Mesélnétek arról, hogy hogyan viselkedett a kutyátok elhalálozás előtt? Volt étvágya? Járkált előtte, esetleg vackolt, alvási szokásai, stb?

Mindenki ezt szeretné, de sajnos keveseknek adatik meg. Egyébként hidd el, tudni fogod, hogy mikor jött el az idő. Aki ismeri és szereti a kutyáját az valahogy ösztönösen tudja és bár nem könnyű, de a kutyának is könnyebb, ha a gazdája vele van az utolsó pillanatig. Ha eljön ez az idő, akkor annyit tegyél meg még neki, hogy keress egy olyan állatorvost, aki kimegy házhoz és a megszokott, biztonságos és szeretett helyén altattasd el. Ne stresszeld még azzal, hogy egy idegen, általa utált helyre viszed el.

Az enyémnek súlyos reumás fájdalmai voltak (plusz a veséjét is utolérte az időskori elgyengülés, és szürkehályog miatt alig látott), a hátsó lábai már teljesen elsorvadtak. Az orvos javasolta, hogy tornáztassuk, de a 16. születésnapja után már lehetett rajta látni, hogy feladta. Járni nehezen tudott, és egy idő után nem is akart már; ketten cipeltük le pisilni, eleinte még besegített az emelésbe, de az utolsó napokban úgy elengedte magát, mint egy rongybaba. Enni sem akart, csak feküdt. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy az eutanázia "könnyű", helyes megoldás, de belülről nézve rettenetes volt a szituáció.