Ma reggelre meghalt a kutyám, hogyan dolgozzam fel?

imádtam az elöző kutyám, már egy 5 éve, hogy elment. Nagyon hűséges volt, nagyokat kirándultunk mindig az erdőben, ott sétált mellettem, pedig sosem kellett őt kutyaiskolába vinni, egyszerűen csak a hűség, és a szeretet kötötte hozzám mindennél jobban. Addig nem is volt hajlandó enni,játszani, sétálni amíg én haza nem jöttem az egyetemről, pedig a szüleim is otthon voltak, de ő csak ült a kapuban, és nézte az utat, hátha feltűnök a kanyarban. Nagyon pontos időérzéke volt. Anyukám mesélte, hogy mindig 4 óra előtt 5 perccel kiment a kapuhoz és ott állt mint egy szobor, mereven bámulva a kanyart. És ha feltűntem, már messziről felismert, akkor örömében ugatott vinnyogott, csóvált, ugrált, épp, hogy ki nem bújt a bőréből. :) Aztán 16 éves korában az ölemben aludt el. A halála előtti napon volt kint nála a doki, mondta, hogy döntsem el, hogy mi legyen. Szerinte emberségesebb lenne már átsegíteni őt a túlvilágra. Holnap értesítsem, hogy döntök. Az utolsó héten már be sem jártam dolgozni, csak vele voltam, segítettem mindenben. Már felállni sem tudott egyedül, és maga alá vizelt, mert olyan gyenge volt. De ha meglátott, utolsó erejével is csóválta a farkát. Nagyon nehéz volt. Aznap éjjel nem aludtam. Ott voltam mellette. A feje az ölemben volt, és simogattam. A fejemben kavarogtak a gondolatok, majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem szuszog. Figyeltem az oldalát semmi, majd mellkasára tapasztottam a fülem, és semmi. Ott halt meg a kezeim közt, én pedig nem akartak elhinni. Nem szóltam csak könnybe lábadt a szemem és átöleltem. Reggelig öleltem így, amikoris apukám ébresztett. A hátsókertben temettük el. Azóta minden október 15.-én gyertyát gyújtok érte, és új virágot ültetek a sírjához. Csak az idő segíthet. Nekem 1,5 évig tartott mindez. Az első hónapokban, ha kutyát láttam, már rám jött a sírógörcs, ezért nyugtatókat kellett szednem, de aztán valamelyest enyhült a dolog. Viszont 1,5 év után úgy éreztem nem bírom ki kutya nélkül, épp ezért hoztam el menhelyről egy új kutyust, aki kicsit sem hasonlít az én drága Bolyszimra, mert ő lett Dorka, aki valószínű labrador keverék és nagyon szeret, de vele már járok suliba, nagyon szeretjük, imád agilityzni, és én is élvezem. Nagy áldás ő számomra, remélem még hosszú éveket tölhetek vele együtt. :)

Tökmag