívebb programot, Dunapart, Hajógyári sziget, kirándulás, vagy anyós kertes házában egész napos családozás unokahúgokkal megspékelve.

Ezen kívül mi először egyéni tréningre hordtuk heti 1x, mert semmit nem tudott, majd kutyasuliba alapképzésre 3 hónapig minden szombat-vasárnap, majd középszintre 3 hónapig minden szombaton - na ezek a foglalkozások az egész hétvégére lefárasztották. :-)

Köszi a részletes választ. :)

Szerencsétek van, hogy ezzel az előélettel (szegény:( + a kopó vérrel csak ennyi a probléma. :)

A kutyákkal való játék problémát megértem (nálunk összetettebb a helyzet, futiba nem is járunk bandázni, Dunaparton szokott más kutyákkal játszani) - amikor csak találtok játszópajtást használjátok ki, az egyik legjobb lefárasztó tevékenység.

Mennyire motiválható kajával? Mű-prédával (prey dummy) rávehető lenne a mozgásra? Olyan szimatolós játékokat/feladatokat kellene találnotok, amik a kopó ösztönét bekapcsolva veszik rá némi mozgásra. :D

Plusz a szellemi fárasztásra kell gyúrnotok, szintén a szimat ösztönét kihasználva: nem tudom merrefelé, milyen környezetben laktok, de próbáljátok meg heti párszor a megszokott sétatereptől távolabbra, olyan terepre vinni, ahol szimatolhat, szagot követhet (én azt látom, hogy erdős terepen vagy vízparton minden kutya kinyílik, feléled, többet mozog mint általában).

Kültéri szimatolós játékokra keressetek rá, hátha találtok olyat, ami megmozgatja-leköti.

Mantrailing tanfolyam? Azt pont ilyen szimatolós kutyáknak szokták ajánlani! Persze nyilván idő és pénz.

Otthon pedig a pihenés megtanulását kell erősíteni: játék után le kell kapcsolnia, ilyen módszereket is találtok a neten (kutya relaxációs tréning).

Mennyire vagytok tapasztalt gazdák? Első kutya? Kutyasuliba sem lenne rossz ötlet vinni, lehetőleg olyanba, ahol nem használnak averzív tréningtechnikákat.

Ettől függetlenül ajánlom a Sci Dog FB oldalát, nagyon sok hosszabb-rövidebb posztot szoktak írni kutyaproblémákkal kapcsolatban (mi nálunk voltunk a középszintű tanfolyamon, októberben megyünk a felsőfokúra, nagyon sokat segítettek megérteni, mit miért csinál a kutya és hogyan tudjuk ezeket megoldani).

Kitartást és türelmet kívánok! :)