Kutyaiskolában ovis foglalkozáshoz máshol sem kérik az oltási papirokat? Nekem ez furi.

Három dolog van szerintem, amit "a valamiért fizettünk" típusú gazdiknak fontos tudatosítaniuk.

És kérdező kérlek ezt ne vedd rossz néven, mert tudom, a perfekcionista emberek hajlamosak ezekbe a "hibákba" belecsúszni és idő, amíg tudatosul, hogy ez hiba volt, hogy a kutyanevelés nem rövidtáv-futás, hanem maraton és mire erre rájössz addigra lehet, hogy egy csomó apróságot nem tudatosan, nem szándékosan, de elrontasz a kutyával és akkor már lecsúsztál róla, hidd el, tapasztalatból írom.

1. A kutya SOHA nem az adott képzésen/foglalkozáson tanulja meg az adott feladatot, ott mindig TE tanulod meg, hogy utána hogyan tudod azt megtanítani a kutyádnak. Magyarán ha nem alkalmazod a hétköznapokban a sulin tanultakat, akkor lehet bármilyen jó a képzés, valójában tényleg a semmiért fizetsz.

Van egy csomó sportkutyás szeminárium/képzés, ahol sokszor ugyanolyan hasznos kutyával részt venni, mint kutya nélkül - nyilván nem egy 4 órás előadás alatt jutsz el a kutyáddal egy IGP 3-as szintre, de ott megkapod azt az elméleti hátteret hozzá, hogy azt a négy óra anyagát, 4 hónapon, akár 4 éven keresztül felhasználva felhozd a kutyád arra a szintre.

2. A sikeres nevelés kölyökkorban, jó elméleti alapokkal kezdődik - mikor tudod, hogy mit miért csinálsz, hogy megvan a koncepció, ami alapján neveled, hogy hogyan tudsz a hétköznapokban következetes lenni, mit várhatsz már el a kutyádtól, hogyan tudod motiválni arra, hogy veled dolgozzon, ne lepkét kergessen a mezőn. És amíg ezeket az oktatók megtanítják elmagyarázzák addig egyetlen kölyöknek sem lesz stabilabb a behívása, nem fog több trükköt tudni vagy akadályt ugrani - de megtanulod, hogy hogyan fogod majd ezekre is megtanítani, csak ez nem látványos, elsőre úgy tűnik, hogy ezzel nem haladtok.

3. Egy jól képzett kutya esetében - legyen az családi kedvenc vagy sport kutya - egyáltalán nem a látványos elemek a fontosak, hanem az, amit sokszor észre sem veszel. Agilityn nem az a legnagyobb kihívás, hogy a kutya végigfusson a legmeredekebb palánkon, hanem, hogy végig irányítsd a pályán, egy jó ösztönű kutyánál nem az a nehéz, hogy telit fogjon, hanem, hogy első szóra eresszen, egy apportos házikedvencnek nem azt a nehéz megtanítani, hogy hozza oda a papucsod, hanem, hogy éjszaka ne rágja szét :) Ezeket a nehéz feladatokat pedig több hónap, sőt sokszor több év megtanítani (jó, talán a papucsrágást nem :)), mert csak fokozatosan lehet felépíteni, hogy utána stabil legyen.

Saját példám: én lelkes hobbista vagyok, belekóstolunk mindenfélébe, mindig van, amit tanítok a kutyámnak és először én se hittem, de a lábszlalomot a 4 hónapos hobbi kutyámnak 2 hét alatt tanítottam meg, a tökéletes lábnál menetelést, emelt fejjel, irányváltással, végig pontos pozícióval 2év! alatt. Pedig mennyivel látványosabb, ha szlalomozik a lábam között, mintha csak menetel mellettem. Szóval, ami elsőre nem tűnik nagy dolognak sokszor lehet piszok nehéz feladat, amit nagyon fontos fokozatosan felépíteni, megfelelő elvárásokkal, különben sosem jutsz el arra a szintre, amit kitűztél magadnak.

Szóval szerintem ez a három a kulcs: gyakorlás - tudatosság - fokozatosság. Ezek közül egyik sem olyan, amire 3 alkalom után azt lehet mondani, hogy kész vagy vele, megvolt, jöhet a következő.

Mindettől függetlenül egyáltalán nem állítom, hogy az az ovi, ahol voltatok jó lenne (az hogy nem kérik el az oltási könyvet számomra is felületességre utal), mert az is nagyon fontos, hogy ti hasznosnak érezzétek, hogy az oktató módszereit tényleg meg tudjátok tanulni, ha nincs meg az összhang, nem fogjátok tudni alkalmazni a tanácsaikat sem. Ez olyan, mintha 6. osztályba a hiányzó fizika tanár helyére beültetnének egy mérnököt - lehet, hogy hatalmas tudása van az adott tárgyból, de ha azt nem tudja átadni a 12 éves gyerekek nyelvén, akkor az egész osztály bukik fizikából és nem az osztály a hülye és nem is a tanár, csak egyszerűen nem passzolnak egymáshoz.

Szóval ha úgy érzed, hogy 3 alkalom után nem találod velük a közös hangot (és erre pont elég a három alkalom!), akkor keressetek mást, de biztos vagyok benne, hogy létezik olyan ovi, ami hasznos lenne nektek is, ezért tanácsolom, hogy ne oviba ne járjatok, csak esetleg ebbe az oviba ne.