Mit csináljak, ha a két lány kutyám sokszor egymásnak esik?

Nagyon nincs rendbe a tekintélyed a két kutyánál, első körben ezt kellene tisztázni külön-külön. Olyan meg nincs, hogy a kutyát egy bizonyos kor után ne lehetne nevelni, a kutyasuliban most épp 12 éves kutya is van alapfokú tanfolyamon.

Ha már az előző kutyáidnál is ugyanez volt a gáz, akkor egészen biztos, hogy nem a kutyákban kell keresni a hibát, hanem magadban.

Olyan jeleket, olyan reakciókat adsz nekik, amikből ők azt érzik, hogy kiváltságaik vannak, és az ő feladatuk a falka irányítása. De mivel egyetlen kutya sem képes egy emberből is álló falkát az emberi társadalomban elirányítani, ezért ők maguk sem tudnak egymás közül vezért választani, hisz nyilván mindkettő alkalmatlan látja a másikat. Ha a csau már 5 hónaposan ilyen domináns, akkor érdemes lenne kicsit letörni a szárnyait, és ahogy nő, szépen a helyére a pumi fölé tenni őt a rangsorban. Ezen még mindenképpen lesznek viták köztük, de neked kell kontrollálnod a helyzetet.

Tehát a cél az, hogy mindkét kutyával külön-külön foglalkozva érd el, hogy te légy a főnök. A dominánsabbal kezd, mert a kevésbé domináns róla már példát fog venni, és sokkal könnyebb dolgod lesz.

Kerüld eleinte a közös étkezéseket, és a zsákmányjátékokat (labdázás, rongyozás ilyesmik) amiken összeveszhetnek.

Olvasd el ezt a könyvet: www.scribd.com/doc/8027039/Jan-Fennel-Kutyapszichologia

Ebben még nem nagyon van arról szó, hogy több kutyával hogy kell, de azért sokat fog segíteni ez is. Aztán olvasd el a folytatását, sajnos az nincs fent a neten, de abban több szó van a több kutyás problémákról: [link]

azonnal keress meg egy rehabbal foglalkozó szakembert aki segíthet helyrerakni a dolgokat a kérdésedből az jön le sajnos fogalmad sincs, hogy a kutya hogyan működik (pl. harcikutya, féltékeny, nem akarom megváltoztatni, nem nagyon lehet nevelni stb. ...ha ilyen sületlenségek határozzák meg a gondolkodásod nem is lesz változás)

nézegesd ezt az oldalt illetve az itt látható oktatófilmet és keress fel valakit aki ért a kutyákhoz, ért a kutyák nyelvén!

[link]

Előszöris, ha szándékkosan olyan kutyát vettetek magatokhoz, aki "harci" kutya, akkor meg kellene tudni nevelni, ha nem akarjátok a környék kutyáit kiirtani.

Vagy sosem vinnéd sétálni, sosem mehetne ki?

Másodszor az ivartalanítás alap kérdés, ha elzárkózol előle, az baj. Éppenhogy a kutyát bántod vele. Akár elleted, akár nem. Mert egy meglevő szervet ítélsz halálra elevenen!

Harmadszor a pumi sem piskóta, bizony az is nagyon harcias tud lenni. Mivel írtad, hogy nincs vele foglalkozva (még tíz éves kutyát is lehet tanítani, az nincs korhoz kötve!!!) nagyobb veszélyt jelenthet, mint a sharp.

De mivel keveset foglalkoztok kutyával, szerintem sem a pumi, sem a sharp nincs jó helyen nálatok, nem vagytok felelős gazdák.

Kár, hogy az ilyesmit nem kötik jogosítványhoz, sok bajt szenvedést és balesetet lehetne vele megelőzni!

Még valami.

Ha sok éves kutyás múlttal annyit sem tudsz, hogy az aznonos neműek jelentenek elsősorban konkurenciát egymásnak, akkor még jobban elítéllek.

És nagyon sajnálom a kutyáidat!

Bizony, hogy segít az ivartalanítás. Ha nincsenek ivartalanítva, az azonos nemű együtt lakó kutyák között bizony élet-halál harc is kialakulhat.

Igaz, főleg kanoknál, de a sokszor a szukák is rámenősek.

Tény, hogy nevelni kell, azonban ha egyedül vannak, akkor nem sokat ér a gazda tekintélye, ha konkurencia harcról van szó nem ivartalanított kutyáknál.

Ivartalanítás után is lehet zördülés, de közel sem olyan komoly.

Mi két ivartalanított kannal élünk lakásban. Szerencsénkre a nagyobb nyugodt és békés és elviseli, hogy a kicsi nyúzza, tépje. Ha nagyon túlzásba esik, akkor lenyomja a földre és ennyi. De ha két nagyjából azonos termetű kutyáról van szó, akkor nehezebb a szitu.

De ismétlem, ha ivartalanítva vannak, akkor csak némi nem komoly nézeteltérés lehet, de az már kezelhető.