Terápiás kutya melyik fajta?

Volt spánielem. Na, az sem egy tipikus idegen ölelgetésre vágyó fajta.

Szal, szerintem maradjunk annál, hogy kb minden fajtából képesek az emberek terápiás ebet csinálni.

"Szal, szerintem maradjunk annál, hogy kb minden fajtából képesek az emberek terápiás ebet csinálni"

Nem. Csinálni nem lehet. A képzés csak úgy 40-50% ennél a munkánál.

Alapvető, hogy az a kutya lehet terápiás kutya, aki mindenekfelett imádja az emberi (idegen emberekkel) való kontaktot és amelyik elbírja a terheléseket. Elbírja, ha ráordítanak, rálépnek, megütik stb.

Van spániel, amelyik nem túl szociális, de rengeteg olyan spániel van, amelyik viszont szétesik attól, ha csak ránéznek. Ismerek terápiára szelektáló spániel tenyésztőt, látom a kutyáin, hogy tökéletesek erre a munkára. Már kicsinek a világot jelenti nekik, ha vadidegenek megsimogatják.

De tény, hogy nem ez az elsődlegesen bevált fajta, pont azért, mert sok vonal nem túl szociális vagy épp nagyon gyenge idegrendszerű.

Szegény kutyák!

Te ugye azért figyelsz arra, hogy a gyermeked azért ne nyúzza halálra szegényt?!

Mert ugye neki is meg kell tanulnia tisztességesen bánni az állattal, akkor is, ha értelmi fogyatékos.

Nem tetszik, mikor álkatokat cs. Sztetnek, szerintem kiszolgáltatottabbak, mint a gyerekek, nem tudnak beszélni, és nekik is lehetnek sz. R napjaik.

Látom, hogy régi kérdés, nyilván már tárgytalan, én a leonbergi mint terápiás kutya felvetéshez írnám le a tapasztalataimat, de előtte szükségesnek látom kifejteni az eredeti kérdéshez kapcsolódó gondolataimat is.

Én úgy gondolom, hogy terápiás kutyának elsősorban konkrét egyedet választunk, nem fajtát. Persze vannak a már korábban felsorolt és jól ismert fajták, nyugodtan lehet közülük is válogatni, de a gazdának (felvezetőnek) lehetnek saját személyes preferenciái is. Az általánosan elterjed fajták nem véletlenül azok, amik. Valószínűleg olyan ideális temperamentum/méret/szőrtípus/tartási igény stb.. kombinációt képviselnek, ami a legtöbb esetben beválik és optimális erre a célra. Ezek között biztosan könnyebb megfelelő egyedet találni, mint egy totálisan ellentétes fajtánál. Ennek ellenére nem lehetetlen más fajtából választani. Valóban fontos szempont, hogy a leendő gazdinak melyik tetszik külsőre, habitusra, melyiknek tudja könnyebben megadni a fajtaspecifikus szükségleteit? Nem mindegy, hogy hogyan szeretne eljutni a foglalkozások helyszínére a kutyával? Saját autóval (60 kilós kutya), tömegközlekedéssel (30 kilós kutya), esetleg kerékpárral (5 kilós kutya)? Van-e konkrét célcsoport, akivel a saját munkája keretein belül foglalkozna, vagy menne a kutyával mindenfele az óvodától az idősek otthonáig? Minél nagyobb egy kutya, annál inkább számolni kell a nyálával is. Az a terápiás kutya kiképző, aki majd segít neked a vizsgákra való felkészülésben, tud segíteni a fajtaválasztásban is. Ha megvan a fajta, akkor már csak egy megfelelő tenyésztőt kell találni, aki hajlandó megengedni, hogy még az alomban leteszteljétek a kölyköket és megadja neked választás lehetőségét. Nem biztos, hogy rögtön az első alomban találtok megfelelő egyedet. Ha van több kedvenc szóbajöhető fajta, akkor párhuzamosan lehet válogatni a kölykök között. A tesztet mindenképp gyakorlott szakember végezze, az se baj, ha épp az, aki majd a kiképzésben is segít! Érdemes ilyenkor a tényekre koncentrálni és kizárni a leendő gazdi érzelmi reakcióit. Egy ilyen keresési procedúra minimum hónapokba, de néha évekbe is telhet.

Na és a leonbergi: Nekünk volt egy terápiás vizsgával rendelkező leonbergink. Tudni kell róluk, hogy 20 fok fölött már nagyon be tudnak lassulni, 30 körül meg már szinte képtelenség dolgozni velük. Olyankor leginkább a konyha hideg kövén szeretnek hűsölni. Nem egy nyáladzós fajta, nem "cipőfűzőzik", de azért nagy melegben csöpögteti a nyálát rendesen. A nagy testtömeg miatt inkább kevésbé intenzív mozgással járó játékokhoz való és ugyanezen okból veszélyes tud lenni számukra némely tornaterem csúszós parkettája is (pl. szalagszakadás). Leonbergit ritkán tartanak kizárólag lakáskutyaként, márpedig főleg esős időben elég macerás és időigényes olyan állapotba hozni, illetve úgy tartani a bundáját, hogy be lehessen vinni őt egy intézménybe. Foglalkozás előtt pisi/kaki az utcán, de akár csak az autótól az intézményig eljutni is kihívás lehet úgy, hogy ne ázzon el és ne legyen nyakig sáros a kutya. Jó szolgálatot tesz egy nagy teljesítményű vízkicsapató (bár szerintem ez más hosszú szőrű fajtánál is nagyon hasznos). Szóval leonbergiből viszonylag könnyű megfelelő temperamentumú egyedet találni, csak a mérete és a szőre némileg behatárolja az alkalmazhatóságát. Külföldön vízimentőnek is képzik őket.

Illetve reagálnék a kérdező egyik felvetésére:

"Tehát a kutya szájába turkálnak, húzzák a szőrét, üvöltenek, hadonásznak. A kutya meg menekül - ez sem való terápiás kutyának"

Azért ennél kicsit árnyaltabb a helyzet. Üvöltés, hadonászás nyilván rendben van, ez azért a legtöbb terápiás kutyának "normális munkakörnyezet". A szájában turkálás, szőrhúzás, rúgdosás, farokhúzás és a legkülönfélébb fizikai inzultusok sem válthatnak ki a kutyából agressziót. DE!!! Az sehol sincs előírva, hogy mindezeket a végtelenségig tűrnie is kell. A felvezető ismeri a kutyáját, tudja mik a határai, nem szabad megengednie, hogy ezeket túllépve a kutya sérüljön. Az emberek biztonsága után a következő fontos szempont a kutya biztonsága. Ha a kutya menekül, az azt jelenti, hogy a felvezető nem vette észre hol van az a pont, amikor már neki közbe kell avatkoznia, ki kell vonnia a kutyát a szituációból és biztonságba kell helyeznie. Ez is kutyánként változó. Ha valaki rálépett a 60 kilós leonbergink farkára, vagy ráült a kutyára, meg se kottyant neki. Ha ugyanezt egy 6 kilós kutyával csinálják, az komolyan megsérülhet. A felvezető felelőssége, hogy megvédje a kutyát úgy fizikálisan, mint mentálisan. A kutya nem gép, neki is vannak határai, könnyebb és nyűgösebb napjai.

Egyébként ideális esetben a terápiás kutya felvezetője (gazdája) és a foglalkozást vezető szakember két különböző személy, így máris könnyebb ezeket a szituációkat kezelni. Bár sokan azért vizsgáznak le a kutyájukkal, hogy a saját munkakörükön belül alkalmazzák és nem mindig van mellé segítségük.