Herélés segít rajta?

Nem a morgást jutalmazom te szerencsétlen, szimplán nem fogja fenyegetésnek venni a mellette megjelenő kezet.

A fegyelmezés meg nem egyenlő azzal, hogy földnek vagdosom a kutyámat, meg megmarkolom.

Az olyan gazdik, meg mint a huszas, félelmet generálnak, szorongást a kutyáikba, mert az ember legjobb barátját erőszakkal, ellenségként kezelik.

Köszönöm a jótanácsot, de az én kutyám vidáman, boldogan, csaholva jön oda hozzám, ha meglát az ajtóban. Alig várja hogy munkát adjak neki hogy hozzá szóljak.

Egy szorongós kutya ilyen?

Nekem inkább úgy tűnik, követné a főnököt és várja mit csináljunk.

Ja, és azt hiszed én verem a kutyát?

Fegyelmezés (ritkán, amikor kell és szükség van rá), játék, tanítás, lefárasztás, ezt csinálom.

Ezt hívják foglalkozásnak és nevelésnek. Nem geggyülni kell egész nap.

"földhöz kell vágni,"

Ezzel pont a félelmét erősíted tovább, és az hosszú távon nem megoldás, ha a kutya félelemből engedelmes. Főleg egy harcoltatásból mentett kutyánál. Remélem, nem valami barom kiképzőtől tanultad ezt a rég elavult módszert.

Akkor mit csináljak, simogassam, mikor rám mordul? Az jobb?

A kutya nem "barátság" alapon él, hanem ösztönből. Nem fog megsértődni, ha az orrára koppintok.

Egy kutyafalkában is lerendezik egymás között a hierarchiát és utána mennek a dolgukra.

Attól még egy kutya ha azt látja, hogy a gazda tutyimutyi, dédelgetni tud csak, nem érzi rajta a határozottságot, akkor figyeld meg, elkezd dominánsan viselkedni az állat.

Innen következik hogy nem fogad szót, húz a pórázon, a gazdájára morog ha nem tetszik neki valami, végül odakap. Mert ilyenkor ő a főnök, ő hordja a nadrágot otthon, mert a kutyák úgy vannak kódolva, az van az ösztöneikben, hogy valakinek irányítania kell.

Ha te irányítasz, azt elfogadja. De ha nem vagy hajlandó irányítani és kezedben tartani a rendet, akkor ne csodálkozz hogy nem hallgat rád.