Miért nincs más megoldás a műtéten kivűl-látás romlás-nézem ahogy szenved a kutyám-altassam el?

Nem kell elaltatni.

Nekünk volt egy kiskorában megvakult kutyánk. 14 évet élt, boldogan, kiegyensúlyozottan.

És a műtét miért nem jó megoldás?

Barátnőm kutyája 18 éves, 2 éve vakult meg 16 éves korában. Már nem műtheto sajnos. De vidáman eli tovább az életet, ugyanolyan kis mozgékony, bohókás kutyus.

De miert kene elaltatni csak azert, mert megvakul?

Vagy pontosan miben nyilvanul meg a szenvedes?

Attól hogy megvakul még nem szenved. Nem fájdalmas dolog, de még meg van a műtét lehetősége. Idővel az is elmúlik, mert romlik a szeme állapota és már nem segít.

Vakon is tud élni boldogan, pláne hogy a kutyák legfőbb érzékelési szerve az orra.

Vagy megműtteted és van esély a gyógyulásra (de nem 100%), vagy nem műtteted meg és romlik a látása (biztosan megvakul, nincs gyógyulási esély) vagy elaltatod. Szerintem az utóbbihoz ez nem egy olyan "érthető, jobb így neki" magyarázat mert nem szenvedve éli a napjait, bármilyen súlyos betegséggel küzdve, kedvtelenül amiből felépülni már nem fog, csak hosszú elnyújtott haláltusája lesz.

Nem úgy értem, hogy kéne bármilyen magyarázat, csak hátha rájössz hogy attól még élhet vidáman.

Nekünk is volt egy vak kutyánk. Persze, eleinte neki ment fának falnak, de miután kitapasztalta a kertet, már nem ment neki semminek amit ismert.

Ha műthető akkor műtét, ha nem akkor sem kell altatni. Nem fog szenvedni, a kutyák jól alkalmazkodnak és élhet boldog, teljes életet anélkül, hogy látna.

Itt a környékünkön van egy vak kutyus, észleli szaglása segítségével, hogy közeledünk szalad oda és játszanak a kutyámmal. Nem akadályoza a látás hiánya és nem szenved.

Te a vak embereket is elaltatnád? Gondolom, nem.

Attól, hogy nem lát, még nem kell úgy kezelni, mint egy halálos betegségben szenvedő állatot. Teljesen jól képesek alkalmazkodni és a többi érzékszervükkel pótolni a kiesett látásukat. Időskorára meg természetes, hogy sok kutya megvakul. A miénkkel is ez történt, 12-13 évesen már nagyon gyengén látott (a kora miatt fel sem merült a műtét), ennek ellenére 16 éves koráig élt boldogan, szeretetben, majd egy nap békésen elaludt örökre.